Living Doll - Jikook, Jimin x BTS (+18+)✔

18. Gyűlölet (+18+)

Elég rázós rész következik, ha nem bírod az ilyet, nyugodtan ugord át!

Jimin pov

Hoseok nagyon rendes, hogy próbál távol tartani a bajtól, de nagyon aggódom Jungkookért. Miért haragszanak rá azok a srácok? Ugye nem fogják bántani? Hobi szerint ne aggódjak, mert nem merik megtámadni, csak a szájuk jár. Szeretnék hinni neki, de akkor is féltem őt...

- Tudsz táncolni? - kérdezi, és mozogni kezd a zenére.

Olyan szépen csinálja, hogy meghozza a kedvem, de én még soha nem táncoltam. Megrázom a fejem. Erre megfogja a kezem, és közelebb húz magához.

- Csak engedd, hogy a zene mozgassa a tested! - mondja - Engedd el magad, és érezd a ritmusát!

Próbálom utána csinálni az ő mozdulatait, de nem nagyon sikerül. Erre még közelebb húz, a derekamra teszi az egyik kezét, a másikkal megfogja a kezemet.

- Ne akarj utánozni, csak érezd a mozgásomat! Csukd be a szemed! Kövesse a tested az enyémet!

Behunyom a szemem és figyelek. Átjár a zene, engedem, hogy irányítson. Ketten vezetnek, a zene és ő, és hamarosan együtt kezdünk mozogni. Figyelek minden kis rezdülésére, és követem, bármerre mozdul. Kinyitom a szemem, és Hobi ragyogó mosolyával találom szembe magam. Olyan jó érzés!

- Nagyon ügyes vagy! - mondja - Gyorsan ráéreztél!

- Szeretek táncolni! - válaszolom széles mosollyal.

Gyengéden ellök magától, de az egyik kezemet továbbra is fogja. Felemeli a karját, és megpördít alatta. Ez váratlanul ér, el is szédülök kicsit, de aztán elkap, és az egész olyan vicces érzés, hogy felnevetek. Észre se vettem, de már három számot áttáncoltunk. Ekkor kapok észbe, hogy még nem is tudom, jól van-e Jungkook. Visszamennék megnézni, de nem merek szólni. Hátha ő még maradni akar...

Ekkor odajön hozzánk egy fiú, ráköszön Hoseokra, és elkezdenek beszélgetni. Talán most már nem fogja bánni, ha itt hagyom. Egy alkalmas pillanatban megszólítom:

- Hobi, én nagyon jól érzem magam veled, de most már szeretnék visszamenni az asztalunkhoz, nem baj? - kérdezem a kezemet tördelve, és remélem, hogy megengedi.

- Persze, menj csak! - int nekem, és már vissza is fordul az ismerőséhez.

Huh, megkönnyebbülök. Sokszor mondták már, Jungkook és Namjoon is, hogy mondjam ki, ha akarok valamit, de még mindig nehezemre esik a legkisebb dolgot is kérni. Ha éhes vagyok, vagy szeretnék egy csókot vagy egy simogatást, az már egészen jól megy, de ezeken kívül mindig gondban vagyok a kéréssel. Még velük is, pedig ők a barátaim.

Ahogy kerülgetem ki az embereket, és próbálok a hatalmas termen át visszatalálni az asztalunkhoz, egyszer csak elkapja valaki a karomat, és megállít. Jaj, ne, ez az egyik srác azok közül!

- Te vagy Jeon Jungkook ribanca? - kérdezi.

Mögé lép a másik is, sőt, egy harmadik is, akit eddig még nem láttam. Neki szőke a haja.

- Ő az, ezer közül is megismerném - mondja a második.

- Bántottátok őt? - kérdezek vissza.

Az első közel hajol az arcomhoz. Alkoholszaga van, és villámló tekintete.

- Még nem.

- Ez fiú vagy lány? - kérdezi a harmadik, akit még nem láttam.

- Fiú vagyok - mondom neki.