Mielőtt megismertelek ~ Lando Norris

Beszélgetések

Sziasztok!

Köszönöm szépen a visszajelzéseteket, remélem tetszeni fog a folytatás is :)

Este még írtam Andreanak, hogy másnap reggel én külön edzek, így ne várjanak. Picit sikerül kialudnom magam, hiszen kilenc óra is elmúlt mikor felébredek. Komótosan elkészülök, de reggeli után már szeretnék kiindulni a pályára, így kényelmesen, de ma úgy döntöttem csinosan öltözők fel. Szokásomtól eltérően a hajamat begöndörítem, egy elegánsabb nadrágot és egy lengébb felsőt veszek magamra. Természetesen a jó ízlés határain belül maradok. Könnyed smink és készen is vagyok. Reggelinél megkapom a kis zabkásámat, fehérje turmixomat és miután elfogyasztom, taxit hívatok. Mivel ma már időmérő van, sokkal több ember van a pályán és annak közelében is. Mivel a taxi a VIP részig csak akadozva halad, inkább megköszönöm a fuvart és a maradék távolságot gyalog teszem meg. Ennyi szurkoló között teljesen beleolvadok az emberek tömegébe, bár én se vagyok különb náluk. Anya mindig is igyekezett a földön tartani, ne szálljak el a sikereimtől, mert sosem tudhatom, mit hoz az élet. Hát tényleg nem tudtam. Szerencsére van egy csodálatos apukám, egy még csodálatosabb pótanyukám, jó emberek vesznek körül és most újabb nagyszerű embereket ismerhetek meg. Minden rosszban van valami jó, ahogy szokták mondani.

Becsekkolva a kapun a Ferrari boxa felé veszem az irányt, bár sok emberrel nem fogok tudni beszélni, hiszen mindenki azon van, hogy a pilótái minél jobb eredményt érjenek el. Apának csak oda intek, majd helyet foglalok a monació fiú garázsában. Senkit nem szeretnék zavarni. A csapat sajtómunkatársa foglal helyet mellettem és egy fülest ad a kezembe.

- Erre még szükséged lesz – mosolyogva elfogadom és egyelőre az ölembe teszem. – Remélem, szerencsét hozol a csapatnak, mert akkor többet nem engedünk be ide – nevet fel, de nem tudom sértőnek venni a szavait, hiszen nem is annak szánta.

- Meglátjuk, bár ha én leszek a balszerencsés, majd mondjátok meg, melyik garázsba üljek be – nevetek fel én is.

- Red Bull, akkor csak oda fogsz ülni csajszi, nagyon jól összerakták a kocsit és nekik kell balszerencsét hozzál, bár a McLaren se kutya – adja tudtomra.

- Figyelni fogok, mikor hova menjek, ne aggódj – mosolyodok el és ezzel lezártnak tekintjük a témát.

Közben elindul a Q1-es szakasz és elég jó eredményt zárunk, de a lány által említett kettő csapat is. A Q2-ben sajnos Carlos nem jut tovább, de nem aggódnak, hiszen a futamon még bőven felhozható jobb helyre. A spanyol fiú a garázsba visszagurulva kiszáll az autóból és egyeztet a szerelő kollégákkal. Mikor meglát, kicsit elkerekedik a szeme és fejével óvatosan a garázs hátuljába int. Szem forgatva állok fel a helyemről és a fülhallgatót levéve indulok hátra. Egy törölközőt közben magához vett és azzal törölgeti az arcát és a haját.

- Sophia, ne mondj semmit, tudom, hogy haragszol rám és elnézést szeretnék kérni, kicsit túl lőttem a célon – kezd azonnal magyarázkodni.

- Carlos, ha érdekelne a bocsánat kérésed, akkor válaszoltam volna az üzenetedre, de nem érdekel. Nem az bánt, hogy megaláztál a többiek előtt, hanem az, hogy vak vagy. Szeretem megfigyelni az embereket és látom, hogy Landoval valami nincs rendben – adom tudtára és értetlen tekintetét látva folytatom inkább. – Nem alszik normálisan és nem eleget, karikásak a szemei, ideges, és hiába mutatja a külvilág számára, hogy minden rendben van, rohadtul nincs.

Mosolyogva megrázza a fejét és konkrétan kinevet, amivel még jobban felidegesít. Nem tudom, mi ezen olyan nevetséges? Szívem szerint dobbantanék egyet a lábammal és toporzékolnék, de közben a spanyol fiút is megráncigálnám, de nem egy jó salsa zenére, hanem idegből. Nagy nehezen abbahagyja a nevetését és nekidől az egyik falnak.