Mielőtt megismertelek ~ Lando Norris

Hamburg

Sziasztok!

Nagyon sokáig nem jelentkeztem új résszel, de fogadjátok szeretettel :)

Az összeköltözés biztos nagyon élvezetes dolog, főleg, amikor mindketten egy olyan helyre költöztök, ahol még egyikőtök sem lakott és együtt alkotottok egy olyat, hogy lakásból, otthon lesz. Lassan minden olyan illatú lesz, ami rátok jellemző, a közös emlékeitekkel lesz tele a lakás, berendezitek, elrendezitek úgy a dolgokat, ahogy nektek jó. Mi ebből Landoval mit élhetünk át? SEMMIT! Az ötlet nagyon aranyos volt tőle, de a megvalósítás? Nem érünk egyszerűen rá. Annyira beleélte magát, hogy majd pikk-pakk kész lesz az új közös otthonunk, hogy neki hónap végig ki kell költöznie, de addig az új, biztosan nem lesz kész, hiszen egyikünknek sincs ideje vele foglalkozni. Neki majdnem minden hétvégén futam, így szerdától már ott van, én utazok Hamburgba, így nem tudok ezzel foglalkozni. Amikor van közös szabadidőnk együtt, akkor segítek neki összepakolni, mert amíg nem kezdünk el haladni, addig nálunk fog lakni. Szerencsére apát nem zavarja, ő ajánlotta fel, hogy addig nyugodtan pakoljon oda mindent, hiszen elférünk. Sok időt nem tudunk együtt tölteni, nem tudok vele menni még hétvégén sem, mert az akadémián is gőz erővel gyakorlunk a versenyre, így nincs időnk egymásra.

Sabina fog engem elkísérni a versenyre, ő azt mondta, semmi pénzért nem hagyná ki. Összepakolunk, majd a lakást bezárva indulunk is a reptérre. Az autót az ottani parkolóban hagyjuk, becsekkolunk, majd várjuk, hogy legyen kapunyitás. Szétnézünk a boltokban, de nem vásárolunk semmit, hiszen teljesen fölösleges, maximum innivalót. A gépnek bemondják a kapuját, így oda megyünk, majd gyors ellenőrzés után, már a gépen ülünk és várjuk, hogy induljunk. A repülőút nem hosszú, így Sabina könyvet olvas, én pedig a kedvenc sorozatomat nézem addig. Időben landolunk, könnyen ki is jutunk, a bőröndjeinkre kell egy picivel többet várni, de nem vészes. A reptérnél taxit fogunk, majd lediktálom a szálloda címét és egy közel 40 perces autóút után, ott is vagyunk. Sabina rám bízza magát, hiszen anyanyelvi szinten beszélem a németet, így egyszerűbb úgy kommunikálnom, mint angolul. A szobánk kulcsait megkapjuk, Sabina egy másik szinten van, de legalább sikerült neki is ide foglalnia szállást. A csapat többi része későbbi géppel jön, de én szerettem volna hamarabb itt lenni. Lenával leszek egy szobában, aminek azért örülök, hiszen szabadon választhattunk szobatársat. Kipakolok, írok a fiúknak, majd a szálloda előterébe megyek le, hiszen megbeszéltük Sabinával, hogy körül nézünk a városban.

Estefele érünk vissza, egy gyors átöltözés után, az étterembe megyek le, ahol már ott van több ország versenyzője, valamint az én csapatom is. Pár embernek köszönök, majd szedek a tányéromra ételt és leülök a csapatomhoz. Lena már a megérdemelt desszertnél tart, de amíg én elfogyasztom a vacsorámat, addig ő fecseg nekem mindenről is, amit azért igyekszek figyelemmel követni. A vacsora után a szobánkba megyünk, hiszen holnap lesz a hivatalos megnyitó, és a sorsolást látva, holnap van, aki már meccset is játszik, így támogatjuk majd a pálya széléről. Lezuhanyozok, majd a telefonomat a kezembe véve, hívom fel Landot. Sikerül egy keveset beszélnünk, mindketten fáradtak vagyunk, de azért jó érzés hallani a hangját.

Másnap reggel a közös reggeli után, felvesszük az akadémia egyenruháját, majd a hallban találkozunk és egy külön kisbusz visz minket a megnyitó helyszínére. Ünnepélyesen köszöntenek minket, meghallgatjuk a német himnuszt, majd mindenféle beszédet elmondanak. Monica játszik közülünk elsőnek, így leülünk a helyünkre és végig nézzük a mérkőzést, amit szerencsére meg is tud nyerni egy ügyes játékkal. Sorsolás tekintetében Lena van az egyik legnehezebb ágon, mi azért szerencsésebbek voltunk, de ezáltal hamar össze is kerülhetünk. Thomas annyit mondott nekünk, hogy ne azt nézzük, hogy ki az ellenfelünk, hanem a lehető legtöbbet hozzunk ki magunkból. Még egy pár mérkőzést megnézünk, főleg azon játékosokét, akivel akár a következő körben összekerülhetünk.