Mielőtt megismertelek ~ Lando Norris

Norris család

Sziasztok! :)

Meg is hoztam az újabb fejezetet, ami igazából egy kis kellemes olvasást kínál :) Nem egy nagyon hosszú fejezet, de fogadjátok szeretettel :)

Másnap reggel sikeresen elalszunk, így egy rohanásba megy át az egész reggeli készülődés. Míg én próbálok minél többet kihozni magamból, addig a fiú elvállalja a reggeli készítést, így már megterített asztal vár a konyhában. Gyorsan elfogyasztjuk a reggelinket és miután minden szükséges dolgot magamhoz veszek, bezárom az ajtót és indulunk is Nizzába. Mivel nincs messze szerencsére, így bő egy órán belül a verseny helyszínén is vagyunk. Lando leparkol, majd a kezembe adja a belépőt és a kapunál felmutatva bejutunk és megkeressük a fiú családját. Cisca hatalmas szeretettel fogad és nagyon örül annak, hogy végre személyesen is megismerhet. Lando apukája is hatalmas öleléssel fogad és nem érti mit szeretek a fiúban, hiszen egy nagy gyerek, így inkább örökbe kéne fogadjam, mint a pasimnak hívjam. Ezen jót mosolygunk, bár az érintett kevésbé díjazza az apukája poénját. Durcis arcára adok egy puszit, amit a családja mosolyogva figyel.

- Keressük meg Flot, biztos örülni fog, hogy itt vagytok – terel minket az istállókhoz Cisca. Belépve hatalmas nyüzsgés fogad minket, rengeteg ember mászkál fel alá, a lovak pedig meglepően békésen tűrik ezt a zsivajt. A hátsó részhez megyünk, ahol a lány épp az edzőjével beszélget, így nem akarunk zavarni, de muszáj vagyok megnézni a lovát. Odalépünk a külön neki fenntartott karámhoz és érdeklődve dugja ki a fejét. Óvatosan megsimogatjuk, majd odajön végre a lány is. Bátyját egy nagy öleléssel köszönti, mi is bemutatkozunk és az apukája ölelésébe elveszlik.

- Nagyon ügyes leszel kislányom, ne izgulj – simogatja meg Cisca Flo vállát, az apukájától pedig kap egy puszit a fejére.

- Majd meglátjuk.

Lassan felszólítják a versenyzőket, hogy kezdjenek készülődni, mert hamarosan kezdődik a verseny, így elbúcsúzunk a lánytól és a lelátó felé vesszük az irányt. Landot azért páran felismerik, így megáll képet készíteni, aláírást osztogatni. Cisca addig belém karol, és úgy megyünk tovább, hiszen a pilóta nagyfiú, majd odatalál. Bemutatjuk a jegyünket a szektornál álló fiatalembernek és elfoglaljuk a helyünket.

- Mi a helyzet nálad most a sport terén? – érdeklődik felém fordulva Adam.

- Az orvosok szerint testileg rendben vagyok, így felkerestem a helyi egyik teniszklubbot és ha minden igaz, jövőhéttől ott fogok edzeni. Majd meglátjuk, az igazi terhelést hogyan fogom bírni.

- Biztosan tekintettel lesznek az állapotodra és fokozatosan építenek vissza, mindent a maga idejében, semmit nem lehet siettetni. Tudomásom szerint a barcelonai az egyik legjobb, az nem jött szóba?

- De, de végül elvetettem. Amíg nem kezdődnek a versenyek, szeretnék közel lenni apáékhoz – vonom meg a vállam és ezzel szeretném lezárni a téma ezen részét, hiszen jó emlékek nem fűznek hozzá.

- Ha jól fog menni, biztosra veszem, hogy sorba fognak állni a jobbnál jobb edzők, akkor meg megint más lesz a helyzet. Lényeg, hogy te érzed, most mi a jó neked, hiszen nehéz lesz ismét a pályán állni – fejti ki a véleményét, mire bólintok. Időközben odaér mellénk Lando is, aki inkább egy sapkát húz a fejére, mert elmondása alapján, kicsit most szeretne a báty szerepében tetszelegni.

A verseny kezdetét veszi, így izgalommal tölt el, hogy láthatom, hiszen még sosem láttam ilyet. Mint egy kisgyerek, úgy izgulok és nézem elhűlve, ahogy a lovasok együtt mozognak összhangban a lovakkal. Flo hatodikként lép a pályára, így mikor a hangosbemondó bemondja a nevét a családja hangos üdvrivalgásba kezd. Mindenki előveszi a telefonját és készít képet, vagy épp videót a lány szerepléséről. A futama végén, elég jó pontszámokat kap, sőt nagyszerűeket, mert első helyre kvalifikálja magát, de még hátra van tíz ember. A levezető körénél kiinteget nekünk, majd eltűnik az istállóban. Azonnal elindul a szülők között a futamának a kielemzése, megbeszélik, hogy mit csinálhatott volna jobban, de a beszélgetés azzal zárul, hogy nagyon büszkék rá. Mosolyogva dőlök a pilóta vállának, aki a derekamat átkarolja és puszit ad a fejemre. A telefonomat előveszem, és egy képet készítek magunkról, majd Lando is így tesz. Meglepődők, hogy a háttérképe az instagramra feltöltött képe rólam, de nagyon jól esik ez a kis gesztus. Amíg várjuk a következő versenyzőt, végig pörgetem a közösségi oldalakat, de semmi érdekes nincs, így elteszem, és a versenyre koncentrálok.