December 21

677 23 0
                                    

Tegnap egy világ omlott össze. Nem hiszem el, hogy Cortez megtudta.... de akkor kezdem az elején.

Reggel késve ébredtem. Amikor megláttam, mennyi az idő, gyorsan felvettem egy karácsonyi pulcsit, farmert, sportcipőt, natúr sminkeltem és indultam volna.Virág már a kapuban várt.

-Ajándék?- kérdezte.

-Árrrgh!

-Semmi gond, hozom!- mondta, majd befutott a házba. Fél percen belül kint volt az ajándékkal a kezében.

-Na, most mehetünk!

A suli előtt már vártak ránk a fiúk.

-Sziasztok!- köszöntünk Virággal.

-Hali. Cső. Szasztok- mondták a fiúk.

Bementünk. Szerencsére ma már nem voltak rendes tanórák, mert karácsony volt.

Az osztályterem már akkor sem volt túl jó állapotban, amikor bementünk, de utána...

A két rocker valami halálmetált bömböltetett, Kinga ordított, hogy nem jók a díszek, Zsák pedig franciául mondott valamit.

-Gyerekek! Csend!- próbált rendet teremteni az ofő. Nem sikerült. Mint ahogy két és fél éve sem...

Lassan lenyugodtunk, és elkezdődött az ajándékozás.

Sajnos Corteznek mennie kellett, ezért gyorsan átadtuk az ajándékokat. Én egy Beatles albumot kaptam tőle.

A karácsonyi buli klassz volt. Nem volt benne semmi normális, talán csak a kaja és az ajándékozás. De nálunk ez a ,,normális" karácsony :)

A suli felé sétáltunk Ricsivel és Virággal, amikor földbe gyökerezett a lábunk. Ugyanis Cortez állt ott a suli előtt. Viszont neki a reptéren kellene lennie, nem pedig itt. Közelebb megyek, és meglátom, hogy valamit tart a kezében. Egy boríték az. Az a boríték...

Cortez a levél borítékával hadonászott, és mondta, hogy négyszemközt beszélne velem.

-Ez mi?- kérdezte.

-Hogy... miért van nálad?- kérdeztem halk hangon.

-Te adtad.- válaszolta.

-Én biztos nem.

-De. Benne volt az ajándékban.

Ó, a francba! Biztos Virág rakta bele! Azt hihette, ez is hozzá tartozik... pedig nem.

-Elolvastad?- suttogtam.

Cortez csak bólintott egyet.

-Oké. Felejtsd el. Csak felejtsd el. Kérlek.- kezdtem zakatoló szívvel.

-Jó. Az lesz a legjobb.- értett egyet.

Elindult az utcán.

Magányosan néztem utánna, és utat engedtem a könnyeim folyásának.

-Hé, minden rendben?- jött oda hozzám Virág.

-Nem.- suttogtam. Nincs értelme hazudni. Ha úgyis tudja, hogy gond van, akkor semmiképp. Ha nem tudná, akkor sem...

-Miért adtad oda Corteznek a tükrömön lévő levelet?- úgy éreztem, a szívem szilánkokra hullt és utána mindenfelé elgurult.

-Hátőőő. Izééé. Azt hittem az is Cortezé. Vagy nem?

-Nem. Nagyon nem.

-Akkor mi volt benne? Ha így sírsz miatta?

-Az, hogy szeretem.

-De az jó, nem?

-Nem. Rettenetes. És most megtudta, mit érzek.

-Menjünk be. Ne legyél szomorú. Az oan naon rossz!

-Igazad van. Menjünk be- szipogtam.

Bementünk, és Kinga azonnal a vécébe rángatott.

-Renáta! Most meg mi történt?!- ordított.

-Cortez megtudta. Az egészet.

-Renáta. Ha Cortez tudja, örülnöd kellene.

-De nem örülök. Sőt, abban maradtunk, hogy ez meg sem történt. Nem olvasta el a levelet. Nem tudja, mit érzek iránta. Minden marad a szokásos, úgy, ahogyan ezelőtt is volt.

-RENÁTA!!! HA CORTEZ TUDJA, MIT ÉRZEL, MINEK TAGADNÁD LE?!

-Mert... ez vagyok én. A lúzer lány, akiből millió van.

-Ez igaz, DE AKKOR IS! HOGY GONDOLTAD?! HA TE LÚZER VAGY, MERT ÍGY DÖNTÖTTÉL, AKKOR LEGYÉL TÉNYLEG AZ! HA MEG NEM, AKKOR CSINÁLJ VALAMIT! MOSD MEG AZ ARCOD ÉS MENJ KI!

-Igazad van. Kimegyek.

-Na azért- enyhült meg Kinga.

Megmostam az arcom, és kimentem. A többiek azonnal odajöttek hozzánk, és kérdésekkel bombáztak, de Kinga elhajtotta őket. Az este további részében a sarokban táncoltam egyedül vagy csak ültem. Nem egyszer megfordult a fejemben az is hogy elmegyek, de végül nem tettem. Kinga és Virág miatt.

Mondjuk Virágra vigyáz Ricsi, de akkor is... Kinga pedig a fejemet leszedné, ha elmennék.

Este 10.30-kor elindultunk haza a lányokkal. Az elválás nehéz volt, hiába tudtuk, hogy a szünetben úgyis találkozunk.

-Megjöttem- köszöntem, amint beléptem a házba.

-Milyen volt?- kérdezte anya.

-Rossz. Rettenetesen rossz. Katasztrófa.

-Na, mesélj.

Elmondtam, hogy Cortez megtudta, mit érzek iránta, de nem mentem bele bővebben. Miután anyáék úgy döntöttek, hogy elég kérdést tettek fel, elengedtek. Felmentem a szobámba, és sírtam. Nem keveset. Sírva aludtam el.

Felejtsük el.... [SzJG f.f.]Where stories live. Discover now