A te véred, az én vérem!

1. fejezet

103 AC

- Hol van már az öcséd? - suttogta Aemma a férjének. - Már itt kellett volna lennie amikor a Royce ház megérkezett!

- Nem tudom hol van Aemma! - válaszolta halkan a király. - De szóltam pár őrnek, hogy keressék meg és hozzák ide! - folytatta Viserys.

Aemma királynő válaszolni sem tudott, mert a csarnok ajtaja kinyílt, a kellemes zene pedig megállt.

Az ajtón Daemon Targaryen jött be, egy lépéssel mögötte pedig két őr.

Daemon megsem próbálta elfedni az arcán az undort vagy a nem tetszését.

Nyilvánvaló volt, hogy nem akart itt lenni.

Amikor Daemon a nagy asztalhoz ért, nem is nézett a jegyesére, hanem az asztal másik oldalához ment és Rhaenyra melletti üres székhez ment.

- Daemon! - szólalt meg Viserys mielőtt még Daemon megleülhetett volna.

- Mi van? - kérdezte mogorván Daemon és Viserys-re nézett.

- Neked ott a helyed! - biccentett Viserys a Rhea melletti székre.

Daemon a Rhaenyra melletti széknél állt és nem mozdult, hogy arra a helyre menjen ahova Viserys biccentett.

- Daemon! - mondta a nevét szigorúan Viserys.

- Kérlek, Daemon! - tette hozzá halkan Aemma, amikor Daemon ismét nem mozdult.

Daemon felsóhajtott majd a helyére ment és leült, anélkül, hogy Rhea-ra nézett volna.

A nagyterem megtelt zenével és nevetéssel miközben az emberek táncoltak.

De épp akiknek kellett volna, a jegyeseknek, Daemon-nak és Rhea-nak, ők a nagy asztalnál ültek.

Rhea a helyén ült mogorván, miközben Daemon borsóval dobta meg a mellette ülő Daenaera-t.

- Bácsi! - kuncogott a tizenegy éves Daenaera, majd megfogott egy darab lila szőlőt és Daemon-nak dobta.