A te véred, az én vérem!

66. Fejezet

3 évvel később

- Mit akarsz? - kérdezte durván Baelon és az ajtóban álló öccsére nézett.

- A többiekkel le megyünk a partra, jössz? - húzta fel izgatottan a szemöldökét Valerion.

- Van jobb dolgom is, de kösz! - válaszolta Baelon, mire Valerion egyből elszontyolódott.

- Mégis milyen dolgod van? - vonta össze a szemöldökét Valerion.

- Semmi közöd hozzá! - felelte durván Baelon, miközben felállt a székről és az ajtóhoz sétált, majd az öccse arcába csapta a faajtót.

Daenaera a kis Aegon-al a csípőjén a gyakorló udvar felé sétált és összevonta a szemöldökét amikor látta, hogy Baelon teljes dühből üti a bábut.

- Dühös vagy! - szólalt meg kis csend után Daenaera.

- Ezzel újdonságot mondtál, anyám! - felelte gúnyosan Baelon, miután az anyja felé fordult.

- Daemon keresett téged! - váltott témát a hercegnő, miközben megigazította Aegon-t a csípőjén.

- Nem érdekel! - vágta rá azonnal a herceg.

- Akkor mi érdekel? - húzta fel a szemöldökét Daenaera.

- A testvéreim! - mondta rögtön Baelon, majd sóhajtott. - Azt mondtad, hogy erősödni fognak, de nem tették! Ugyan olyan gyengék!

- Mégcsak tizenkét évesek, Elaena csak tíz! Nem várhatod el tőlük, hogy olyanok legyenek mint te!

- Egyszerűen nem értem, hogy ők hogyan nem érzik állandóan azt a dühöt amit én! - emelte fel kissé a hangját Baelon.

- Úgy, hogy amikor Alyssa meghalt ők a fájdalmat választották! Viszont a fájdalom idővel elmúlik, a düh nem! - válaszolt sóhajtva Daenaera.

- Nem tartom igazságosnak, hogy csak én érzem ezt a dühöt! Néha már levegőt is alig kapok! - motyogta a herceg távoli tekintettel, miközben arra az éjszakákra gondolt, ahol remegve és levegőt kapkodva ébredt.

- Majd jobb lesz, Baelon! Ígérem! - tette a fia vállára a kezét Daenaera, miközben Aegon a nyakához bújt.

- Jó, de mikor? - nézett fel az anyjára, enyhén könnyes szemekkel Baelon.

Viszont Daenaera nem tudod válaszolni.

Aznap este

- Ne...hagyd őt... - nyöszörgött álmában Baelon, majd hirtelen a szemei kipatanttak.

A herceg zihálva ült fel az ágyában és csak akkor tudatosult benne, hogy csupa izzadság és a kezei enyhén remegnek.

Baelon sóhajtva mászott hátrébb az ágyon majd lassan az ágytámlának dőlt.

És még mindig zihált, amikor lassan lehunyta a szemeit, miközben a kezeit ökölbe szorította, megfékezve a remegést.

1 órával később

Baelon szemei azonnal kinyíltak, amikor hallotta, hogy a szoba ajtaja csikorogva kinyílik.

- Mit keresel itt? - kérdezte halkan Baelon.

- Rosszat álmodtam. - felelte motyogva Rhaena. - Veled aludhatok?

- Persze! - válaszolta hosszú csend után Baelon, erőltetett mosollyal, miközben kissé felemelte a takarót.

Másnap reggel

Daemon épp leült az asztalhoz, amikor a pillantása Baelon-ra esett, aki csendben reggelizett és a tekintetét kizárólag a tányérján tartotta.

De ez senkinek sem volt szokatlan.

Mindenki tudta, hogy Baelon reggelente senkivel sem beszél.

Senki sem tudta az okát, de már mind megszokták, hogy reggel nem halják Baelon hangját.

És látszólag Baelon-t cseppet sem zavarja, hogy körülötte beszélgetések vannak.