Az iskola hercegnője [18+] BEFEJEZETT

LV.

Másnap reggel éppen a kávémat ittam a pultnál. Anyám dolgozott, Kristóf a kanapén kajált, Em pedig még aludt, amikor csengettek. Megnéztem a kamerát, és egy 50 körüli kopasz faszit láttam a kapu előtt állni. Egy boxerben és pólóban mentem ki az ajtó elé.
-Jónapot! - néztem rá furán.
-Szia! Lakik itt egy Emília nevű lány?
-Maga meg ki? - lepődtem meg.
-Az apja vagyok! És te?
-Egy pillanatot kérek - mentem vissza a házba kimeresztett szemekkel. Ez most így hirtelen sokként ért, Em azt mondta, hogy az apja már kiskorában lelépett, erre most ideállít egy random faszi, hogy ő az. Cikázó gondolatokkal mentem vissza a szobába, és lassan megsimítottam Em vállát.
-Baba, gyere le - suttogtam.
-Hmmm nem még alszom - mormogta.
-Figyelj, itt egy fószer, és azt állítja, hogy az apád... - mondtam a számat rágva.
-Mivan? - kérdezte álmosan.
-Igen...
-Miafasz.. - kelt ki az ágyból, és magára rángatta a pizsamáját.
-Figyelj, kimegyek veled, jó? Mivan ha egy idegen?! Nagyon parának tűnik..
-Sosem láttam még az apámat... azt hiszem hányni fogok, ez valami rossz vicc? - kötötte fel a haját, és kiment velem az ajtón.
A kapun kiérve a faszi még mindig ott állt, és türelmetlenül várakozott.
-Ez meg ki a fasz? - kérdezte idegesen Em.
-Te vagy az? Emília? - kérdezte a faszi a kapu mögött állva, és egy könnycsepp gördült le az arcán.
-Igen... én.. maga meg kicsoda? - dörzsölte meg a szemét.
-Én vagyok az apukád! Megölelhetlek? - nyújtotta át a kezeit  a rácsokon.
-Ne nyúljon be a kapunkon - húztam magamhoz Emet feszülten. Nem is tudtam lereagálni a helyzetet, mivan, ha ez csak egy idegen beteg pedofil? Vagy ha tényleg Em apukája, akkor hogy talált meg minket? És miért keresi fel a lányát lassan 19 év után..?
-Ez egy rossz vicc.. nekem nincs apám, kiskoromban lelépett, sose ismertem..
-Tudom... leléptem, de most itt vagyok és nézd.. én vagyok az apukád - vette ki a pénztárcáját a zsebéből, és onnan egy kiskori képet húzott ki, felismertem, Em volt rajta..
-Ne... én ezt nem csinálom - futott be sírva Em a bejárati ajtónkon.
-Hogy talált meg minket? - néztem rá idegesen.
-Judit mondta el a címet... tudja, hogy itt vagyok. De te ki vagy?
-Takarodjon a házam elől, vagy kihívom a rendőrséget! - zártam be magam után a bejárati ajtónkat, majd Em után mentem.
Amint beértem a házba Kristófot láttam meg, ahogy Emet kérdezgeti.
-De mi a baj? - fürkészte a tekintetét, de a barátnőm nem bírta abbahagyni a sírást, szóval csak szótlanul magamhoz öleltem, és elkezdtem simogatni a haját.
-Shh nyugi, elment már - suttogtam.
-Érted idejön 18 év után... kibaszott 18 év után, mit vár tőlem, hogy majd a nyakába ugrok? Fel se ismertem! Simán elmennék mellette az utcán! Mivan ha egy hazug beteg idegen? Fel kell hívnom anyámat! Basszameg! - vette elő a telefonját remegő kézzel.
Judit elmagyarázta, hogy az tényleg Em apja volt, és próbálta megnyugtatni. Azt mondta, hogy nemsokára idejön, és mindent elmond az egész helyzetről. Kíváncsian vártam, mert én is kurva ideges lettem. Mit képzelnek magukról? Ilyen helyzetbe hozzák a barátnőmet? Köpni nyelni nem tudtam..

Egy 20 percen belül megérkezett Judit, én pedig kinyitottam neki a kaput, és gondosan bezártam utána.
-Sajnálom gyerekek, hogy idejött! - mondta már a konyhába ülve.
-Honnan tudta, hogy hol lakom? - kérdezte szipogva Em.
-Ma reggel betoppant hozzám... 18 éve nem láttam őt, de egyből felismertem.. megbeszéltük, hogy ma délután közösen idejövünk a címedre, de úgylátszik nem bírt várni.. Teljesen felzaklatott engem is a jelenléte... - mondta Judit feszülten.
-Mit akar tőlem ennyi év után? Eljátszani a hős apát? Egész életemben nem keresett! Még egy képeslapot sem küldött a születésnapjaimra! Erre most idejön meg megakar ölelni? Látni sem akarom! - sírta el magát újbol.
-Nyugi baba, nem fog többet idejönni.. - öleltem át szorosan.
-Gyerekek én.. nagyon sajnálom.. nem gondoltam volna, hogy idejön... János nem egy jó ember.. elhagyott amikor állapotos lettem veled, és most újból felbukkan... Reggel beszéltem vele 18 év után először, nagyon ragaszkodott hozzá, hogy találkozzon veled, de mondtam neki, hogy már külön élsz, és maximum velem láthat téged.. ne haragudj kicsim - simította meg Em vállát.
-Hagyjatok kérlek.. egyedül akarok lenni - ment fel az emeletre.
-Basszameg.. - pusmogtam az orrom alatt.
-Utána megyek! - mondta Judit.
-Ne! Azt mondta egyedül akar lenni! Adj neki időt! - lettem feszült.
-Az én lányom! Tudom mit akar és nem mondta komolyan! - kezdett el velem veszekedni.
-Most inkább menj el légyszives - néztem a szemébe.
-Mi?...
-Kérlek menj el! Nem szeretnék tiszteletlen lenni, a barátnőm édesanyja vagy, de nagyon felzaklatott állapotban van. Nem volt jó döntés kiadni a címűnket egy olyan embernek, akit az élete során egyszer sem látott..
-Igazad van! Megyek. - ment ki a szemét törölgetve, és becsukta maga után a bejárati ajtót.
-Azt a kurva! Ez durva! - szólalt meg Kristóf.
Némán meggyújtottam egy szál cigit a konyha közepén, és elkezdtem megcsinálni Em kedvenc reggelijét. Nem dohányozhatnék a lakásban, de  most Kristóf nem szólt semmit. Tudta, hogy nagyon gáz helyzet van, így csak nyomogatta a telefonját csendben ezután.
Megcsináltam a reggelijét, és bekopogtam a szoba ajtónkon.
-Bemehetek? - kérdeztem.
-Igen - hallottam a szomorú hangját.
Az ágyban fekve pillantottam meg, ahogy egy párnát ölel magához, és szipog.
-Naaa, kisbaba - öleltem át szorosan, és letettem az éjjeli szekrényre a reggelit.
-Nagyon ki vagyok - mondta halkan.
-Tudom.. és ez rendben van, itt vagyok - kulcsoltam rá az ujjaimat az övére.
Egy 10 percig csendben feküdtünk ölelkezve, amikor Em szólalt meg.
-18 éve nem keresett... 18.. és most random felbukkan.. mit képzel magáról? Ő nem az apám! Ő nem egy apa! Nem méltó az apa szóra! Ő egy idegen számomra, egy kibaszott idegen, akit látni se akarok. Ha eddig nem kellettem neki, akkor ezután se kelljek... ő sem kell nekem, eddigis megvoltam nélküle, ezután is megleszek... Őszintén félek tőle.. ugye nem hagysz magamra? Félek, hogy ide fog jönni random - sírta el magát újból.
-Nem fog, ez a mi házunk és ha mégegyszer idejön kihívom rá a rendőrséget! Amig én itt vagyok addig nem kell félned! Soha nem hagylak magadra, innentől kocsival viszlek mindenhova egy darabig. Ne haragudj, de féltelek! Inkább elkísérlek mindenhova és érted is megyek okés? - takargattam be.
-Okés.. nem is akarok egyedül menni sehova.. nem is akarom látni őt.. - temette a fejét a párnájába.
-Egyél egy kicsit, rádfér. A kedvencedet csináltam! Granola joghurttal, és áfonyával - kezdtem el simogatni a hátát.
-Szeretlek - temette a fejét a mellkasomba.
-Én is szeretlek, nagyon.. - karoltam át.
Nagyon stresszes voltam, tudtam, hogy most 100%-ban Em mellett kell lennem, és óvnom őt. Már hozzám tartozik! És ha nem akar találkozni az apjával, akkor minden áron azon leszek, hogy az a férfi soha többet ne zaklassa őt, képes vagyok bármeddig elmenni érte..