Véletlen találkozás /Pablo Gavi ff./

4.rész

-Itt vannak-szólok neki, hogy megérkezet a fuvarunk. Felvette a táskáját majd kimentünk a kocsihoz és beültünk. Amint beültünk, egy kellemes érzés fogott el.

-Nagyon csinosak vagytok-szólal meg Pedri először.

-Ti sem panaszkodhatok-felelek egyből-Mások is visznek vendéget magukkal?-kérdem tőlük.

-Igen mindenki hozhat 1 plusz főt-mondja Gavi. Válaszként csak bólintottam.

Szerencsére kocsival sokkal hamarabb megérkeztünk, mint gyalog. Mind a négyen kiszálltunk a járműből, hát igen ezzel is volt néhány probléma. Csomó fotós és rajongó vette körbe a stadiont. Moni egyből belekarolt Pedribe és elkezdet "pózolni" mellette, mondjuk ez túlzás inkább csak mellette állt a fotóknál. Nekem ehhez semmi kedvem nincs ezért elindultam a bejárat felé. Egyszer csak egy kéz vissza húzott, a kéz tulajdonosa nem más, mint Gavi. Közelebb húz magához annyira, hogy bele tudjon súgni a fülembe.

-Csak kísérővel lehet bemeni-annyira halkan mondta, hogy még én is alig hallottam.Miután elengedte a kezem megmutatta a kártyát amivel belehet menni. Ezek szerint megkell várnom Gavit. Mivel Pedri végzett a rajongókkal és a fotósokkal ezért ők elindultak a bejárathoz, de megálltak mellettem.

-Megvárjunk?-kérdi Monica.

-Nem kell...viszont alkohollal a kezedben várjál engem-miután kimondtam mind a ketten felnevettek majd bementek. Vissza fordultam az én kísérőm felé utána végig néztem a sok lányon a rajongok közül, vajon rajtuk kívül még hány ember akarna a helyemben lenni?. Ez a kérdés lebegettem a szemem előtt míg meg nem hallottam Gavit mellőlem.

-Jössz?-kérdi tőlem és lassan elindul a bejárat felé. Nagyobb lépésekkel utána eredek. Szerencsére megvárt a bejáratnál így együtt mentünk be. Rögtön elkezdtem keresni Monicát, de sehol nem láttam.

-Nem tudod hova mentek?-kérdem Gavitól aki még mellettem állt,

-Kik?-néz rám.

-Moni és Pedri-felelek és újra körbe nézek.

-Gyere keressük meg őket-miután kimondta felém nyújtotta a kezét. Kisebb hezitálás után elfogadtam felém nyújtott kezét. Elindultunk őszintén fogalmam sincs, hogyan kerültünk a pályára. Hirtelen megálltam és elengedtem a kísérő kezét. Miután észre vette oda állt mellém.

-Mi a baj?-kérdi.

-Csak bent nagyon fülledt volt a levegő-meg persze a kezedet fogtam. Ezt a kijelentésemet inkább megtartottam magamnak.

-Nem akarsz inni valamit?-néz rám aggódóan.

-Elvileg Moni azzal vár szóval nem köszi-miután kimondtam felegyenesedtem majd elindultam egyenes ahol megláttam őket egy asztalnál beszélgetni. Megszaporáztam lépteimet feléjük, amint oda értem a barátnőmet arrébb rángattam, talán egy kicsit durvábban, mint kellet volna. Az biztos, hogy Pedri és Gavi minket nézet ezért kicsit arrébb mentünk.

-Hova tűntél aggódtam érted-emelem fel a hangom, az emberek erre felkapták a fejüket szerintem inkább megütötte a fülüket az erős angol akcentusom ami itt Barcelonában nem túl jellemző ezért inkább lejjebb vettem a hangerőm.

-Sajnálom-néz rám.

-Kérlek ne csináld ezt többet teljesen bepánikoltam-mondom neki, majd szorosan megöleltem-Hol az italom?-nézek rá kérdően.

-Itt van-oda húzott az asztalhoz majd a kezembe adta a poharat és koccintottunk. Gavi felé fordulok majd eltátogok egy köszönömöt, válasz gyanánt biccentet egyet.

Egy csomó focistával beszélgettem, meglepőmódon nem olyan beképzeltek, mint ahogy mondják, bár lehet, hogy csak az összejövetel miatt ilyenek...de reménykedem, hogy nem . Nagyjából 5 perce Alejandro Baldéval beszélgettek, vicces és eszméletlenül kedves. Bocsánatot kérve elindultam az egyik italos asztal felé, de utam felénél valaki megállított. Felnéztem az illetőre pontosabban Gavira. Mikor ki akartam volna kerülni megfogta a kezemet ezáltal megállítva, hogy folytathassam volna az utam.

-Szerintem ennyi elég volt már-miután kimondta kivette a poharat a kezemből.

-Nem vagy az anyukám, hogy megszabd, hogy mit csinálhatok és mit nem-mondom neki.

-Ez igaz, de a barátod vagyok aki oda figyel rád-néz bele a szemembe. Kisebb gondolkodás után elindultam a lelátóra és leültem az egyik műanyag székre. Elővettem telefonom, majd megnéztem, hogy hány óra, 22.30. Fél óra múlva vége lesz. Miután vissza raktam a zsebembe a készüléket, rájöttem, hogy tényleg többet ittam, mint kellet volna. Amilyen gyorsan csak tudtam elindultam megkeresni Gavit. Kisebb botorkálás után megtaláltam.

-Hol van a mosdó?-kérdem tőle.

-Gyere megmutatom-elindult előre majd beértünk az épületbe ahol kétszer balra fordultunk és oda értünk. Megakartam volna köszöni, hogy elkísért de már nem tudtam kimondani mivel a wc hívogatóbbnak tűnt, na jó ez nem igaz. A következő amire emlékszem az az, hogy valaki fogja a hajam. Mikor úgy éreztem, hogy minden kijött belőlem akkor felegyenesedtem. Miközben felegyenesedetem hátra fordultam és megláttam Gavit magam mögött. Gyorsan a tükörhöz léptem megmostam az arcom és a szám majd bevettem egy rágót a számba. Vissza fordultam Pablo felé és megindultam az ő irányába. Nem tudom mi váltotta ki belőlem de egy hirtelen mozdulattal megöleltem, szerencsére viszonozta a tettemet.

-Sajnálom-súgom bele a mellkasába.

-Még is mit?-kérdi tőlem és eltol magától annyira, hogy a szemembe tudhasson nézni.

-Azt, hogy elrontottam az estéd és így kellet látnod-utalok az előbbi történésekre.

-Nem rontottál el semmit-miután kimondta hátrébb léptem pár lépést.

-Nem megyünk vissza?-kérdem tőle ezzel is terelve az előbbi pillanatunkat, majd kimentünk vissza a többiekhez, ahogy látom az emberek már kezdenek elszállingózni. Gavi megkérdezte Pedriéket, hogy hol vannak. Már a kocsiban várnak ránk. Mielőtt kiléptünk volna az ajtón megálltam.

-Miért álltunk meg?-néz rám kérdően.

-Túl sok fotós és rajongó van kint-felelem. Egyszer csak megérzek egy pulcsit a vállamon.

-Figyelj hagyjuk nem kell már egy is túl sok problémád voltam ma, elbírok velük-mondom neki majd vissza adom a pulcsiját.

-Ha így szeretnéd akkor rendben, de a pulóvert vedd vissza mert fázni fogsz-egy mozdulattal a vállamra teríti a felsőt. Elindultunk kifelé ő még megállt pár embernél fotózkodni és aláírni. Én szívesen megvártam vele ha már ennyi mindent tett meg értem. Mielőtt a kocsihoz értünk volna megállított minket egy ember valamelyik újságtól.

-Pablo ő a barátnőd?-kérdi a riporter. Erre nem válaszolva Gavi megfogta a kezem majd a kocsihoz rohantunk és beültünk hátra.

-Ohh megérkezet a két csavargó-szólal meg Pedri.

-Tényleg hol voltatok ennyi ideig?-kérdi Moni.

-Kisebb gondok adódtak de megoldottuk-feleletem. Végülis igazat mondtam csak nem fejtettem ki. Ezután már csak a rádió szólt az autóban.

Mielőtt kiszálltam volna a kocsiból megszorítottam Gavi kezét és elsuttogtam egy köszönömöt és egy nagy sziával kipattantam a járműből. Egy utolsót még integettünk Monicával nekik majd bementünk a házba.

-Hova tüntettek?-kérdi Moni amint beértünk a lakásba.

-Lényegtelen-miután kimondtam bementem a szobámba. Anyukámnak írtam egy üzenetet, hogy holnap reggel felhívom. Büszke voltam magamra, hogy már napközben megfürödtem ezért most nem kell ezért csak megmostam az arcom és fogat mostam majd belebújtam a pizsamámba. Miután befeküdtem az ágyba felraktam a telefonom töltőre amint kijelezte, hogy hány százalékon van érkezet egy üzenetem instagramról.

pablogavi Buenos noches Diana!