Volt amikor szerették és volt amikor féltek tőlük.
𝗗𝗮𝗲𝗻𝗮𝗲𝗿𝗮 𝗧𝗮𝗿𝗴𝗮𝗿𝘆𝗲𝗻. A birodalom gyönyöre, Viserys Targaryen és Aemma Arryn első szülött lánya.
Sárkánykő hercegnője. A Birodalom gyönyöre. Dreamfyre lovasa. A Vastrón igaz örököse...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Daenaera elkerekedett szemekkel meghúzta Daemon kezét, majd gyorsan lenyomta az íróasztal elé.
Daemon pedig visszatartott egy morgást amikor beütötte a fejét.
- Daenaera, már minden hol kerestelek! - mondta Viserys a lányának miután teljes kinyitotta az ajtót.
- Megtaláltál! - kényszerített magára egy szűk mosolyt Daenaera. - De miért is kerestél?
- Anyád látni szeretne téged! - válaszolta kis mosollyal Viserys.
- Akkor ne várassuk tovább! Menjünk! - mondta Daenaera és elsétált az apja mellett.
A szobán hagyva egy beképzelt Daemon-t.
- Minden rendben? Nagyon piros az arcod! - kérdezte összevont szemöldökkel Viserys.
- Igen, csak máskor megvárhatnád míg engedélyt adok, hogy belépj a szobámba! Már nem vagyok kislány! - válaszolta Daenaera, majd megsem várva a választ, felgyorsította a lépteit.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Látni akartál, anya? - lépett be a szobába Daenaera, majd becsukta maga mögött az ajtót.
- Gyere ide, édesem! - ült feljebb Aemma az ágyban.
Daenaera az anyja felé sétált, majd leült vele szembe.
- Nagyon szép a nyakláncod! - mondta Aemma miközben megérintette a nyakában lévő láncot.
- Igen az! - értett egyet Daenaera és a pirulása, ami eltűnt míg ide ért, vissza tért az arcára.
Amit Aemma nem hagyott figyelmen kívül.
- Kitől van? - kérdezte kíváncsian miközben elengedte a láncot.
- Daemon bácsitól! - válaszolta kis habozással Daenaera.
- Szóval Daemon már itt van! - jegyezte meg sóhajtva Aemma, mire Daenaera csak bólintott. - Figyelj, Daenaera! - kérte Aemma a lányát és Daenaera rá nézett.
- Tudom, hogy szereted a bácsikád és ezzel semmi gond! - rázta kissé a fejét Aemma. - De már nem vagy kislány és szeretném ha nem lennél túl sokat Daemon társaságában, főleg ha csak ketten vagytok!
- Miért mondod ezt anya? - vonta össze a szemöldökét Daenaera.
- Ismerem Daemon-t! - sóhajtott ismét Aemma. - Mindig láttam, hogy milyen kedvesen és gyengéden bánik veled! És ahogy előbb mondtam, már nem vagy kislány. És bevallom kissé aggódom, hogy Daemon máshogyan fog rád nézni!
- Más hogyan? - kérdezte zavartan Daenaera.
- Mondjuk úgy, hogy nem véletlen hívják a bácsikádat "szélhámos herceg"-nek! - válaszolta Aemma, miközben megfogta a lánya kezét. - És bár biztos vagyok benne, hogy van egy gyenge pontja számodra, nem tudom, hogy Daemon szerethet-e téged úgy ahogy megérdemled! Érted, igaz?
- Azt hiszem, igen! - válaszolta kis bólintással Daenaera. - Attól félsz, hogy beleesek Daemon bájaiba és végül összetörné a szívem!
- Igen! - sóhajtott Aemma.
- Nem kell aggódnod, anya! Daemon a bácsikám és mindig is az fog maradni! - biztosította Daenaera. - De miért mondod most ezt? Ha esetleg mégis beleesnék a bájaiba, te akkor is ott lennél és észhez térítenél! - mondta szórakozottan Daenaera.
- De egyébként miért akartál látni? - kérdezte kíváncsian Daenaera.
- A születendő testvéredről és a húgodról szeretnék veled beszélni! - válaszolta Aemma
- Mi van velük? - nézett az anyjára zavartan Daenaera.
- Ha esetleg én nem élném túl a szülést akkor.....
- Miről beszélsz? - szakította félbe Daenaera az anyját. - Túl fogod élni!
- Ha nem élnem túl, akkor legidősebb ként neked kell vigyáznod a babára és Rhaenyra-ra! És még apádra is! - folytatta Aemma, mintha Daenaera megsem szólalt volna.
- De te is itt leszel, hogy vigyázz rájuk! - mondta határozottan Daenaera.
- Ígérd meg nekem, Daenaera! Ígérd meg, hogy bármi is fog történi, vigyázni fogsz a családodra! - kérte Aemma a lányát és megszorította a kezét.
