Véletlen találkozás /Pablo Gavi ff./

15. rész

November 20.

Izgatottan nyitottam ki a szememet reggel hatkor. Amilyen gyorsan csak tudtam kikeltem a puha ágyamból majd elindultam a konyhába, hogy kávét készítsek magamnak. Amíg készült addig a reggelimet kezdtem el csinálni ami, két szelet mézes kalácsból áll.

Amint elkészült minden, barátnőmnek írtam, hogy egy óra múlva örülnék ha ide érne a lakásomhoz. Az üzenet után elindultam a szobámba, hogy felöltözzek. Egy egyszerű fehér hosszujjú és egy szürke melegítő nadrág mellet döntöttem. Miután felöltöztem elindultam a fürdőbe megcsinálni a szokásos reggeli rutinomat. Rögtön a telefonomra pillantottam ami háromnegyed hetet mutatott, ezért kicsit kapkodva elkészültem majd leellenőriztem, hogy minden meg van-e. A derekamra kötöttem egy fekete pulóvert majd a bejárati ajtómhoz mentem ahol beengedtem a barátnőmet. 

- Jó reggelt - köszöntem először én majd megöleltem. 

- Jó reggelt - üdvözölt ő is egy ásítás után - Biztos össze pakoltál mindent? 

- Igen, biztosan! - jelentettem ki boldogan. 

- Akkor menjünk, nehogy dugóba kerüljünk - felelte rögtön. Egyetértően bólogattam, majd felvettem a cipőmet és kiléptem az ajtón a táskámmal a hátamon és a bőröndömmel a kezemben. Monica segítségével hamarabb leértünk a a kocsihoz. Nehezen de betuszkoltunk minden hátiszákot és egyébb dolgot a hátsó ülésre. Majd elindultunk a  London–Gatwick repülőtérre ami tőlem nagyjából egy fél órányira található.

A kocsiút alatt be nem állt a szánk így alig vettük észre, hogy már megérkeztünk parkolóba. Hamar helyet találtunk és elindultunk be az épületbe. Barátnőm elkísért az ellenőrző pontig ahol hosszú könnyes búcsút vettem tőle majd beálltam egy sorba ami nem tűnt olyan hosszúnak.

Nagyjából háromnegyed órát kellet várni mire sora kerültem, majd felpakoltam a futószalagra a dolgaimat és átmentem a kapun. Szerencsére minden simán ment így elindultam váróba a C kapuhoz mivel a gépem kilenckor indul így nem akartam túl messze ülni. Sajnos nem bírtam meg maradni ülve ezért körbe néztem a boltokban ahol találtam néhány édességet amit igazán megkívántam meg persze ajándékba is szeretném vinni őket. A vásárolgatásommal annyira elment az idő, hogy gyors léptekkel elindultam a kapuhoz ahol már jó pár ember várakozott. 

Itt is minden rendben ment így nyugodtan elfoglaltam a helyemet ami az ablak mellet volt. Gyorsan még fel szállás előtt írtam mindenkinek, hogy nem sokára indulok és majd nagyjából 6 és fél óra múlva írok nekik. Válaszukat meg sem várva repülőmódba kapcsoltam a telefonom, és beraktam a fülhallgatóm és elindítottam a kedvenc lejátszási listám. 

❁✭❂❦❁✭❂❦

Már félúton járhatunk amikor a mellettem lévő utas megtapogatta a vállam. Rögtön felé fordultam zenémet leállítva. 

- Sajnálom, hogy csak így rád rontok de egy kicsit tudnál figyelni a fiamra amíg kimegyek mosdóba? - kérdi tőlem egy mosollyal az arcán.

- Jaj hát persze - amint kimondtam a kezembe adta, a nagyjából egy éves kisfiát akinek nagyon szép zöld szemei voltak. 

Az anyukájának nem tartót sokáig elvégezni a dolgát így hamar vissza kerültük a rendes üléseinkbe. 5 perccel később jöttek az utaskísérők az ételekkel amik igazén finomnak tűntek. Én rántott hűst kértem zöldségekkel ami igazán finomnak tűnt. Gyorsan le is fotóztam, hogy bebizonyítsam barátnőmnek, hogy nem éheztem a repülőút alatt. 

Az út végén nagyon rám jött a szenvedés így a legjobbnak láttam ha előveszem a könyvem és elkezdek olvasni, de ez egyáltalán nem kötötte le a figyelmem így elkezdtem nézegetni milyen filmek vannak. Nagyjából 2 perc múlva rányomtam a képernyőn a kedvenc Marvel filmemre. 

A következő hang amit hallottam az az, hogy bemondták, hogy megkezdjük a leszállást. alig hittem el hogy megérkeztünk és talán mindent megváltoztathatok. Itt jelenleg 17:35 van otthon pedig 14:35. Nehezen de lejutottunk a gépről majd elindultunk a buszok felé amik elvittek minket az épülethez. A pulóveremet útközben levettem magamról mert itt baromi meleg van nem úgy, mint Londonban. Mindenki elindult, hogy átvegyük a bőröndjeinket így elég nagy tumultus keletkezet. Szerencsére nem kellet sokat várni míg megindultak a csomagok. Én inkább megvártam míg kevesebben lettünk így könnyebben áttudom venni a poggyászom. Amint mindenem megvolt utam a kijárat felé vettem. Hamar megláttam a nevem egy karton lapon és oda mentem hozzájuk.

- Szia én lennék Diana! - nyújtottam a kezemet a lány felé. Rögtön elfogadta majd bemutatkozott ős is.

- Én pedig Aurora Páez, nagyon örülök, hogy megismerhetlek! - mosolygott.

- Oh hát még sok mindent hallottam rólad.

- Ha gondolod elindulhatunk a kocsi felé gondolom már fáradt vagy, közben mindent megbeszélhetünk. - válasz kép csak bólintottam majd elindultunk a kocsi felé. 

❁✭❂❦❁✭❂❦

Közel 3 hónapos kihagyással meghoztam a következő részt. Sajnos nem sikerült magamat tartanom egy rendszerhez, de most újra megjött a kedvem az íráshoz így remélhetőleg 2024-ben több résszel tudok szolgálni!

Kellemes ünnepeket és boldog újévet kívánok minden olvasómnak! 💗