A te véred, az én vérem!

3. fejezet

Damian kinyitotta a trónterem ajtaját és előre engedte Daenaera-t.

- Kint leszek, hercegnő! - mondta Damian.

- Rendben, köszönöm! - bólintott Daenaera majd besétált a trónterembe, majd nem sokkal később hallotta, hogy az ajtó becsukodott.

Daenaera kicsit sem lepődött meg amikor a bacsikáját a Vastrónon ülve találta.

- Mit gondolsz, mit csinálsz bácsi? - kérdezte valyria-i nyelven Daenaera, miközben közelebb sétált.

- Ülök. Könnyen lehet, hogy egy nap engem illet majd ez a hely. - válaszolta nyugodtan Daemon, mire Daenaera láthatatlanul, de megborzongott a mély hangja miatt.

Egyáltalán nem ilyenre emlékezett.

- Nem ha árulásért kivégeznek. - mondta Daenaera miközben megált a lépcsők előtt. - Rég nem jártál már az udvarban.

- Az udvar mérhetetlenül unalmas! - felelte Daemon.

- Akkor minek jöttél vissza? - kérdezte kissé ingerülten Daenaera.

- Hallottam, hogy atyád lovagi tornát rendez a tiszteletemre.

- A torna az örököse tiszteletére lesz! - felelte kis mosollyal Daenaera.

- Én is ezt mondtam! - dölt előre Daemon a trónon.

- Az új örökösének! - mondta Daenaera és szórakozva nézte, ahogy Daemon összeráncolja a szemöldökét.

- Amíg anyád nem szül neki fiút.... - állt fel Daemon a trónról és Daenaera felé sétált. - Átokként ülök rajtatok! - fejezte be Daemon és megállt közvetlen Daenaera-val szemben.

- Akkor még jó, hogy anyám fiúval várandós! - mondta Daenaera miközben Daemon halvány zöld szemébe nézett. - Már el is neveztem! Baelon-nak fogják hívni és atyámnak tetszik az ötlet!

- Hoztam neked valamit! - váltott témát kis mosollyal Daemon és vissza váltott köznyelvre.

Daemon felemelte a kezét és Daenaera felé mutatott egy három fejű sárkány, nyakláncot.

- Tudod mi ez? - kérdezte halkan Daemon, miközben Daenaera a nyakláncot nézte.

- Valyria-i acél! Mint Sötét nővér! - felelte Daenaera, majd Daemon elhúzta a nyakláncot, amikor hozzá akart érni.

Daenaera Daemon-ra nézett és észre vette, hogy a szeme intenzitása megváltozott ahogy rá nézett.

- Fordulj meg! - parancsolta halk hangon Daemon.

Daenaera néhány pillanatig még a szemébe nézett, majd megfordult és felemelte a haját.

Érezte, hogy Daemon közelebb jött hozzá, majd a szíve hevesebben kezdett verni ahogy Daemon ujjai súrolták a bőrét, miközben feltette a nyakláncot.

- Így most, őrzöl egyik darabkát a származásunkból és belőlem is! - suttogta Daemon Daenaera fülébe, miközben becsatolta a nyakláncot.

Daenaera egy pillanatra lehunyta a szemeit, de kinyitotta őket amikor érezte, hogy Daemon érintése és hője eltünik.

A haját elengedte, majd lassan vissza fordult Daemon felé.

- Gyönyörű! - dicsérte Daemon.

- Köszönöm! - mondta mosolyogva Daenaera.

- Felnőttél, ezalatt a pár év alatt! - nézett végig Daenaera-n Daemon.

- Mit vártál bácsi? Hogy még mindig azt a kislányt fogod látni aki felolvasta neked a könyveket? - húzta fel a szemöldökét Daenaera.

- Egy részem igen! - felelte apró mosollyal Daemon.

- Akkor sajnálom, hogy csalodást okoztam!

- Nem okoztál csalódást! Inkább meglepetést! - válaszolta őszintén Daemon.

- Nem lennél annyira meglepve, ha nem mész el két évig! - felelte ingerülten Daenaera.

- Haragszol rám? - kérdezte szórakozottan Daemon.

Daenaera megforgatta a szemeit, majd megfordult és az ajtó felé sétált.

- Nem haragudhatsz! Hoztam neked ajándékok! - mondta Daemon, miközben utána ment és észre sem vette, hogy úgy sétált egy lépéssel mögötte, mint valami hűséges kiskutya a gazdája után.

- De igen is haragudhatok! - mondta Daenaera miközben még mindig előre sétált. - Mindig azt mondtad, hogy egy nap követelni fogok egy sárkányt és amikor ez megtörtént, nem voltál ott! - pillantott hátra ingerülten Daenaera, amikor az ajtóhoz ért, majd kinyitotta.

- Daenaera! - sóhajtotta a nevét Daemon, miközben követte a folyosón is, figyelmen kívül hagyva az ajtó mellett álló Damian-t.

- És kihagytál két névnapomat! - folytatta ingerülten Daenaera. - Csak ajándékot küldtél és egy levelet, amire annyi volt írva, hogy "boldog névnapot"!

- Akkor pótoljuk be, hogy nem voltam itt! Elmehetnénk repülni! - javasolta Daemon miközben még mindig egy lépéssel mögötte sétált. - De nem akarom, hogy haragudj rám!

- Igazából nem is haragszom igazán! - sóhajtott Daenaera, majd megállt a lépteiben és Daemon felé fordult. - Azt hiszem csak csalódott vagyok! - ismerte be halkan.

Daemon összevonta a szemöldökét és nem tudod mit mondani.

- Később találkozunk bácsi! - mondta Daenaera, majd egyik kezét Daemon vállára tette és adott egy kis puszit az arcára.

Majd megfordult és elsétált.

Daemon pedig ezúttal nem követte.

Egészen biztos, hogy nem ilyen fogadtatásra számított Daenaera-tól.