Az iskola hercegnője [18+] BEFEJEZETT

LVIII.

2 héttel később
Ákos szemszöge

2 hét telt az eset óta, hogy János megragadta Em csuklóját, és azóta nem is kereste őt szerencsére. A lakásunkba pedig ma kezdhettünk el átcuccolni, de előtte elmentünk az Ikeába suli után.
-Baba ugye tudod, hogy bútorozott? - kérdeztem azt a hülye bevásárló kocsit tolva a sorok között.
-Tudom, de fehér átlátszó függönyöket szeretnék, meg egy hófehér nagy szőnyeget a nappaliba, ott szürkés van, nem tetszik! - vont vállat mosolyogva.
-Hát okés - sóhajtottam.
Egy dolog amit rájöttem, hogy nem szeretek Emmel csinálni, az a vásárlás. De nem is Emmel, bármelyik nővel! Órákig nézelődnek, vacilálnak, én csak bevágom a kosárba az első jó dolgot, és már megyek is.
-Szerinted ez jobb, vagy ez? - mutatott fel Em két asztali lámpát, ami ugyanúgy nézett ki.
-Baba, ezek nem ugyanazok? - nevettem fel.
-Neeem ez 2 árnyalattal világosabb! - mutatta fel az egyiket. Nekem még mindig ugyanolyannak tűnt.
-Hát akkoooor.. legyen az?
-Hmm oksi - tette bele a kosárba.

Egy jó 2 óráig az ikeában nézelődtünk, mire találtunk függönyt, és lámpát, de a szőnyeggel nem volt Em elégedett, szóval azt majd máshol kell néznünk.
-Most írt apám, a költöztetők 1 óra múlva ott lesznek a cuccainkkal - néztem a telefonomra.
-Ohh okés, akkor siessünk a buszhoz.
-Hívok egy taxit inkább. Aztán amúgy már kb 1 hónap és teljesen kész vagyok a jogsival. Szóval akkor már vezethetem a kocsimat - gyújtottam rá egy cigire.
-Kíváncsi leszek milyen sofőr vagy - mondta mosolyogva.
-Elvihetlek ma este egy körre valahol - ajánlottam fel.
-De nincs még jogsid!
-És? Ott van egy füves pusztás rész nem messze anyámék házától, oda kimehetnénk!
-Hmm okés - adott egy puszit nevetve.

Eltaxiztunk a lakóparkunk elé, és Emet előre engedve elkezdtem felvinni a cuccokat, amikor megláttam kijönni a mellettünk lakókat. Király.. új szomszédok vagyunk, most be kéne mutatkozni, hogy jaaa igen mi leszünk azok, akik hajnali 2-ig nyőgnek ma, és kb minden este a mellettetek lévő lakásban! Remélem örülni fogtok! Amúgy Ákos!
-Sziasztok! Most költöztök be? - kérdezték mosolygósan. Egy kb 50 év körüli házaspár lehettek, látszott rajtuk, hogy pénzesek, mint ebben a lakóparkban mindenki.
-Jónapot! Igen! Ákos, ő pedig a barátnőm, Em! - fogtam kezet a férfival.
-Nagyon örülünk nektek! Nem te vagy az Isti gyereke? Tudod akik 2 emelettel feljebb laknak!
-De - néztem rá furán.
-Sokat mesélte, hogy végre ebbe a lakásba költöztök kettesben a pároddal! Remélem jól fogjátok itt érezni magatokat!

Egy darabig kínosan mosolyogva álltunk ott, és beszélgettünk a nálunk vagy 30 évvel idősebbekkel, amikor végre bemehettünk az ajtónkon.
-Jófejek - mondta Em a kanapéra levágva magát.
-Azok, de el sem hiszem, hogy végre itt vagyunk! És ez már csak a miénk, csak kettesben, annyira kibaszott jó érzés - dőltem le mellé mosolygósan.
-Innentől érzem azt, hogy tényleg külön élünk - kuncogott.
-Még van kb háromnegyed óránk a költöztetőkig - adtam neki egy mélyebb csókot.
-Hmm ez igaz - dőlt hátra velem a kanapén, és lassan bedugta a nyelvét a számba. Ezt imádom a legjobban a külön élésben, ott eshetek neki a barátnőmnek, ahol akarok, és akkor amikor akarok. Nemtudok alkalmazkodni másokhoz, és nem is akarok, akkor akarok szexelni, amikor jól esik, nem pedig emberekhez kötötten, hogy mikor kit zavarunk.
-Zavarna, hogyha most... egy kicsit megdugnálak itt? - kérdeztem suttogva két csók között.
-Ilyet ne kérdezz - kezdte el rólam felhúzni a pólómat.

A tudat, hogy fényes nappal lovagol rajtam a barátnőm a közös kanapénkon, a közös lakásunkban, teljesen meztelenül, és olyan hangosak lehetünk, amilyenek csak akarunk, boldogsággal töltött el. De egyszer minden jónak vége szakad, mert csengettek a kapucsengőnkön, és nyilván a költöztetők voltak.
-Baba.. - simítottam végig a kezem Em derekán.
-Mindjárt elmegyek - mondta hátrahajtott fejjel.
-Tudom és... kibaszott nedves vagy és szexi, de most abba kell hagynunk mert itt vannak a költöztetők.
-Adj 2 percet - lovagolt tovább elég hangos nyőgések közepette már engem.
-Várj - döntöttem hátra, és feléhajolva elkezdtem inkább én berakni neki, ismertem már, tudtam, hogy hogy fog hamar elmenni.
Em belekapaszkodott a kanapé szélébe, mert eléggé belevettem a tempóba, és egy sikítás szerű nyőgéssel el is ment.
Mosolyogva hajtottam a fejem a mellkasára, és lassan kihúztam belőle.
-Basszameg... van már érzéked ahhoz, hogy hogy használd - mondta heves levegő kapkodással.
-Ne haragudj, hogy ilyen hirtelen abba kell hagynunk - adtam neki egy mély csókot.
-Semmi baj - simította meg az arcom, amikor csörögni kezdett a telefonom. Apám volt az.
-Igen? - szóltam bele.
-Gyerek! Lent várnak a költöztetők! Engedjétek már be őket! - mondta mérgesen.
-Okés, bocs - tettem le rá, és megnyomtam a lenti kapu kinyitó gombját.
Egy pár perc múlva csengettek is az ajtón, és addigra már Em meg én is felöltöztem, az óvszeres papírokat meg kidobtuk a kukába.
-Jónapot! Molnár Ákos! - nyújtottam kezet egyesével mindenkinek.
-Jónapot! Zoli, Ricsi, Sanyi! - köszöntek unottan.
-Adhatok egy pohár vizet? - kérdezte Em a konyhában állva.
-Nem, csak lerakjuk ezeket és megyünk is - kezdték el bepakolni a dobozokat, amik tele voltak a cuccainkkal. Ruhák, kosaras kupák, a cipőim, meg Em 100 dolga igazából.
-Ezt hova tegyük? - kérdezték a kezükben tartva egy hatalmas dobozt, amiben a kupáim voltak.
-Csak tegyék le, mindegy - vontam vállat, és rágyújtottam egy cigire.
-Baba, zavar, ha dohányzok a lakásban? - néztem mélyen Em szemébe.
-Nem, csak a szobánkba meg a konyhába ne, amúgy nem zavar - mondta mosolygósan.
-Köszönöm - adtam neki egy apróbb puszit.
-Nincs itthon semmi, lemegyek bevásárolni aztán összedobok magunknak valami vacsit - ölelt át.
-Okés, csak vigyázz magadra, odaadjam a kártyámat? - öleltem vissza.
-Nem kell, kifizetem én - nézett a szemembe.
-Biztos?
-Persze! Szeretném ezt most én állni - adott egy apróbb csókot.
-És ezt hova tegyük? - hozott fel egy újabb dobozt az egyik faszi.
-Tökre mindegy ismét, úgyis majd mi ezeket elpakoljuk. Minden mindegy, csak tegyék le! - mondtam unottan.