Living Doll - Jikook, Jimin x BTS (+18+)✔

14. Új utakon (részben +18+)

Namjoon pov

- Szia Jungkook, rég beszéltünk. Igen, evett. Egész sokat. Nem, azt nem adtam neki, adjak? Jó, nem adok. Igen, emlékszem, hogy mondtad. Ágyban. A vendégszobában. Nincs is gardróbszobám, Jungkook! Persze. Tudom, ezt már kétszer mondtad. Nem, azóta nem sírt. Jól. Persze, hogy saját törölközője van. Kezdi megszokni. Egyvalamit kell még szoknia, a farkam méretét. Jungkook, ide figyelj! Harmadszor hívsz, pedig még csak fél napja van nálam. Nyugodj meg, mindent úgy csinálok, ahogy mondtad, minden rendben van, ne aggódj már annyit! Ha megint hívsz, esküszöm, kinyomlak! Jó, persze, szólok, ha gond van, de nincs gond. Nyugodj meg. Inkább mesélj a randiról, jól sikerült? Igen? Örülök. Na, az jól hangzik. Oké, menj csak. Szia!

Lerakom a telefont, felsóhajtok. Fárasztó lesz ez így... Jimin már pizsamában van, épp megágyazok neki a vendégszobában.

- Apád megint hívott – mondom neki.

- Apám??

- Jungkook. Nagyon aggódik, hogy rendben vagy-e.

- Ő nem az apám!

- Nem, de úgy viselkedik. Sőt, inkább mintha az anyád lenne.

Belerázom a párnáját a huzatba, az ágyra dobom, aztán odafordulok hozzá.

- Jól érzed magad itt? – kérdezem lágy hangon.

- Igen, szeretek nálad lenni – mondja lesütött szemmel, szomorkásan. Nem túl meggyőző.

- Ha bármire szükséged van, csak szólj, rendben?

A telefonom megint megszólal. Nem hiszem el, mit akarhat már megint? Ó, ez most Taehyung. Kisétálok a szobából, hagyom, hogy Jimin nyugodtan le tudjon feküdni, úgy veszem fel.

- Szia Tae, mi a helyzet?

Hirtelen el kell tartanom a telefont a fülemtől, ha nem akarok megsüketülni. Miután kiordibálta magát, végre én is meg tudok szólalni.

- Igen, nekem adta, ez az ő döntése volt, fogadd el. De, márpedig kénytelen leszel elfogadni! Valószínűleg azért, mert nem vagyok egy perverz szexőrült, mint te, és tudok róla gondoskodni. Nem, most ne gyere át, már éppen lefekszünk. Nem, Tae, tényleg nem jöhetsz át. Már megdugtam délelőtt. Igen, bazmeg, nélküled. Hívtalak volna át? Te nem vagy épelméjű. Naná, hogy jó volt, az nem is kifejezés. Oké. Jó. Na, mennem kell, szia! Majd átjöhetsz, egyszer, talán. Most lerakom. Igen. Szia!

Megrázom a fejem, ilyen nincs. Kedvem támad a telefont lehúzni a wc-n. Remélem, holnapra lenyugszanak a kedélyek. Lehuppanok a kanapéra, előveszem a könyvemet, végre van egy kis nyugalmam. Jimin nagyon aranyos, de elfáradtam a mai napban. Még főztem is, pedig nem tudok és nem is szeretek főzni. Viszont a délelőtti dugás... leejtem a könyvet az ölembe, mert elárasztják az agyam az emlékek. Eszembe jut a gyönyörű kis teste, a szexi nyögései, a nedves, szűk lyukacskája, és hogy mi mindent tudnék még vele csinálni... Hmmm... Például legközelebb ki fogom kötözni, ha már annyira szereti. Ő lesz az én kis rabszolgám...

Megrázom a fejem, visszatérek a könyvhöz. Versantológia 2022, kortárs koreai költők művei. Szeretem a verseket, néhány szóval egész gondolatfüzért képesek kelteni bennem. El tudok veszni bennük, az egyik legjobb kikapcsolódás.

Már majdnem a könyv végénél járok, amikor kinyílik a vendégszoba ajtaja. Jimin kócos, szőke feje jelenik meg az ajtónyílásban. Az órára nézek, hajnali fél kettő van.

- Valami baj van? – kérdezem – Nem tudsz aludni?

Megrázza a fejét. Ő, aki elvileg tizen- huszonórákat képes kikapcsolt aggyal létezni, most nem tud pihenni? Felállok, a könyvemmel együtt odamegyek hozzá.