Mielőtt megismertelek ~ Lando Norris

Tej

Sziasztok!

Ilhet érkezett, így fejezet is. Köszönöm, aki elolvassa és ha tetszik, kérlek küldj visszajelzést :)

Másnap nehezen ébredek fel az ébresztőm hangjára, de muszáj. Kikelek az ágyból és a fürdőben a tükörbe ugyanaz a fénytelen tekintet néz vissza rám. Megmosom az arcom, elvégzem a reggeli teendőket és visszamegyek a szobába. A telefonomra pillantok, de egy sóhaj után, inkább valami ruha után kutatok a reggelihez, mert még nincs erőm megnézni mit okozott a posztom.

Egy fekete rövidnadrágot és egy kék felsőt veszek magamra, a fürdőben egy alap sminket magamra varázslok, hosszú hajamat kifésülöm és felfogom lófarokba. Leülök az ágyra és látom, hogy apa írt sms-t, hogy reggeli után keressem meg, Sabina sok erőt kíván, így előre félek a médiától. Kis ideig inkább még szeretnék az édes tudatlanságban maradni, így lemegyek reggelizni.

A korai órákban még kevesen vannak, Charles sincs sehol, egyedül Landot látom meg egy asztalnál, ahol reggelizik, de nagyon bele van merülve a telefonjába. Egy tányért a kezembe veszek, és a svédasztalnál szedek magamnak reggelit, majd leülök hozzá. Érkezésemre lezárja a telefon kijelzőjét, majd az asztalra helyezi és széles mosollyal köszön nekem. Egy halk sziát én is elmormolok és neki kezdek a reggelimnek. Ahogy elnézem a tányérján lévő dolgokat, hasonló étrend van minden sportolónak, ami egyedül szokatlan, az egy pohár tej. Akaratlanul is elmosolyodok, amit ő is észrevesz.

- Mi a mosoly tárgya?

Felpillantva látom, hogy az ő szája szélén is van egy, így az enyém csak szélesedik. Megrázom a fejem és beleiszok a poharamba mielőtt válaszolnék.

- Csak a tej.

- Nem tehetek róla, imádom. Bár a mai tejek már sok vitamint nem tartalmaznak, de én lelkes fogyasztójuk vagyok - rántja meg a vállát és bele is iszik a poharába. - Kérdezhetek valamit?

- Maximum nem válaszolok - húzom el a számat, erre megingatja a fejét játékosan.

- Hogy-hogy jöttél apukáddal? - teszi fel a kérdést és valahogy sejtettem, hogy ilyen irányú lesz a kérdés, de nem tudok haragudni rá. Jogos a kérdése. Eddig egy versenyre se jöttem ki, hiszen mindig ütközések voltak a sajátjaim miatt, most pedig itt vagyok és leszek is egy darabig.

- Szerintük jót tenne egy környezetváltozás, új ingerek. Fel lett ajánlva, hogy a csapat trénere engem is edz, így beadtam a derekamat. Sabina is jó ötletnek tartotta, így eljöttem.

Egy egyszerű tömör választ adok, hiszen ez az igazság. Megértően bólint, de nem kommentálja. Folytatjuk a reggelinket és lopva azért rápillantok többször is, hiszen eddig nem igazán volt időm így senkit se megfigyelni. A szemei alatt kisebb karikák vannak, többször pillant a telefonja képernyőjére, lábaival idegesen dobol és kapkod. Összevonom a szemöldökömet és próbálok nem nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek a dolgoknak. Nagyon nem ismerjük egymást, de a nyugtalansága kezd ragadós lenni. Akaratlanul is dobolni kezdek a lábammal, a telefonomra pillantok én is, aminek a képernyője csak jótékony feketeséget mutat. Leteszem az evőeszközöm, amit kicsit hangosabbra sikerül. Meglepődve pillant rám és minden zavaró tényezőt abbahagy, csak érdekesen pillant rám.

- Mi a baj? - kérdezi és szemében őszinte érdeklődés van.

- Ne haragudj, nem így terveztem - nézek én is a szemébe, de csak összevonja a szemöldökét ő is, ahogy az előbb én. - Tényleg nem akartam lecsapni, csak így sikerült.