Véletlen találkozás /Pablo Gavi ff./

1.rész

Az utolsó nap mikor korán kell felkelni. Miután kinyomtattam az ébresztőm kimásztam az ágyból és a konyhába vezetet az utam. Kitöltöttem a kávét egy bögrébe majd rá írtam Monicára.

di.harper Jó reggelt

monicahills Jó reggelt, izgulsz a mai nap miatt?

di.harper Nem igazán, végre pihenhetnek

monicahills Ennek örülök akkor majd a sulinál találkozunk

di.harper Okes szia

monicahills Puszillak

A telefonom gyorsan felraktam tölteni majd beraktam a mosogatóba a bögrét  és felöltöztem. Egy piros térdig erő ruhát és fekete tornacipőt vettem fel. Bepakoltam egy kis válltáskába és elindultam.

 
Mikor megérkeztem a buszmegállóba pont akkor jött meg a jármű. Londoni időjáráshoz képest meleg van az utcán. Szerencsére az iskolához nem kell sokat utazni így hamar megérkeztem. Pár méterről láttam hogy mennyire sokan vannak. Beléptem az épületbe majd megkerestem az osztályom.
Miután megkaptunk minden virágot és lufit a szereteinkről megindult mind a két osztály az udvara.

2 órával később
Nehezen búcsút vettünk osztálytársainktól és tanárainktól majd elindultunk hozzám Monival.
Amint haza értünk elterültünk a kanapén.

-Van egy meglepetésem- szólal meg Monica.

-Tényleg micsoda?- nézek rá kérdően. Felém nyújt egy borítékot. Elvettem majd kibontottam és 2 repülőjegyet vettem ki belőle ami Spanyolországba pontosabban Barcelonába szólt. Egyből a nyakába ugrottam.

-Örülsz neki?-kérdi tőlem egy mosollyal az arcán.

-Ezt most komolyan kérdezed-nézek rá.

-1 hónapig terveztem de akár tovább is maradhatunk mivel a nagybátyám kint lakik de egész nyárra elutazik ezért üresen marad a lakása-mondja.

-Mikor indulunk?-érdeklődöm.

-1 hét múlva-feleli.

-Rendben és nagyon szépen köszönöm-mégegyszer megöleltem és el sem engedtem.

6 nap múlva
Már este 7 óra van de ötletem sincs, hogy mit pakolják be. Az utolsó reményem édes anyukám volt. Írtam neki egy üzenetet amire rögtön jött a válasz.
15 perc múlva megszólalt a csengőm. Oda mentem az ajtóhoz majd kinyitottam.

-Vészhelyzet van-jelentem ki anyumnak.

-Mi baj kincsem?-néz rám aggódon.

-Ötletem sincs hogy mit pakoljak be-mondom neki majd elterülők a kanapén egy pohár vörös bor keretében. Kihasználóm, hogy  nemrég töltöttem be a 18-at.

-Jaj csak ennyi, fél óra alatt bepakolunk. Csak kérek egy pohárral én is-utal a borra. Kitöltöttem neki is majd elkezdtünk bepakolni.

Másnap
Hajnal 5-kor megszólalt az ébresztőm. Kinyomtam a csöngést  majd nagynehezen kikeltem az ágyból. Anyukámnak hála tegnap kikészítettünk egy kényelmes ruhát így már csak felkel vennem. Monival azt beszéltük, hogy a reptéren fogunk reggelizni így csak felöltöztem és ittam egy pohár citromos vizet. Anyummal megbeszéltem, hogy ő fog kivinni és aput felveszük út közben.

Meglepően 5.30-kor sikerült elindulnunk. Ez nem igazán megszokott tőlünk, hogy időben elinduljunk.

6.15-kor megérkeztünk a repülőtérre. A szüleim segítettek a bőrönddel majd elindultunk befelé. Amint beértünk barátnőm keresésére indultunk. Sajnos Monica nem tartozik azok közé akik egyből reagálnak az üzenetekre vagy hívásokra. Így ezeket meg sem próbáltam. Szerencsére rám írt így céltudatosan arra indultunk. Amint meg láttam Hills családot feléjük integettem majd oda mentünk. Mindkét család üdvözölte egymást.