Úristen [Marics Peti ff.] 18+ Befejezett

5 fejezet

-Te galád! Te szemét! Te hátsószándékú fasz!-ütlegeltem a mellkasát, amint kinyitotta Val-lal a közös lakásuk ajtaját. Látszott rajta, hogy most kelhetett ki az ágyból, mert csak egy alsó volt rajta és csak kapkodta a tekintetét, hol rám, hol a haverjára, akin látszott, hogy éppen menni készült, de elálltam az utat. Beletelt pár percbe, míg el tudta kapni a kezeimet és le tudott fogni.

-Tudom, tudom... Megértem, hogy kivagy akadva... De meg kell értened, hogy részeg voltam és rohadtul pisilnem kellett...-beszélt hozzám lassan.

-Tessék?-zökkentem ki a veszekedésből.

-Csak a fikuszod volt ott, így oda pisiltem. Ne haragudj, tényleg. Megértem, ha dühös vagy...-vakarta meg a tarkóját.

MIVAN???!!!

-Te megölted a fikuszomat?! Miattad döglött meg?!-akadtam ki rá.

-Uppsz... Nem ezért jöttél, ugye?-húzta be a nyakát.

-Hát nem...-ráztam meg a fejemet sokkosan.-A tegnap miatt jöttem... Barátságnap, mi?-kérdeztem meg gúnyolódva.

-Mi a problémád vele?-érdeklődött ártatlan tekintettel, még mindig a kezeimet fogva a mellkasa előtt.

-Na jó, gyerekek... Én léptem... Ez rosszabb, mint nagyanyám szappanoperája...-ment el mellettünk Val, így Marics beljebb húzott a házban és becsukta a bejáratiajtót.

Marics mintha nem is egy veszekedés kellős közepén lennénk lépett a hűtőhöz és nyitotta ki azt.

-Tegnapi kínai maradékot?-kérdezte, de én udvariasan visszautasítottam.-Múlt heti penészes pizzát?-ismét megráztam a fejem.-Akkor asszem el kell mennünk bevásárolni...

Megköszörültem a torkomat, hogy rám figyeljen végre.

-Mégis kéred a penészes pizzát?-próbálta meg húzni az időt.

-Marics!-szóltam rá.-Haragszom rád!-fontam keresztbe a karjaimat a mellem előtt.

-Naaa... Emma, mi a baj?-állt elém.

-Az, hogy egy szemét állat vagy! Hirtelen tartunk barátságnapot, mi? Amikor pont bevan írva a naptáromba, hogy randim lett volna! Ma írt a srác, hogy elfelejtettem, mi?-hadonásztam össze-vissza idegességemben.

-Randid lett volna?-csinált úgy, mint aki meglepődött.

-Te tudtad jól! Hisz direkt kértem két napja, hogy hozd be a határidőnaplómat! Belenéztél, mi?-vádoltam meg.

-Nem néztem bele, de mit csináljon az ember, hogyha elejti és pont ott nyílik ki?-vont vállat.

Nagyot sóhajtottam is idegesen a hajamba túrtam.

-Erre a randira szerettem volna elmenni.-suttogtam.-Nincsen megint fölös három napon, amit a Tinderen tölthetnék...-dünnyögtem.

-Te fent vagy a Tinderen??!!-akadt ki ezen.-Baszki, erre innom kell... Igaz, hogy még csak tíz van, de sose hittem volna, hogy a legjobb barátom fent lesz a Tinderen és ezt eltitkolja elölem...-húzta meg Marics a vodkásüveget.

Bánatomban én is kivettem a kezéből és én is beleittam.

Tényleg sajnáltam a tegnapi srácot, mert tök normális volt és nem akartam felültetni. Ezután pedig nem is akart szóba állni velem és ez mind Marics hibája volt. Mindegy... Inkább áttelepedtünk a kanapéra és ott folytattuk a bús ivászatot.

-Hé, Emma... Most miért vagy szomorú?-kérdezte halkan.

-Mert...mert igazából...-igazából magányos vagyok. Persze, ezt így nem mondhattam meg neki, mert attól még, hogy legjobb barátok voltunk, ezt gáznak éreztem, mert amíg ő mindennap más nővel fetrengett, addig nekem sosem volt senkim.-Mert van egy üres szoba a lakásomban és jó lett volna, ha valaki beköltözik oda.-találtam ki ezt a baromságot, aminek egy része igaz volt, mert tényleg volt egy üres szobám, de csak ennyi...

-Most pasit keresel vagy lakótársat?-vonta fel a szemöldökét.

-Egy gazdag sugardaddyt keresek, aki beköltözik hozzám és csinálunk még nyolc gyereket, hogy többet ne kelljen dolgoznom és majd tíz év múlva szemet hunyok afelett, hogy a gyerekek dadusait toszogatja, csak azért, hogy én boldogan kufircolhassak a húszéves kertészfiúval a medence mellett.-osztottam meg vele a jövőre néző terveimet.

Azt hittem, hogy sosem fogom látni Marics Petit sokkos állapotban, de megtörtént... Ennek örömére még egyet húztam az üvegből.

-Most, hogy belegondolok... Valamennyire értek a fűnyíráshoz.-ugratott nevetve, én pedig csak megráztam a fejemet mosolyogva és beleboxoltam a vállába.

Igazából így jobban belegondolva nem is volt olyan reménytelen a helyzetem...

Eszembe jutott, hogy múlt héten elhívtak randira, amire diszkréten azt válaszoltam, hogy majd visszaszólok.

Talán ez volt a megoldás.

Ennek természetesen hangot is adtam.

-Akkor már csak egy lehetőségem van...-Marics érdeklődve nézett rám.

-Mi az?

-Elmegyek Brúnóval randizni.