Véletlen találkozás /Pablo Gavi ff./

16. rész

Már három napja itt vagyok Katarban és nem nagyon léptem ki a hotel szobámból. Hiszen ötletem sem volt, hogy hova mehetnék, viszont ma jött el az a bizonyos esemény amiért itt vagyok. Aurorával azt beszéltük, hogy hat körül találkozunk. Pillanatnyilag csak ő és Monica tudja, hogy miért vagyok itt. Szerencsére a lány mindenben a segítségemben van így nem félek, hogy egyedül kell végig csinálnom ezt az egészet. Mivel még csak öt óra van ezért elterülök a hatalmas francia ágyon és a kezembe veszem a telefonom.

di.harper Szia 

monicahills Na végre, hogy írtál

monicahills Már kezdtem félni, hogy megváltozott  a döntésed

di.harper Jaj dehogyis

di.harper De ha őszinte akarok lenni eszméletlenül izgulok

monicahills Nem kell drágám, viszont minden kép számolj be, hogy mi történt sajnos most mennem kell de mindenképp írj!

di.harper Meg lesz. Na puszillak! 💗

monicahills Sok sikert. Én is téged!😚

Legjobbnak láttam ha elkezdek készülődni addig is elterelem a figyelmemet. A fürdőbe vezetett az utam ahol gyorsan megfürödtem és hajat mostam. Szerencsére itt van még olyan meleg, hogy magától száradjon meg a hajam viszonylag gyorsan. Most következett egy kisebb smink amit nem terveztem túlzásba vinni hiszen semmi értelme nem lenne, csak a szokásos kevés pirosító, szempillaspirál és a szájfényem. Kimentem a szobába ahol már a kiválasztott szettem várt rám. Felvettem a nadrágom ami egy egyszerű kék farmer és utána következett a pólóm, vagyis Pablo nevével ellátott mezem amivel Aurora ajándékozott meg. Amint kész voltam ránéztem az órámra ami háromnegyed hatot mutatott így felvettem a kis táskámat majd kiléptem az szoba ajtón majd lementem a liftet a halba utána elindultam a stadion felé. Mivel az Al Thumama Stadiumban lesz így arra vezetett az utam. Mivel egy negyedórás sétára van tőlem így nem kellet nagyon kapkodni a lábam.

Amint megérkeztem Aurora észre vett így felém intett. Mikor oda értem hozzá egy hatalmas öleléssel fogadott viszont amint láttam nem egyedül volt. Ezért rögtön be is mutatott. Igazából csak anyuka, apuka, Aurora barátja és még néhány ismerős volt ott. Mindenki ismeri, hogy jó társaságban gyorsan megy az idő, na ez most is így volt. Már fél van vagyis nem sokára kezdődik  meccs. Gyorsan kapkodtuk a lábunkat a VIP bejárat felé, mivel Aurorával már egy ideje felvettem a kapcsolatot így tudtam ugyan oda venni a jegyem ahol ők ülnek. Szerencsére nem volt hosszú a sor így hamar eltudtunk foglalni a helyünket. Már elkezdődött a bemelegítés és hamar meg is láttam Pablot így egyből pír szökött az arcomra és hatalmas mosollyal az arcomon kémleltem a pályát.

A meccs ebben a pillanatban kezdődött el. Ha jól láttam a spanyoloknak sokkal több esélyt ítéltek, mint az ellenfélnek. 

Még nem is megy negyedórája a játék, viszont a spanyolok egyfolytában a másik csapat kapuját ostromolja. A tizenegyedik percben Dani Olmo betalált mi pedig egyszer ugrottunk fel a székeinkből és egy hatalmas örömmel. Ha jól láttam Pablo adta a gól poszt így én és a Páez család még nagyobb boldogsággal ujjongtunk. A játékosok már örültek magukat így jött a közép kezdés viszont itt a nézőtéren nemhogy csillapodtak volna az emberek inkább egyre hangosabban kezdtek el kántálni. 

10 perc elteltével egy újabb gól született spanyol részről. Óriási üdviralgásba kezdtek ismét a néző tér. Monica egyszer csak felhívott így kamerára kapcsoltunk és így ő is láthatja, hogy mi történik itt a pályán.

- Hallom nagy az öröm - mondja barátnőm a telefonon. 

- Ha te azt tudnád -próbálom átüvölteni a hangzavart. Ezután úgy döntöttünk, hogy majd inkább felhívom később mert így nem igazán halljuk egymást. 

A félidő előtt még negyedórával rúgtak még egy gólt. Ezért kisebb nyugalommal indulhatnak el a szünetre. Mi Aurorával úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a büfébe egy kis étel után kutatva. Beálltunk egy sorba. Majd felém fordul.

- Na és mit fogsz mondani neki? - utal a testvérére. 

- Hogy őszinte legyek egyenlőre még semmi ötletem sincs, de majd akkor tudni fogom - felelem maga biztosan, erre csak egy mosolyt kaptam tőle. 

Épp, hogy sorra kerültünk és tudtuk venni egy-egy sült krumplit mielőtt elkezdődött volna a második fél idő. Vissza siettünk és elfoglaltuk a helyünket. Majd kilépték a játékosok a pályára. Ha jól láttam nem történt nagy cserebere a csapatokban. Megszólalt a síp és elindult a meccs. 

Ismét 10 perc elteltével egy újabb labda talált a kapuba Ferránnak hála. A közönség hasonló hangzavarban tört ki mint az első félidőben. 

Már a hetvenegyedik percben járhatunk mikor Morata lepasszolta Pablonak aki így gólt rúgott. Mi a lánnyal egyszer ugrottunk fel sikítozva és tapsolva. Ám a közönség most sem hagyott minket cserbe és hatalmas ujjongással gratulált a fiúnak. 

❁✭❂❦❁✭❂❦

Nagyjából 19. 10-kor vége volt a meccsnek és mindenki elkezdtet kisietni a stadionból és így egy hatalmas tumultus keletkezett. 

Egy negyedóra alatt kiszenvedtük magunkat és megálltunk a bejáratnál, hogy mindenkit bevárjunk. Most a Páez családdal mentem mivel ma lesz egy ilyen közös vacsora, így talán lesz esélyem megbeszélni mindent. Egy kis aranyos eldugottabb étterem előtt állt meg a taxi. Haar fizettünk majd kipattantunk a járműből és bementünk. Egy hosszú asztalhoz vezettek minket ami gyönyörűen volt megterítve. Én Aurora egyik oldalán foglaltam helyet és vártuk, hogy a többiek és megérkeznek. 

Egy fél óra várakozás után már csak Pablora vártunk aki perceken belül megérkezett. Mindnyájan az említett fiú felé fordultunk és nagy ujjongása törtünk ki. Mindenkit üdvözült majd meglátott engem. Egy félős mosolyt küldtem felé majd megöltem a fiút aki hamar viszonozta az előbbi  tettem. Mindenki elfoglalta a helyét Gavival szemben ültem.

Másfél óra elteltével mindenki tele volt. Pablo egyszer csak felpattant a székéből és kiment az erkélyre ami nem volt túl messze tőlünk. Egyszer csak egy kéz megkocogtatta a vállamat. 

- Itt az esély! - feleli Aurora bíztatóan. Vettem agy mély levegőt majd felálltam és kimentem a fiúhoz aki csak nézet a messzeségbe. Megálltam mellette majd szólásra nyitottam a számat.

- Figyelj! Nagyon sajnálom ami nyáron történt én nem akartalak megbántani. - kezdek bele mondandómba majd félbe szakít. 

- Már megtörtént és teljesen megértem. Ne is foglakozzunk vele. 

- De foglalkozzunk vele! Mert én szeretlek! - amint kimondtam felém fordult a fiú és közelebb lépet és két keze közé fogta az arcomat és megcsókolt. Ebben minden is volt megbocsátástól kezdve az örömig. Lassan elválltunk levegőhiány miatt majd én még csukott szemmel a homlokának támasztottam az én homlokom és egy kis ideig így álltunk.

- Én is szeretlek Diana - amint kimondta szorosan magamhoz öleltem. 

❁✭❂❦❁✭❂❦

Drága olvasóim elérkeztünk az utolsó előtti részhez. Ha minden igaz még ma kirakom az utolsó részt. Legyen szép napotok! 🥰