Véletlen találkozás /Pablo Gavi ff./

17. rész

8 hónappal később

Már a konyhában sertepertélek mikro Pablo kijön az álmos fejével és a kócos hajával. Majd amint mellém lép egy csókot lehel az ajkaimra.

- Hányra is jönnek? - kérdi egy ásítás közben.

- Ilyen négy körül - felelem majd beraktam a sajtos rudat a sütőbe. Kisebb fordulatot vett az életem a Vb óta. Mivel a spanyoloknak december hatodikán végett ért a bajnokság így nem sokkal haza utaztunk és így megtudtam írni a félévi vizsgákat. Utána persze jött a téli szünet ahol Pablo meglátogatott és így töltöttük együtt az első karácsonyunkat. Sajnos hamar vissza kellet mennie Barcelonába így nem voltunk olyan sokat együtt. Aztán eljött a tavasz azzal együtt pedig a szülinapomon is. Ajándékba egy kulcsot kaptam amit először nem értettem, viszont a kulcshoz egy levél is állt amiben egy gyönyörű kis ház állt. Vagyis kaptam egy házat Barcelonában, pontosabban Pablo és én kaptuk a házat. Lassacskán a nyár is elérkezett én pedig abba hagytam az egyetemet és kiköltöztem ide. Most érkeztünk meg a sztoriban a jelenhez éppen egy házavató bulit szervezzünk. Ezáltal meg is tudjuk köszöni és hát elkezdődött a nyár is, valahogy megkell ünnepelni.

❁✭❂❦❁✭❂❦

Már elkezdtek szállingózni a vendégek. Nem is hívtunk meg annyi embert és már kezdet megtelni a kis lakás amit csak egy mosollyal az arcomon néztem. Éppen csöngetek mikor elindultam a konyha felé, vissza akartam fordulni de Pablo gyorsabb volt így ő engedte meg a vendégeket. Egyszer csak meghallottam Monica hangját amire egyből felfigyeltem és elindultam a bejárati ajtóhoz ahol nem hittem a szememnek. A szüleim és Monica állt ott. Rögtön a nyakukba ugrottam és üdvözöltem őket. Ha jól látom Monica nem egyedül jött amin nem igazán lepődök meg.

- Ő itt barátom, Matthew - mutatja be a fiút. - Vele ismerkedtem meg a suliban.

- Oh persze emlékszem rád - ugrik be egyből a fiú. Őket is beinvitáltam vagyis ha minden igaz akkor itt van mindenki is. A kezembe vettem egy pezsgőt és körülnéztem és egy hatalmas nagy és boldog "családot" láttam csak amire muszáj volt mosolyognom. Egyszer csak egy ismerős illatot érzek mögülem, és egy kéz átkarolja a derekam. Egyből hátra fordulok így szembe találkozom Pabloval.

- Köszönöm - amint ezt kimondtam lecsaptam az ajkaira és egyből viszonozta is.

- De mit köszönsz? - kérdi után elváltunk.

- Ezt az egészet!

Már kezdet egyre jobb lenni a hangulat és akkor vettem észre hogy a legtöbb pohár már üres. Így elővettem még egy karton sört és csak leraktam az asztalra viszont az étel is kezdet fogyni így azt is előkellet vennem. Hamar megjelentek az éhes társaságra és lecsaptak a rágcsákra. Én leültem a szüleimhez a kanapéra akik éppen Monicával és barátjával beszélgettek. Egyszer csak valaki megkocogtatta a poharát így mindenki rá nézett.

- Mindenkinek szeretném megköszönni aki ma eljött hozzánk és lehetővé tették, hogy ez a kis Ünnepéj ma létre jöjjön. Persze megszeretném köszöni a barátaimnak akik kiálltak mellettem a nehéz időszakokban is és persze a meccseken is segítettek engem és a csapatot. Az én szüleimnek is megköszönöm akik ugyan úgy bíztattak mindenben és segítettek, hogy egy ilyen álom életem legyen. Nem utolsó sorban Dianának is megköszönném aki mostmár a mindennapjaim részévé vált, persze voltak hullám völgyek, mint minden kapcsolatban de úgy gondolom, hogy ügyesen átlendültünk minden problémán. Szóval emeljük poharunkat az új kezdetre! - amint befejezte felemelte poharat amit mindenki követtet, és mindannyian elfogyasztottuk a poharunk tartalmát. Oda léptem könnyeimmel küszködve Pablohoz majd megöleltem és felnéztem a szemeibe.

- Szeretlek Pablo!

- Én is szeretlek Diana!

--- ᴠᴇ́ɢᴇ ---