Volt amikor szerették és volt amikor féltek tőlük.
𝗗𝗮𝗲𝗻𝗮𝗲𝗿𝗮 𝗧𝗮𝗿𝗴𝗮𝗿𝘆𝗲𝗻. A birodalom gyönyöre, Viserys Targaryen és Aemma Arryn első szülött lánya.
Sárkánykő hercegnője. A Birodalom gyönyöre. Dreamfyre lovasa. A Vastrón igaz örököse...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
2 órával előtte
A nagy ajtók kinyíltak és négy őr hozta be a királyt egy széken, mire mindenki felállt az asztalnál.
A lovagok a helyére rakták a királyt, ami Alicent és Rhaenyra között volt, majd hátráltak az asztaltól, mire mindenki ismét leült.
- Milyen jó itt látni titeket! - nézett mindenkire Viserys. - Együtt!
- Előtte egy ima? - kérdezte Alicent.
- Igen. - válaszolta halkan Viserys.
Baelon szem forgatva nézett az anyjára és kissé a fejét rázta, mire Daenaera elmosolyodott.
Az asztalnál mindenki összekulcsolta a két kezét, kivéve Daenaera-t, Daemon-t és Baelon-t.
- Az Anya mosolyogjon szeretettel most ránk. - kezdett beszélni Alicent. - A Kovács javítsa meg a rég megtört kötelékeket, és Vaemond Velaryon-nak adjanak nyugtot az istenek! - fejezte be, mire Baelon felhorkant.
- A mai végül ünnepi alkalomnak bizonyul. Az unokám, Valaerion elveszi kuzinját, Rhaena-t! Tovább erősítve a két ház közti köteléket! Igyunk hát az ifjú hercegre és jegyesére! - mondta Viserys, mire mindenki megfogta a poharát.
- Éljen! - mondta Daemon és a szeme Valerion-on volt, aki Rhaena-ra mosolygott.
- Igyunk külön Valaerion hercegre! A leendő Hullámok urára! - folytatta Viserys.
- Valaerion-ra! - emelte fel mosolyogva a poharát Daenaera.
- És igyunk Baelon hercegre! - szólalt meg ismét Viserys, mire az említett herceg összeráncolta a szemöldökét. - Biztos vagyok benne, hogy idővel még atyádnál is jobb kardforgató leszel! - mondta, miközben Daemon-ra nézett.
És ezzel mégfeszültebbé tette a légkört az asztalnál.
Baelon ivott a poharából, majd hideg szemeivel ismét Aemond-ra nézett, aki kifejezéstelen arccal bámult vissza.
Daemon tekintette a legidősebb fián volt, miközben a mellkasa büszkeségtől volt teli.
- Egyszerre deríti fel a szívem, és tölt el szomorúsággal, hogy itt látom ezt a sok arcot az asztal körül. - beszélt a király miután a botja segítségével felált.
- Számomra a legkedvesebbek a világon, még is úgy eltávolodtak egymástól az évek során. - Viserys az álarcához nyúlt, ami takarta a fél arcát, majd lassan kicsatolta és az asztalra rakta.
Felfedve a rodható arcát.
A szeme nem volt meg, és csak a üreget lehetett látni.
