Az iskola hercegnője [18+] BEFEJEZETT

XIII.

Másnap reggel éppen a pultnál kávéztam, amikor apám jelent meg. Mindenki aludt még.
-Jó reggelt - mormogta.
-Ja - ittam bele a kávémba.
-Kislányom.. én nagyon örülök, hogy ti jól érzitek magatokat, de hajnali 4-ig nem tudtunk aludni tőtelek. Baromi hangosak voltatok! - mondta kissé morcosan.
-Menj vissza pestre, ha zavar. - vontam meg a vállam mosolyogva.
-Erre nem ez a megoldás!
-Szerintem meg az lenne itt a kurva telibebaszott megoldás, ha nem csinálnál hajléktalan szállót a nyaralónkbol - kezdtem el ideges lenni.
-Hogy beszélsz te meg?
-Jó reggelt - jött le ásítva Em, miközben egy hosszú póló, és egy olyan szinten rövid nadrág volt rajta, amiből kilógott az egész segge.
-Szia baba, kávé a pulton. Már megcsináltam - csókoltam meg.
-Köszönöm - túrt bele a hajába, és odament a kávéfőzőhöz. Nem mondom, hogy nem stíröltem le az egész seggét.
-Császtok - jött le Fanni és Kristóf is. Fannin konkrétan egy sport top, és egy rövidnadrág volt. A bátyám pedig a szokásos félmeztelen, melegitő kombó. Apámon láttam, hogy eléggé zavarban érezte magát a barátnőink miatt.
-Tegnap nagyon bebasztam - fogta a fejét a bátyám.
-Tudom, kimegyek rágyújtani - álltam fel.
-Nem fáztok lányok? - célozgatott apám, hogy öltözzenek fel.
-Nem kösz - válaszolt pofátlanul Fanni. Nem tűrtöztette magát, nem is baj. Apám ezt érdemelte.
Kimentem a bejárat elé, hogy elszívjam a cigimet, amikor Bettit pillantottam meg már kint dohányozni.
-Azt hittem alszol - gyújtottam meg a cigimet.
-Neked is jó reggelt - mondta mosolyogva.
-Zoé - nyújtottam a kezem, mert azt hiszem ő nem tehet semmiről.
-Betti - fogadta el. - Kissé rosszul indítottunk.
-Tudom - mosolyodtam már el én is halványan.
-Na most mondd meg, hogy mi ez a kész cirkusz itt, apád és köztetek?
-Bonyolult.... - zártam rövidre.
-Kitalálom. Zavar, hogy a nővéremmel jár.
-Azta, te aztán egy zseni vagy - ironizáltam.
-Mi bajotok Edinával? Jó néha egy picsa, de ezt csak én mondhatom rá. Amúgy meg szereti Istvánt.
-Apám gazdag, a pénzére utazik.
-Ez nem igaz.
-Ne oktass ki az én házamban! - förmedtem rá újból.
-Azta... milyen kirohanásaid vannak. Látogass meg egy pszichológust - nyomta el a cigijét, majd bement.
Betti szavai kissé fejen ütöttek, talán igaza volt....
Én is elszívtam a cigimet, majd bementem.
-Ma lelépünk, gond? - néztem Emre.
-Hogy mivan? Itt hagytok minket? - lett ideges Fanni.
-Nemtudom... de én szeretnék menni, és nem foglak téged itt hagyni - mondtam Emnek.
-Mi maradunk cicám - jelentette ki Kristóf.
-Miért? - képedett el.
-Én nyilván megyek veled - fogta meg a kezem a barátnőm.
-Kislányom! Muszáj ezt játszani?
-Mit apa? Azt, hogy nem akarok veletek családosdit játszani? Hát elnézést kérek - mentem fel Emmel.
-Pakoljunk - mondtam neki idegesen a szoba ajtónkat becsukva.
-Naaa nyugi - simította meg a hátamat.
-Haza akarok menni. Aludj nálam. Anyád azt hiszi úgyis, hogy nyaralunk.
-Rendben - ölelt át.
-Veszek online vonatjegyeket - vettem elő a telefonomat, miután elengedett.
-Rendben - bújt oda hozzám.
-Édes vagy - pusziltam meg az arcát.
-Tudom - mondta mosolyogva.

Kb fél óra múlva lementünk az emeletről, hogy elhúzzunk, amikor apámnak persze újra meg kellett állítania.
-Biztos elmész kislányom? - kérdezte szomorúan.
-Igen - vettem fel a vállamra a sporttáskám.
-Rendben... tudod.. csak ügyesen, mint LeBron - nyújtotta a kezét, hogy a szokásos pacsinkat adja. Ő a kedvenc kosarasom, és ezt jól tudta...
Mélyen apám szemébe néztem, és szívem szerint elutasítottam volna a pacsit, de nem bírtam ki.
-Szeretlek te kis bajnok - súgta a fülembe.
-Hát akkor sziasztok! - nyitottam ki a bejárati ajtót, hogy előre engedjem Emet.
-Suliban találkozunk - ölelte meg Fannit még utoljára, és leléptünk.
-Hé... jól vagy? - kérdezte az úton a barátnőm.
-Persze... - mondtam kicsit se meggyőzöen.
-Minden rendben lesz - puszilta meg az arcom.
-Remélem - sóhajtottam, amikor kaptam egy üzenetet Tomitól. - Elhívott ma minket valami társaságba, menjünk?
-Nekem mindegy... hány körül?
-Elég későn..... 10 - néztem fel a telefonomból..