Úristen [Marics Peti ff.] 18+ Befejezett

Epilógus

Kicsit megcsúsztam vele, bocsi...

-Boldog anyák napját!-ölelt át hátulról Marics, miközben az anyák napi óvodai műsort bámultuk.

-Boldog anyák napját!-suttogtam neki mosolyogva és megfogtam a kezét, amit a hasam előtt kulcsolt össze.

Lassacskán már könnyező szemekkel néztem a műsort, és most is meghatódtam, amikor Lili következett és felénk nézett, tudtam, hogy nem rám, hanem Maricsra, de ez egyáltalán nem zavart, még minden olyan új volt és örült, hogy most már ketten voltunk itt. És anyák napja, ide vagy oda, tudtam, hogy ez idén nem az én napom, hanem Maricsé és az övé.

És egyáltalán nem bántam, hogy vele álltam itt és nem Ádámmal. Apropó Ádám... Visszament az amcsikhoz, mert kiderült, hogy odaát hagyott egy terhes nőt, aki követelte az embriója apját, így ő is igába hajthatta a fejét és ünnepeknél küldött Lilinek egy pár rózsaszín cipőt és a nő mániájára egy cuki kis képes lapot, amin együtt pózolnak azzal az uncsi kényszer vigyorral.

Nem mintha rosszindulatú lennék, de...

Lááááv, Karma, láááááv.

De visszatérve az értelmesebb dolgokhoz... Igazából összeházasodtunk, nem is tudom, hogy hogyan történt, egyszercsak a mekibe indultunk és a templomban kötöttünk ki. Mármint meg volt szervezve, csak felültetett, hogy a mekibe visz. Egy hétig nem is szóltam hozzá semmit az igenen kívül...

És hogy tetőzzem a már így is nyálas történetünknek, még annak a ronda kis Tücsök-plüssnek is lett párja, egy még rondább Csótány-plüss... Én tényleg nem tudom, hogy Marics honnan szerzi ezeket, de már leállhatna...

-Nagyon ügyes voltál, kicsim!-pusziltam meg.

-Ügyes vagy, kicsi lány!-pacsizott le vele Marics.

-Én tudom, hogy anyák napja van, de ezt neked készítettem, apu!-adta át a rajzot csillogó szemekkel Lili és mind a ketten meghökkentünk, mert ez volt az első alkalom, hogy apának hívta.

Marics szó nélkül leguggolt és megölelte, majd megpuszilta és súgott valamit a fülébe, Lili pedig elszaladt, ő pedig felegyenesedett.

-Ne sírj, sírni a puhányok szoktak.-böktem oldalba szórakozva.

-Nem sírok...csak pollen allergiám van...-keresett egy nagyon gagyi kifogást.

De erre már nem reagálhattam semmit, mert Lili kézen fogva jelent meg egy fiúval.

-Ő itt a legjobb barátom, Márk. És haza fog velünk jönni játszani.

Marics nagyokat pislogva bámulta felváltva a kettőt. Én pedig szórakozottan dőltem hátra.

-Biztos hogy nem!-akadt ki.-Huszonöt éves korodig nincs pasi!-tiltakozott.

-Hé! Valagadba rúgok, apu!-nézett rá mérgesen.

-Majd én a tiedbe!-kontrázott rá.

-Nyugi, Marics, hisz mi is így találkoztunk.-emlékeztettem.

-És látod, hogy mi lett belőle?!-szorultak ökölbe a kezeit és készen állt megverni az ötéves gyereket.

Egyből cselekedtem és az ajkamat az övére tapasztottam, éreztem, hogy a csókunk közben elernyednek a kezei és beletúr a hajamba, ekkor pedig felmutattam Lilinek a hüvelykujjamat a háta mögött és egy boldog kurjantás után már szaladtak is a kocsihoz...