Az iskola hercegnője [18+] BEFEJEZETT

IV.

Geci amúgy annyi ötletem van most a storyhozxd :szerk

Zoé szemszöge

Rá két napra vasárnap kezdtem el csak érezni Em hiányát úgy igazán. A csók óta nem beszéltünk, de nem is volt nagy baj, mivel hétfőn akartam igazán meglepni. Igaz, nem írtam rá, de mindegy.
Hétfő reggel izgatottan keltem ki az ágyból tudva, hogy ma újra láthatom őt. A csókját azóta sem felejtettem el, hogy milyen jó volt, és hogy mennyire beleremegtem. De ezt neki nem mondtam el, nem éreztem azt, hogy még képes lennék ennyire kimutatni az érzelmeim. Egyenlőre csak játszom a magabiztosat, aztán majd leesik neki, hogy kurvára nemtudom mitcsinálok. Még sosem volt senkim.

A suliba az idióta bátyám dobott el, aki jól ki is kérdezett út közben.
-Na és mivan Emmel? - kérdezte a kormányra rátapadva.
-Semmi - mosolyodtam el.
-Ne bassz! - csodálkozott el.
-Mi az?
-Megvolt? - kérdezte röhögve készen, hogy lepacsizzon velem.
-Nem te fasz. Csak megcsókoltam. De ezt nem mondhatod el senkinek, vágod? - gyújtottam meg a cigimet.
-Ne a kocsiban cigizz bazdmeg, ja és amúgy mit kapok azért, hogyha kussban maradok? - vigyorgott nagyképűen.
-Azt, hogy nem baszom szét az arcod - mosolyogtam vissza rá, majd kiszálltam a kocsiból és a suli bejárata felé vettem az irányt, ott hagyva őt. Mi már csak ilyenek vagyunk.... asszem.
A folyosón sétálva összebotlottam pár csapattársammal, szóval lepacsiztam velük, de már inkább siettem volna Em terme felé a meglepetéssel amit vettem neki.
-Ma edzés, ne késs mint múltkor - célozgatott Kata, az egyik legjobb kosaras a csapatban.
-Tudom tudom - sóhajtottam.
-Vagy boros (az edző:szerk) megbasz.
-Ott leszek, de most sietek. Délután tali - biccentettem idegesen, mert már nagyon menhetnékem volt.

-Sziasztok! - néztem be a terembe.
-Kit keresel? - kíváncsiskodott egy random csaj.
-Emet, itt van?
-Em! - Kiabálta a nyikorgó hangján és ott maradt velem szemben. Azt hittem ezután majd lelép és kettesben hagy minket, de nem.
-Ohh szia - jött felém Em. És szokásosan jól nézett ki. Egy bőszárú farmer és egy crop top volt rajta. Haja pedig hullámokban omlott a vállára.
-Szia, hiányoztál - nyúltam a dereka felé, hogy magamhoz húzzam.
-Ne itt - suttogta.
-Ő meg ki? - nézett rám az a random csaj.
-Jajj bocsika. Jenny, ő itt egy barátom Zoé. Zoé, ő itt Jenny - mutattott be minket egymásnak Em, de a hangszíne sokkal vékonyabbra változott.
-Hali - biccentettem.
-Aha - nézett rám eléggé lenézően az a random csaj, és eltipegett a magassarkújában.
-Menjünk ki - húzott a karomnál fogva Em.
-Ez meg mi a fasz volt? - kérdeztem idegesen.
-Figyelj. Itt nem csinálhatjuk ezt... ők nem tudják, hogy mi van. És nem is akarom.
-És ki ez a ribanc?
-Ő csak Jenny. Egy csaj, akivel látszólag jóban kell lennem.
-De miért? Miért fontos, hogy "menő" légy? Kit érdekelnek ők? Szard már le őket.
-Te ezt nem értheted. Kérlek most ezt hagyjuk. Nekem fontos ez az egész. Csak annyit kérek, hogy ne a suliban csináljuk ezt. Nem húzhatsz itt magadhoz. És amúgysem írtál egész hétvégén. Kurvára nem kerestél, de azért a nyelvedet ledugtad a torkomon - suttogta mérgesen.
-Jó tudom bocs... de remélem ez majd kárpótol - húztam elő a zsebemből egy nyakláncot.
-Ez meg mi? - kérdezte csodálkoza Em.
-A legszebbet a legszebbnek - mosolyogtam rá.
-Zoé ezt nem fogadhatom el.... ez borzasztó drága. Miért veszel nekem a pandorából ilyeneket? Hiszen nem is vagyunk még együtt.
-Ez meg sem kottyan nekem. És látod, itt a mégen van a hangsúly. Úgyis megszerezlek - nevettem el magam.
-Abban ne legyél olyan biztos - dőlt neki az ajtófélfának mosolyogva.
-Akkor feltegyem a nyakadba?
-Igen, köszönöm. Gyönyörű - nézett a szemembe.
-Megakarlak csókolni - suttogtam.
-Azt akarom, hogy megcsókolj, de itt nem lehet - éreztem szenvedő lehelletét.
-Nagyon kevés kell most ahhoz, hogy rádmozduljak.
-Shh ne ilyen hangosan - csapott rá a vállamra mosolyogva.

Em szemszöge

Amikor visszamentem a terembe, akkor Fanni egyből odajött hozzám. -Na mi volt? - kérdezte izgatottan.
-Ez - nyúltam a nyakamban lévő ezüst nyaklánchoz.
-Bazdmeg Em ez kurva drága. Ezt megvette neked?
-Igen... - pirultam el kissé újból.
-Gazdag lehet - töprengett el Fanni.
-Valószínűleg az, de engem ez nem érdekel.
-Hát igen... Kristófék háza atom. Még szauna is van a pince részen.
-Ezt meg honnan tudod? - nevettem el magam. De akkor Jenny tipegett oda hozzánk.
-Em! Kérdezhetek valamit? - állt előttünk karbafont kézzel.
-Persze, mondd csak.
-Ki ez a béna csaj? És miért lógsz vele?
-Ő egy barátnőm Jenny - forgattam a szemem.
-De hát kosaras nadrágban jött ide és rövid, fiús haja van. Nem a társaságunkba való típus.
-Ne avatkozz már bele mindenbe - mondta idegesen Fanni.
Jenny erre már nem reagált, csak idegesen bámult minket egy darabig, majd elment.
-Kurvára elegem van belőle - kelt ki magából a legjobb barátnőm.
-Hagyjuk, most boldog vagyok - néztem rá csillogó szemekkel.
-Rendes veled ez a lány. Feküdj le vele.
-Majd időveeeeel. Nem fogok csak az ajándékai miatt. Nekem ő tényleg bejön. Kurvára.
-Azt elhiszem. Ha valaki ilyen drága nyakláncokat venne nekem, akkor nekem is bejönne - nevette el magát.
-Nem emiaatt még mindig - löktem meg nevetve.

E: Délután találkozunk? - írtam rá Zoéra.

Z: Nem jó, edzésem lesz. De 7-kor végzek, gyere át.

E: Olyan későn?

Z: Nem akarsz?

E: De persze.

Z: Okés, érted megyek fél8-ra.

E: Rendben. És köszönöm az ajándékot mégegyszer!

Ebédszünetben leültünk Kristófékkal és Jennyékkel egy asztalhoz, de erősen elgondolkoztam, hogy felkéne állnom és ott hagynom őket. Kurva idegesitő témákról beszéltek. Például Kristóf foci meccséről, amire mindenki ki akar menni rajtam kívűl.
-És akkor majd a piros rucimba megyek - témázott Jenny megint saját magáról.
De akkor én megpillantottam Zoét, ahogy jön be az ebédlőbe vagy 6 kosaras lánnyal, és nagyokat nevet velük. Nem mertem odamenni, mivel senkit sem ismertem, és nem akartam leégni.
-Mindjárt jövök - állt fel Kristóf, és odament Zoéhoz.
-Najo miért beszélget mindenki azzal a csajjal? Ki ő? - kezdett el megint beszélni Jenny.
-Kristóf huga - konstatálta egy random srác.
-Ő Kristóf huga? - kérdezte meglepetten.
Kristóf és Zoé valamiről nagyokat témáztak, majd néha rám néztek, és vissza egymásra. Atyaég tuti rólam beszélnek. A pulzusom eléggé az egekben volt, de próbáltam nyugodt maradni.
Egy pár perc után visszajött Kristóf, és külön vált Zoétól.
-Mától ez a lány nektek tabu - mutatott rám komolyan, és a haverjainak magyarázott.
-Mivan, mégis miért - állt fel idegesen Patrik.
-Mert! És kész. Senki sem próbálkozik nála, nem beszéltek vele úgy, és nem is néztek rá úgy. Akit ezen kapok, annak eltöröm a kezét - állt fel ő is, és Patrik szemébe nézett.
-Neked mégis mi bajod van? - nyávogott Jenny.
-Semmi cica, egyél - ült vissza mellé, és elégedett arccal nézett rám.
Egyértelmű volt, hogy mi történt. Zoé a tudtára adta, hogy alakul köztünk valami, és a bátyja csak segített neki, hogy ne környékezzen meg engem senki. Király. Szóval már Kristóf is tudja.
-Szép a nyakláncod - mondta Kristóf egy pofátlanul nagy vigyorral.
-Köszi - néztem rá amolyan, "mi még beszélünk,, fejjel.

Ebédszünet után Zoé jött oda hozzám. Már megszoktam, hogy random jelenik meg.
-Odaülhettél volna hozzánk - mondta a szemembe nézve.
-Vagy te hozzánk.
-Utálom Jennyt. Irritál.
-Aha... és mióta tudja?
-Ki? Vagy mivan?
-A bátyád....
-Ohh.. mióta... hát nemtudom mióta kinéztelek magamnak - mondta kissé félénken. Ilyenkor érzem át az igazi énjét. Kissé sem magabiztos, szégyenlős, de annál inkább aranyos.
-Tehát kinéztél magadnak - mosolyodtam el.
-Azt hittem ez egyértelmű...
-A csókot is tudja Kristóf? - kérdeztem.
-Igen. De nem fogja elmondani senkinek. És ha szeretnéd, többet nem mondok neki ennél már.
-Nem nem zavar. Csak az volt fura, amikor a semmiből megmondta mindenkinek, hogy rámnézni se merjenek kb.
-Jól tette - nevette el magát.
-Szóval te kérted meg rá - nevettem én is.
-Háááát.... talán - kacsintott rám.
-Hihetetlen vagy, ugye tudod?
-Sejtettem, ha már bejövök neked.
-Mondtam én ilyet?
-Amikor végigremegted a csókunkat, akkor valahogy rájöttem - suttogott a fülembe.
-Ne csináld ezt velem - mondtam neki, és már ebbe is beleborzongtam. Látszott, hogy már nagyon ki vagyok éhezve.
-Edzés után sietek érted, most mennem kell - ölelt át, és csak azért is rácsúsztatta mindenki előtt a kezét a derekamra. Nem mintha figyeltek volna.
-Rendben - öleltem vissza szorosan.