Mielőtt megismertelek ~ Lando Norris

Silverstone

Sziasztok!

Itt az újabb fejezet :) 

Lando már sokkal frissebben ébred, teljesen be van pörögve, hogy megyünk Angliába, szinte nem lehet lelőni. Tervezgeti, hogy hova kell mindenképp elmennünk, bár azt sajnálja, hogy a gyárba nem mehetek be vele, de érthető, én ezen nem problémázok. Amikor szembesül azzal, hogy én tőle minden holmimat elhoztam, kicsit zokon veszi, de valahol megérti, és inkább nem beszélünk róla. Apával igazából pont elkerüljük egymást, hiszen ő aznap jön haza, mikor mi indulunk Londonba. Az akadémiától megkaptam a következő hetet is szünetnek, hiszen a lábam sem száz százalékos. Magánrepülővel megyünk, Lando apukája pedig a reptéren vár minket, hiszen Cisca otthon vár minket egy fejedelmi ebéddel. Adam elmondása alapján az egész család otthon lesz, Olivert is végre megismerhetem, a feleségével együtt. Megtudom, hogy van gyerekük is, így babázni is tudunk majd. Az út azért hosszú, de közben kellemesen elbeszélgetünk. Adam érdeklődik a versenyeim iránt, mik a terveim a jövőben, amikre készségesen válaszolok.

A családi házhoz érve egy tipikus angol házat pillantok meg. Gyönyörűen lenyírt gyep, kívülről igazán hívogató. A családfő szerint már Oliverek is itt vannak, így mihamarabb bepakolunk, majd a nappali felé vesszük az irányt, ahol hatalmas baba kacajok töltik meg a helyiséget. Az egész család jelen van, érkezésünkre oda pillantanak, majd Cisca odajön hozzánk és szoros ölelésbe von minket. A két fiatalabb lánynak puszit adok, majd Lando bátyja és a felesége lép oda hozzánk.

- Mi még nem találkoztunk, de sok szépet hallottunk rólad – nyújtja felém a kezét a férfi. – Oliver vagyok.

- Sophia, örülök, hogy végre találkozunk!

- Savannah vagyok, ő pedig Mila – lép oda hozzánk a férfi felesége is, kezében a gyönyörű lányukkal. A kislány érdeklődve néz engem a nagy kék szemeivel, az ujjamat odanyújtva neki pedig meg is fogja. Huncut mosollyal az anyukájához bújik, de a szeme sarkából még érdeklődve tekint felénk. Lando át is veszi, majd a hasába nagy levegőt fújva nevetteti meg a gyereket. Mindannyian mosolyogva figyeljük a jelenetet. Cisca szól nekünk, hogy készen van az ebéd, így mindannyian az ebédlőasztalhoz megyünk. Lando Millát belerakja az etetőszékbe, bár ez annyira nem tetszik neki, de Savanna azonnal oda ül mellé és már el is múlt a probléma. Nagyon jó érzés egy ekkora családhoz tartozni, irigylem is a fiút, amiért vannak testvérei. Az anyukája főztje verhetetlen, próbált mindenki kedvére tenni, ami nehéz lehetett, hiszen sokan vannak. A legkisebb húga beszél az iskoláról, Flo a lovaglásról, Oliverék a gyerekről, Lando a versenyéről, majd én is ejtek egy pár szót. Sokat kérdeznek rólam, hiszen szeretnének minél jobban megismerni, de abszolút nem zavar. Bár, mikor anya szóba kerül, kicsit elszomorodom, de mesélek mindenféle emléket róla, hogyan támogatott a teniszben, miként vélekedett a Sabinával való kapcsolatomról. Adam szerint, nagyon tiszteletre méltó Sabina hozzáállása felém. Kevés ember tudja ennyire elfogadni a másik fél gyerekét.

- Az egyik legjobb anya a világon, úgy érzi Lando által lett egy fia is – vonom meg a vállam, de a mellettem lévő pilóta kikéri magának, hogy átmeneti fiú.

- Helyes! – húzza ki magát büszkén, mire jót nevetünk rajta. – Sabi mami nagy forma!

- Sabi mami? Tudja, hogy így nevezed? – nevet fel Adam, mire a pilóta bőszen bólogat, hiszen tele a szája. A férfi erre csak megcsóválja a fejét, majd inkább segít elpakolni a feleségének, aki még készült nekünk desszerttel is, de egyelőre megköszönjük, hiszen tele vagyunk. Mila eléggé elálmosodik, így Savannah elnézést kér és elmegy lefektetni a kislányt. Mi lányok, segítünk összepakolni Ciscának, majd a nappaliba telepedünk le. Előkerülnek a gyermekkori fotók, a hozzájuk tartozó történetek, mindenki nagyokat nevet rajta. Jó érzés hallgatni őket, úgy érzem, mintha mindig is velük lettem volna.