9. fejezet

414 26 4
                                    












Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.













Az anyja fájdalmában síkitott, deréktól lefelé csak vért látott, a mester az anyja lábai között, az apja pedig az ágy oldalán volt és az anyja kezét fogta.

- Anya... - suttogta Daenaera, de az anyja még a síkoltozása felett is meghallotta.

- Daenaera.... - suttogta vissza Aemma amikor  szemkontaktust vett fel a lányával, de félbe szakadt amikor a fájdalomtól ismét felkiáltott.

- Anya! - kerekedett el Daenaera szeme és az anyja mellé rohant.

- Daenaera, tűnj el innen! - parancsolta könnyes szemmel Viserys.

- Fogd be! - mordult az apjára Daenaera, miközben megfogta az anyja kezét, ami véres volt. - Anya, itt vagyok! - beszélt Daenaera miközben a könnyei potyogni kezdtek.

- Lányom.... - mondta gyenge hangon Aemma, majd a ismét felsikoltott fájdalmában.

Daenaera lehunyta a szemeit és a homlokát az ágyra támasztott, figyelmen kívül hagyva, hogy az anyja vére már oda is folyt.

Egészen két percig így hallgatta ahogy az anyja szenved, miközben neki megálíthatlanul folytak a könnyei.

Aztán az anyja sikolyait egy csecsemő sírása váltotta fel.

Daenaera vörös szemekkel nézett fel és az anyját már csak csukott szemmel találta, a kezei pedig már nem szorították Daenaera kezét.

- Megölted... - suttogta Daenaera miközben még mindig az anyja mozdulatlan testét nézte.

- Daenaera....

- Megölted! - szakította félbe dühösen Daenaera az apját és rá nézett.

Viserys pedig megijedt a lánya szemében lévő dühtől, és az sem segített a látványon, hogy Daenaera homlokán vér volt.

Aemma vére.

- Gratulálok, felség! Fiad született! - mondta a mester, a csecsemővel a karjában.

- Gratulálok! - köpte ki a szót Daenaera, miközben elengedte az anyja kezét és felállt.

- Daenaera.... - próbálkozott Viserys de Daenaera figyelmen kívül hagyta és megfordult, majd kisietett a szobából.

 - próbálkozott Viserys de Daenaera figyelmen kívül hagyta és megfordult, majd kisietett a szobából

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


Daenaera a folyosón sétált, miközben a könnyei folytak az arcán és elhomályositották a látását.

Nem bírta kiverni a fejéből azt a képet amikor az anyjára talált és a sikolyai is vízhangzott a fejében.

A hercegnő megállt a lépteiben és a hátát a falnak támasztotta.

Majd lassan engedett a késztetésnek és felzokogott.

Nem tartotta vissza a sírását, de a súly amit a mellkasán érzett, nem szünt meg.

- Daenaera! - szólította egy hang.

Daenaera nem szólt semmit és még csak nem is nézett rá az illetőre, amikor a karjaiba vetette magát.

Daemon habozás nélkül vissza ölelte Daenaera-t és megsem kellett kérdeznie mi történt.

Tudta, hogy a homlokán és a kezein lévő vér, nem a sajátja.

Daenaera egyre hangosabban zokogott és szorosabban ölelte Daemon-t.

- Itt vagyok, Daenaera! - mondta halkan Daemon.

- Megölte őt.... - zokogta Daenaera Daemon mellkasába.

Daemon egyetlen válasza csak az volt, hogy szorosabban tartotta Daenaera-t a karjaiban.

- A szobámban akarok lenni... - sírt tovább Daenaera.

- Akkor oda viszlek! - válaszolta Daemon, majd habozás nélkül felvette Daenaera-t menyasszonyi pózba és a szobája felé sétált, miközben Daenaera tovább sírt a mellkasán.

- Akkor oda viszlek! - válaszolta Daemon, majd habozás nélkül felvette Daenaera-t menyasszonyi pózba és a szobája felé sétált, miközben Daenaera tovább sírt a mellkasán

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


Mire Daemon elérte Daenaera szobáját, addig a hercegnő abba hagyta a sírást, de Daemon mégsem tette le és tovább cipelte.

Daemon lassan az ágyra rakta Daenaera-t és amikor szó nélkül elakart menni, Daenaera megálította azáltal, hogy megfogta a kezét, mire Daemon rá nézett.

- Itt maradnál? - kérdezte halkan Daenaera és vörös szemekkel.

Daemon bólintott válaszul, majd lassan lefeküdt Daenaera mellé.

Daenaera nem is habozott, és Daemon mellkasára helyezte a fejét majd szorosan hozzá bújt.

Daemon egy pillanatra megdermedt, mivel nem szokott hozzá, hogy valaki hozzá bújjon, majd megpuszilta Daenaera fejebúbját és lassan átkarolta.

- Pihenj kicsit! - mondta halkan Daemon, mire Daenaera csak bólogatott és lehunyta az elnehezült szemeit.






















Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.






A te véred, az én vérem!Where stories live. Discover now