Az iskola hercegnője [18+] BEFEJEZETT

LXXIX.

-Ez micsoda? - nézett Em a bőröndökre, amikor már visszaértünk a lakásba.
-Költözöl - nevettem el magam.
-Neeemár most komolyan!
-Elutazunk - húztam magamhoz a derekánál.
-Mi? De hova? Nemrég értünk vissza Antalyából!
-Párizsba, csak te meg én - adtam egy puszit az arcára.
-Úristeen! - kezdett el sikongatni, miközben a nyakamba ugrott.
-Örülsz? - öleltem át nevetve.
-Nagyooon jézusom el sem hiszem. Párizsba? De hogyhogy? És mennyi időre? Mivan?
-5 napra, ez a meglepetésem számodra!
-Szeretlek, annyira szerencsés vagyok veled, hogy azt el sem hiszem! - csókolt meg mélyen. -És csak úgy?
-Csak úgy, mert szeretlek, és mert megtehetem, és megérdemled - mutattam meg neki az online repjegyeket.
-Ezt nem hiszem el - sírta el magát.
-Pedig elhiheted - öleltem át újbol.
Nagyon örültem, hogy Em ennyire örült, ez nekem mindent megért.
-És ki pakolt össze? - kérdezte csodálkozva.
-Hmm egy jó barátod.
-Fanni? - nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Fanni!
-Akkor ezért hivogatott téged! Istenem! - csapott a homlokára nevetve, miközben még mindig a könnyeivel küszködött.
-Gyere, lent vár a taxi, megyünk a reptérre - kaptam fel a bőröndöket.
-Ezt nem hiszem el, borzasztó nagy sokkban vagyok most - kapcsolta be a riasztót.
-Pedig elhiheted, na menj előre hercegnő! - mondtam nevetve.
-És látni fogjuk az eiffel tornyot is? - kérdezte csillogó szemekkel már a liftben.
-Látni fogjuk.
-És a louvret is?
-Igen, és be is megyünk! És versaillest is megnézzük.
-Bemegyünk a kastélyba is?
-Persze!
-Úristen emlékszem, amikor tavaly XIV.Lajosról tanultam, de sosem hittem volna, hogy megnézhetem a híres versaillesi tükörtermet!
-Pedig elhiheted, mert vettem jegyeket!
-Nemtudom mivel érdemeltem ezt ki.. - sírta el magát újbol.
-Szeretlek! Reméltem, hogy örülni fogsz - pusziltam meg a homlokát.

A taxiba bepakolva el is indultunk, és már kézenfogva hallgattuk az eső kopogását az ablakon, miközben Em végig szipogott.
-Naaa ne sírj - kezdtem el simogatni a haját az egyik kezemmel.
-Csak még mindig nem fogtam fel..
-Hova utaztok, ha kérdezhetem? - szólt hátra a taxis.
-Párizsba - mondtam egy halvány mosollyal.
-Párizs! Az a szerelem városa! Egy ilyen szép hölgy meg is érdemli, hogy világot lásson! Szerencsés pasas vagy, hogy egy ilyen gyönyörű nő van melletted! - igazából Párizs a fények városa, de nem akartam kijavítani.
-Köszönöm, annak is érzem magam - húztam magamhoz mégjobban Emet. -Majd kicsit sietnünk kell a gatekhez, mert sokáig reggeliztünk - suttogtam a barátnőm fülébe.
-Akkor ezért nem vasalhattam hajat! Néztem is, hogy miért siettetsz össze vissza, általában leszarod a foglalásokat.
-Le is szarom, most is csak az út érdekelt - mondtam röhögve.
-Igen, mostmár tudom - döntötte a fejét a vállamra.

A reptérre érve realizáltam, hogy kurva kevés időnk maradt, szóval konkrétan rohantunk a poggyász feladáshoz, és imádkoztunk, hogy ne minket vegyenek ki a sorból a rutin ellenőrzéshez.
-Ha megint le kell vennem a cipőmet, akkor megölöm magam - mondtam szenvedve.
-Csak nem, legutóbb is neked kellett - nevetett Em.
-Tudom, de most nem akaroooom.
-Fázok egy kicsit, kint milyen idő lesz?
-Hát olyan 18°, esős.
-Basszus itt is esős meg ott is? Fanni vajon pakolt nekem kabátot, vagy pulcsit?
-Nagyon remélem, de ha nem, akkor felveszed az enyémet.
-Meg se néztem, na ha odaértünk átnézem.
-Remélem szexiket is pakolt - suttogtam röhögve.
-Hé! - csapott a vállamra egy nagy mosollyal.
-Kicsit izgulok a repülés miatt..
-Itt vagyok baba, nincs miért izgulnod - simította meg a vállam.
-Tudom, és csak 2 óra az út, azt valahogy kibírom...

A gate nyitásig már csak percek voltak hátra, úgyhogy megálltunk a tábla előtt, hogy megnézzük hova kell majd menni.
-Centire kiszámolva, de mindent időben elérünk! - mondta Em jókedvűen.
-Igeen, szerencsére minden úgy alakul, ahogy én azt elterveztem - kezdtem el simogatni a hátát.
-Még mindig nem hiszem el, hogy ezt mind megszervezted nekem, és titokban tartottad, és még Fannit is beavattad! Te vagy a világ legjobb pasija, és borzasztóan hálás vagyok érted - temette a fejét a mellkasomba.
-Nagyon nehéz volt ennyi ideig titokban tartani, de látod, sikerült! - mosolyogtam rá, miközben még nem is tudta, hogy a java még csak ezután jön..