Az iskola hercegnője [18+] BEFEJEZETT

LXXV.

-Hova megyünk? - kérdezte Em a taxiból kiszállva.
-Meglepetés, de tetszeni fog - mondtam mosolyogva, és kifizettem a taxist, aki most egy reális líra összeget kért el, és még a zenét sem üvöltette.

Kinéztem a neten egy éttermet, ami teraszos, és a tengerre néz ki, szóval úgy gondoltam, hogyha már életünk első külföldi nyaralása, akkor adjuk meg a módját.

A bejáratnál már állt egy srác frakkban, aki szerencsére jól beszélt angolul.
-Molnár Ákos néven volt foglalásom! - mutattam a telefonomon a visszaigazoló e-mailt.
-Meg is van! Erre tessék! - kísért minket az asztalunkhoz, majd elénk rakott két itallapot.
-Úristen de gyönyörű a kilátás! - mondta Em egy nagy mosollyal.
-Reméltem, hogy tetszeni fog! Mert ezután még megyünk valahova! - nevettem el magam.
-Nagyon tetszik! Köszönöm! De hova? - kérdezte csillogó szemekkel.
-Az is meglepetés! - kulcsoltam rá az ujjaimat az övére, az asztalon át.
-Imádom, hogy még a nagypapáddal való nyaralásból is a legjobbat próbálod kihozni! - adott egy puszit a számra.
-Nem akarom, hogy rossz emlékekkel menjünk haza holnapután, szóval próbálom kicsit feldobni.. - ittam bele a colámba.
-Hidd el, sikerült!

Emmel végül egy nagyon jót ebédeltünk, és beszélgettünk kettesben, de azért áttértünk a kényesebb témákra is.
-Tudod agyaltam ezen a babaprojekten.. - hozta fel ő.
-Igen?
-Szerintem olyan 3 év múlva 22 évesen készen állnék az anyaságra.. Levelezőin megcsinálnám a diplomámat! Persze csak ha te is benne lennél...
-Komolyan? - lepődtem meg.
-Igen.. és te az apaságra?
-Mondtam, hogyha cisznemű férfi lennék, és véletlenül elmennék benned, és teherbeesnél, akkor én most is megtartanám.. Igaz, csak ha becsúszna, mert jelenleg nem állok teljesen készen az apaságra. Ez egy nagyon nagy felelősség, viszont 3 év múlva már bőven igen. Nem megyek egyetemre, addigra rendes állásom lesz, addigra már mindent megtudnék teremteni neked, és a babánknak - néztem egy nagy mosollyal a szemébe.
-Akkor ezt megbeszéltük! - hajolt át az asztalon Em, hogy adjon nekem egy szájrapuszit.
-Ezt meg! - pusziltam vissza egy nagy mosollyal, nagyon boldog voltam.
-Egyébként ha becsúszna az durva lenne..
-Ez most nagyon gázul fog hangzani, de ha cisznemű lennék szerintem utálnék gumit húzni... Minden este elakarnék menni benned, most is erre vágyom a legjobban.. - mondtam elszontyolodva.
-Szednék fogamzásgátlót, és akkor elmehetnél bennem.. - mondta egy halvány mosollyal.
-De attól meg féltelek.. sok mellékhatása lehet meg ilyenek.. akkor inkább gumit húznék a pöcsömre..
-Imádom, hogy most is rám gondolsz, és nem a saját érdekeidre.. - mondta nevetve.
-Nyilván! Sokkal fontosabb az egészséged, mint az, hogy benned menjek el.. Akkor elmennék a melledre - nevettem fel.
-Aha, hát ha azt megengedném, csak akkor - forgatta a szemét.
-És megengednéd? - kérdeztem egy kaján vigyorral.
-Szerintem te is tudod erre a választ..
-Sejtem! Egyébként ha terhes lennél akkor 9 hónapig nem kéne használnunk óvszert. Ja és a próbálkozós időszak, szerintem én egy nap jópárszor próbálkoznék, biztos ami biztos, hogy legyen baba.
-Hát azt egyből gondoltam! - röhögte el magát.
-Kár, hogy ilyen sosem lehet.. - sóhajtottam.
-Hé! Nézz a szemembe! Lesz kisbabánk, és ez a lényeg! - simogatott tovább.
-Tudom, de annyira jó lenne, ha képes lennék azokra, amikre egy cisznemű férfi..
-Ha ez vígasztal, akkor a gyereknemzésen kívűl nagyon sok más van, amire ugyanúgy képes van! És ha elkezded a hormonokat, utána mégjobban ki fog jönni a szexuális életünkön is ez.
-Tudom, és már várom, hogy elkezdhessem. Sok idő elintézni, de már elkezdtem, és napról napra közelebb vagyok hozzá. Csak aztán még a mellkas műtétem lesz húzós.. Összegben is, gyógyulási időben is..
-Majd valahogy azt is megoldjuk, ott leszek veled végig a magánkórházban, szóval nem leszel egyedül!
-Tényleg bent maradnál?
-Persze, ott az egész szoba a miénk, majd a másik ágyon elalszom. Aztán le kéne tennem nekem is a jogsit lassan, mivel utána a felépülési időd alatt valakinek haza kéne vezetni, meg helyekre.
-Ja igen.. a felépülési idő kicsit húzós, és tudom, hogy ezzel veled is kibaszok, mert a szexuális életünk azokban a napokban nullára fog csökkeni, de amint lesz bennem annyi erő, hogy a kezemet mozgassam, ne aggódj, gondolni fogok rád!
-Ezzel most ne foglalkozz, utána minden menni fog ugyanúgy, és végre sokkal jobban önmagad lehetsz, ez sokkal fontosabb a szexnél! Nem fogom elvárni, hogy szinte mozdulni nem bírsz, fekszel, de azért engem kielégíts.
-Szeretlek! Nem tudod mennyit jelent nekem, hogy itt vagy. Nélküled valószínűleg már rég depis lennék, mert kurva nehéz ezt az egészet feldolgozni magamban.
-Szeretlek! És nem hagylak magadra!
-Akkorsem, ha a műtét után valószínűleg összehányom magam, és a világomat se tudom?
-Mi?
-Erős altatót kapok, miután felkelek biztosan számíthatok szédülésre, egy kis hallucinációra, meg nagy valószínűséggel hányásra, de mindenkinél máshogy jön ki. És amig nem vetetem ki a méhemet, addig hogyha megjönne esetleg teszto alatt, ami az első félévben még esélyes, rohadt nagy fájdalmaim lehetnek.. De utána valószínűleg teljesen elmúlik, és többé nem jön meg soha. Ja és drain csövek lesznek bennem a műtét után még, de pár napra rá visszamegyek, és kiveszi az orvos. De ezeket csak veled osztom meg.. sok szarral jár az egész, de az eredmény számomra mindent megér. Nem akarom, hogy a gyerekünk kiskorában még tudja, hogy transznemű vagyok, nem fog látszani rajtam addigra már egyáltalán, és amúgysem fogná fel. Ha majd nagyobb lesz akkor elmondhatjuk, de feleslegesnek érzem..
-Huhh ez most hirtelen sok információ. Tisztában voltam ezeknek a nagy részével, de van, ami most nekem is újdonság, és jól esik, hogy ezeket megosztod velem.. Nagyon! És hogy megbízol bennem.
-Az életemet is rádbíznám, és hát a műtétem után ez is fog történni gyakorlatilag.. Nem fogok tudni felkelni nagyon még, vagyis de, de borzasztóan nagy fájdalmak közepette..
-Nem fogsz felkelni! Majd az otthoni dolgokat én elintézem, te ezen ne aggódj! És a gyerek témán sem! Amig kicsi amúgysem fogná fel a dolgokat, ha meg nagyobb lesz, akkor meg majd elbeszélgetünk vele.
-Úgyis tudni fogja, hogy a biológiai apukája nem én vagyok, és ha nagyobb lesz kérdezősködni fog..
-De ez nem számít! A biológiai apukáját sosem fogja ismerni, ez az egész titoktartásos szerződéssel fog menni. Soha nem keresheti fel a gyerekünket, valószínűleg soha nem is akarná, ha egy lombik programban vesz részt, de amúgysem teheti meg. És téged fog apának hívni, te leszel az apja, te neveled majd őt, szóval rád fog apaként nézni, és hidd el, eszébe sem jutna más opció! Nagyon jó szülő leszel, én tudom!
-Az leszek! Mindent megadok neki, és neked is. Szóval.. én már nagyon várom, hogy végre legyen egy kis családunk! - néztem a szemébe mélyen.