A nem olyan távoli jövőben gumibabák és szexrobotok helyett a leggazdagabbak Living Doll-okat, vagyis lélek nélküli, de élő, hús-vér klónokat használnak szexuális játékszerként.
Milliárdos apjától Jungkook egy ilyen babát kap a 18. születésnapjára...
Ötödik napja tartom Jimint a gardróbban. Mivel nappal nem vagyok otthon, amíg az egyetemen vagyok, arra az időre kulcsra zárom az ajtót. Amikor otthon vagyok, akkor is csak a fürdőszobába mehet ki, a kaját beadom neki. Egyszerűen nem tudnék vele mit kezdeni, ha kiengedném. Ha meglátom, csak azt juttatja eszembe, hogy megcsalt, és amit mondott, hogy nem képes szerelemmel szeretni engem. Szívem szerint megbocsájtanék, én is érzem, hogy már túl messzire mentem, de nem tudom, hogy kezdjek hozzá, és nem tudom, mi lenne azután. Időre van még szükségem, hogy rendezni tudjam ezt az egészet magamban.
Apa megvetően néz rám, szerinte szadista vagyok. Pedig ő a nappali kulcsra zárásról nem is tud, mivel mindig később jön haza, mint én. Szerinte már az is szadizmus, hogy éjjel a gardróbban tartom, de nem érdekel a véleménye.
Ma este szokás szerint viszem Jiminnek a kaját, amikor a kis helyiségbe lépve látom, hogy a reggelit is érintetlenül hagyta. A földön fekszik magzatpózban, és üveges tekintettel mered maga elé. Eddig mindig kapott az alkalmon, hogy kijöhet legalább a fürdőszobáig, de most meg se mozdul. Ezzel egy kicsit megijeszt, de nem gyengülhetek el. Nem láthatja rajtam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ha végeztél a vacsorával, várlak az ágyamban, ideje, hogy arra használjalak, amire való vagy - mondom érzelemmentesen, és kimegyek a gardróbból.
Leülök az ágyra, és várok. Remélem, eszik egy falatot. Az ujjamat rágcsálom idegességemben. Néhány perc múlva elkiáltom magam:
- Na mi lesz, meddig várjak még?!
Kis idő múlva kijön az ajtón és megáll előttem. Egy szót sem szól, csak áll és néz rám kifejezéstelen arccal.
Felállok, leveszem róla a pólóját és a nyakába csókolok. Sóhajt egyet, de nem mozdul meg. Lelököm az ágyra, most a hátán fekszik előttem és a plafont nézi. Levetkőzöm, aztán lerántom róla a nadrágját és fölé támaszkodom. Kezemmel végigsimítok az oldalán, megcsókolom a mellkasát, a kulcscsontját, a nyakát. Rég éreztem a finom bőrét, az illatát, úgyhogy egyből a fejembe száll. De ő meg se moccan, nem reagál semmit. Rám néz merev arckifejezéssel, aztán elfordítja a fejét oldalra. Most a gardróbajtót nézi. Megragadom az arcát és magam felé fordítom.
- Mi bajod van, mi? Úgy fekszel itt, mint egy darab fa.
Várok, hogy megmozduljon, csináljon valamit, de csak hever és néz rám.
- Hát így szolgálod a gazdádat?! A barátomra kiéhezetten veted rá magad, de én, a tulajdonosod, hidegen hagylak?!
Nem válaszol. Még soha nem viselkedett így! Megijeszt és feldühít, annyira, hogy tehetetlenségemben lekeverek neki egy pofont. Csattan a kezem alatt az arca, ahogy az ütéstől balra fordul. Összeszorítja a szemét, és hevesebben kezd lélegezni. Ez minden, amit elértem nála, egyébként ugyanúgy fekszik, mozdulatlanul.
