A te véred, az én vérem!

36. fejezet

- Ez volnék számodra? - viharzott Daenaera az apjához, aki abba hagyta Lyonel Strong-al való beszédét és a lányára nézett. - Díj, amit felajánlasz a nagy házak számára?

- Nagykorú lettél, Daenaera! - mondta nyugodtan Viserys. - Jason Lannister kitűnő férj lenne. 

- Arrogáns és túl nagyra tartja magát! - vitatkozott Daenaera.

- Gondoltam, ez közös bennetek! - felelte Viserys mire Daenaera dühösen nézett az apjára. - Amióta nagykorú vagy, lassan belefulladok a birodalom minden szegletéből érkező pergamenekbe. És csupa házassági ajánlat. Eddig nem szóltam semmit, az miatt ami veled történt, de itt az ideje, hogy férjet találj magadnak! - beszélt dühösen az apja és a végére felemelte a hangját.

- Igen, de biztos, hogy nem egy olyan embert, mint Jason Lannister! - emelte fel a hangját Daenaera. 

- Akkor keress valakit! - kiáltott fel Viserys, mire a hercegnő csak dühösen meredt rá.

- Elnézést, felség! - szólt közbe Ottó, mire Viserys és Daenaera is elszakították egymásról a tekintetüket.

És csak most vették észe, hogy a sátorban mindenki őket nézi.

- Férjhez kell menned! - mondta halkabban, de még mindig határozottan Viserys a lányának.

Deanaera nem válaszolt, csak sarkon fordult és gyorsan kisétált a sátorból.

A hercegnő a sátor melletti kikötött lovakhoz sietett, majd habozás nélkül kioldotta egy fehér lónak a kötelét és gyorsan felült rá.

Majd sürgette a lovat, hogy vágtasson az erdő felé, amilyen gyorsan csak tudd.

Daenaera annyira a gyorsaságra koncentrált, hogy észre sem vette, hogy Damian követte őt egy lovon.

- Hercegnő! - szólította hangosan Damian a lovak vágtatása felett.

- Daenaera! - kiáltotta Damian a nevét, miközben szorosan mögötte vágtatott.

Daenaera, mintha kijött volna a gondolataiból, hátra pillantott és meglepődve vette észre Damian-t.

A hercegnő lelasította a lovát, még pont mielőtt a kis tóba vágtatott volna.

Damian megálította a fekete lót a hercegnő mellett és Daenaera-ra nézett.

- Mi történt? - kérdezte összevont szemöldökkel.

- Atyám ki akar árusítani Jason Lannister-nek! - felelte undorodva Daenaera.

- Megöljem? - kérdezte nyugodt hangon Damian, mire a hercegnő kissé elmosolyodott.

- Ne! - kuncogott Daenaera. - Legalábbis még ne! Úgy is érezni fogod, ha azt akarom, hogy megöld!

- Csak egy szavadba kerül! Vagy egy pillantásodba! - vont válatt Damian, kis mosollyal.

- Tudom! - bólintott Daenaera, majd leszállt a lóról.

- Most mi csinálsz? - kérdezte összevont szemöldökkel Damian.

- Járjuk be a Királyerdőt! - parancsolta Daenaera és Damian-ra mosolygott.

Damian vissza mosolygott, majd ő is leszállt a lóról.

- Sosem kérdeztem, de hogyan ismerkedtél meg Daemon-al? - törte meg a csendet Daenaera, miközben sétáltak és maguk mellett húzták a lovaikat.

- Tízennyolc éves koromban történt! Az egyik edzésemen Harwin-al, figyelt fel rám! Majd egy nap a kocsmában oda jött hozzám, és azt mondta, hogy nem vagyok béna! - kuncogott Damian, miközen Daenaera elmosolyodott - Számomra ismeretlen okból, de attól a naptól kezdve Daemon mindig beszélt velem amikor meglátott! Volt amikor vele edzettem, és volt amikor együtt ittünk egy kocsmában! Majd két holdal később azt mondta, hogy elfog menni Kiráyvárból! Megkért, hogy mennyek vele!

-És gondolom te igen-t mondtál! - szólt közbe mosolyogva Daenaera.

- Igazából nemet mondtam! - felelte Damian, mire a hercegnő  összeráncolta a szemöldökét. - Miután nemet mondtam, Daemon kiasználta a hercegi címét és megparancsolta, hogy tartsak vele! Így kénytelen voltam vele menni! Majd két héttel a távozásunk után lovaggá ütött!

- Nem is haragudtál rá? - kérdezte kíváncsian Daenaera, miközben folytatták a sétát.

- Dehogy nem! - bólintott kis mosollyal Damian. - De nem tudtam sokáig haragudni rá! Van egy furcsa személyisége! - jegyezte meg kuncogva.

- Úgy tűnik, mintha csodálnád őt! - mondta Daenaera és felúzta a szemöldökét Damian-ra.

- Félre ne érts, Daenaera! - rázta a fejét Damian. - Persze, csodálom őt, mint egy herceget, mint egy jó harcost! Mint egy barátot! De semmi több! - tisztázta határozottan Damian.  - És amúgy is, Daemon-nak mindig is csak rád volt szeme!

- Ezt, hogy érted? - vonta össze a szemöldökét a hercegnő.

- Amikor én megismerkedtem Daemon-al, te még csak tízenhárom voltál, mégis szó szerint csodálta minden lépésed! És sokszor beszélt rólad, meg az álmairól!

- Milyen álmok? - kérdezte zavartan Daenaera.

- Nem mondta el? - kérdezet vissza összevont szemöldökkel Damian, miközben abba hagyták a sétálást és egymást nézték.

- Miért beszélt volna velem az álmairól? - húzta fel kérdőn a szemöldökét Daenaera, Damian-ra.

- Azért mert rólad szóltak! - válaszolta gondolkodás nélkül Damian.