Living Doll - Jikook, Jimin x BTS (+18+)✔

19. Nincs igazság

Jungkook pov

A dühtől és a tehetetlenségtől zokogva rogyok le a földre, és magamhoz ölelem az eszméletlen testét. Hogy hagyhatják itt?!! Nem látják, milyen állapotban van?! Csupa mocsok a gyönyörű arca, sáros és véres a haja, felrepedt az ajka... A nadrágja és az alsója a sárba taposva, az egész testén koszos lábnyomok, véraláfutások... Istenem! Kik tették ezt vele és miért?! Hogy lehettek ennyire embertelenek?! Letörölgetem az arcát, amennyire tudom, próbálom magához téríteni, de hiába... Egy takarót itt hagytak a mentősök, amit köré csavarok, és a karjaimba veszem. Kétségbeesésemben beleordítok a sötét éjszakába. A barátaim dermedten állnak körülöttem, próbálnak segíteni, de nem tudnak, ezen nem lehet... Kiviszem erről a mocskos helyről az utcára, hamarosan megérkezik a taxi, amit hívtunk. Ernyedten lóg a karomban. Addig se érzi a fájdalmat szegénykém, amíg nincs magánál. Namjoon felemeli a lelógó karját és bedugja a takaró alá. Taehyungnak megállás nélkül potyognak a könnyei. Hobi ostorozza magát, amiért hagyta egyedül elmenni. Győzködjük, hogy nem az ő hibája volt.

Megérkezik a taxi, Jin kinyitja az ajtaját, Jimint a hátsó ülésre fektetjük, én is beülök, és az ölembe veszem a fejét. Elköszönök a srácoktól, megköszönöm a segítségüket. Kérik, hogy hívjam majd fel őket.

- Megsérült a barátja? – kérdezi a sofőr.

- Igen – szipogom.

- Melyik kórházba megyünk?

- Egyik be se. Őt nem fogadják a kórházak.

Bemondom a cég címét, elindulunk. Útközben felhívom apát, de nem veszi fel. Hajnali 3 óra van, biztos le van némítva. Aztán a céget hívom, náluk van éjszakai ügyelet. Várnak minket, parkoljunk a hátsó bejárat elé.

Egy szögesdrótos vaskapunál állunk meg, amely mellett egy réztáblán ott áll a cég neve. Kiszállok a kocsiból, becsöngetek, egy biztonsági kamera bámul a pofámba. Bemondom a nevem a mikrofonba, mire fémes csikorgással kinyílik a kapu.

Két férfi jelenik meg egy kerekes hordággyal. Segítenek kivenni Jimint a hátsó ülésről, és felfektetik rá. Kifizetem a taxist, aki elhajt, én pedig a férfiakkal tartok. Egy tágas betonudvaron keresztül elhaladunk egy RAKTÁR feliratú hatalmas épület mellett, és a KARBANTARTÁS nevűhöz közeledünk. Karbantartás... Mintha valami gépek lennének!

- Kicsit elvadult a buli? – kérdezi az egyik férfi vigyorogva.

- Ha az magának buli, hogy ismeretlen patkányok elrabolták mellőlem, kivitték egy koszos udvarra, ahol többen megerőszakolták és ájultra verték, akkor igen. Kicsit elvadult – mondom dühösen.

- Sajnálom, haver – mondja, miután látja a fejemen, hogy nem vagyok mókás kedvemben.

A Karbantartás ajtaján beüt egy számkódot, mire kinyílik az ajtó. Odabent hófehér csempe, fehér fény és fehér köpenyes emberek fogadnak minket. Átveszik Jimint, a két férfi elmegy.

- Üdvözlöm, Mr. Jeon. Mi történt a termékkel? – kérdezi egy nő, nagy tablettel a kezében.

A termékkel?? A szerelmemről beszél, bassza meg! Neki is elmondom, amit az előbb a hordágyas fickónak.

- Megerőszakolták? – ismétli meg felvont szemöldökkel, mire bólintok.

- Igen, és félholtra verték.

- Velük kapcsolatban nem használjuk a nemi erőszak kifejezést. Értelmezhetetlen. Ugyanis nem kell a beleegyezésük, mivel nem emberek. Szexuális célra lettek gyártva.

- Tévedés! Igenis vannak érzelmeik, ők is félnek, nekik is fáj, ők is tudnak...

- Ösztönös, primitív érzelmeik vannak – vág a szavamba – Sem a törvény, sem a józan ész nem ismeri velük kapcsolatban az 'erőszak' fogalmát. A vibrátort se lehet megerőszakolni.