Felejtsük el.... [SzJG f.f.]

Január 18 csütörtök

Reggel a szokott időben indultunk el, de anyát meggyőztem, hogy ha lehet, meglátogassam Cortezt. Szerencsére be lehetett hozzá menni, és senki nem volt a szobájában.

-Szia.- ültem le mosolyogva a székre.

-Szia. Min mosolyogsz?- kérdezte felém fordulva.

-Nem tudom. Csak mosolygok. Végül is minden rendben lesz...

-Ez igaz. De miért jöttél ilyen korán? Nem fogsz elkésni?

-Á, anya hozott. Most korábban kell indulnia, mivel...- gombóc nőtt a torkomban, nem bírtam folytatni.- Mindegy.- ráztam meg a fejem, majd kíváncsian vártam, hogy mond-e valamit. Mondott. De nem azt, amire szükségem volt....

-Tudok mindent.

Elsápadtam.

-Hallottam... dolgokat. Néha csak motyogást, néha kivehető szavakat. Nem tudtam, pontosan miért, de rád... a te mondataidra emlékszem.

Felpattantam. Nem tudtam tovább hallgatni, odaszúrtam Corteznek egy gyors "sziát" és már mentem is.

-Reni, ne szaladj el!

Nem fordultam vissza. Nem álltam meg. Csak mentem előre a folyosókon, és egyre csak hallgattam a fejembe tolakodó mondatokat:

Tudom, hogy nem hallod, de azért szeretném, ha tudnád, hogy hiányzol... Szükség van rád... A többiek most kiutáltak az osztályból... Jólesik valakinek kiönteni a szívem. Valakinek, akiben bízhatok. Aki már korábban is segített... Amikor a szüleim összevesztek, sokat segítettél azzal, hogy ott voltál, meghallgattál, és megvigasztaltál. De tényleg... Mindenki elfordult tőlem. Átnéznek rajtam. És amikor szükségem volna rájuk, nincsenek velem... Most nagyon kellene valaki, aki segít, de mindenki elfordult. Csak te maradtál. Meg anyu. Anyu viszont dolgozik, te meg...

Sírásban törtem ki, amint kiértem a kórház ajtaján. A suliba kerülőúton mentem, és pontosan Vladár után egy másodperccel értem be a terembe. Azt is csak azért, mert nem fértünk be egyszerre az ajtón....

-Rentai! Megtisztel, hogy részt vesz az órámon!- köszöntött gúnyosan. Úgy döntöttem, nem válaszolok, mert nincs minek....

A többiek csendben ültek a helyükön, és enyhén gúnyos tekintettel néztek. Még nem bocsátottak meg. Nem is fognak...

Gyorsan leültem a helyemre, majd előszedtem a felszerelésemet. A többiek csendben ültek, nem keresték velem még ma sem a kapcsolatot. Én sem velük...

-Antai-Kelemen jobban van már?- kérdezte, nekem címezve a kérdést. Csak azért engem kérdez, hogy megforgassa a tőrt a szívemben. Segélykérőn körbepillantottam, ugyanis erre nem válaszolhattam a többiek nélkül. De senki nem segített.

-Jók az esélyei.- válaszoltam körültekintőn.

Vladár nem kérdezett tovább, szerencsére. A nap további részén élénkebbek voltunk mint eddig, de igyekeztünk nem túlzásba vinni. Nem akartuk, hogy kitudódjon. A fiúk az árkádok alatt zárt körben Kingával és Virággal, én pedig egyedül a teremben.
A nap fénypontja Gondos tanárnő bejelentése volt:

-Nemsokára nyugdíjba vonulok, egy másik tanár fog titeket tanítani. Remélem legalább ugyanakkora lendülettel és vasakarattal, mint én...

A kijelentését kívülről bánattal, ám belülről mindenki hatalmas ovációval és örömujjongással fogadta. Gondos sosem volt a kedvenc tanárunk. A házik, az órák, a személyisége, mind mind katasztrófa volt.

Suli után a többiek mentek Cortezhez, de engem nem hívtak. Csak este támadt bennem olyan érzés, hogy talán meg kellene látogatnom, de hamar elvetettem. A többiek már mindent elmondhattak neki...

Este, a szoba plafonját bámulva nem bírtam aludni. Csendben, nehogy felébresszem a többieket, bekapcsoltam a gépemet, és kapcsolódtam msn-re.

Hogy vagy?

Szinte azonnal jött is a válasz

Jól, köszi.

Megvagy? Reggel nem kellett volna azokat mondanom

Persze :)

Nem a te hibád, mostanában minden összejött, és egyszerűen nem bírtam

Mit?

Semmit

A hazugságokat, a magányt, a családomat...

Megértelek

A szüleimmel én se voltam gyakran rendben, de soha nem voltam még ilyen helyzetben.

Amúgy, gondolom, tudod, de Gondos el fog menni, és új tanárunk lesz

Persze. Mindenki elmondta, mintha nem lenne elég egyszer közölni velem.

Bocs

Nem sértésnek szántam ://

Ne haragudj

Minden OK

És mit mondtak a dokik?

Hamarosan Máday újra üvöltözni fog

Mikor van az a hamarosan?

Jövő hét, vagy utána

Addig bírd ki nélkülem, utána intézkedek

Nem kell!!!

Megvagyok

Aha, a reggelek is ezt mutatják, különösen a mai

Hé, nem tehetek arról, hogy mindenről hallottál!

De, te mondtad el

Mert azt hittem, nem hallasz

De hallottalak

És ez a baj

Hé, mit keresel fent ilyen későn? Nem kéne aludnod?

És neked?

Nem ér kérdésre kérdéssel válaszolni!

Nem tudtam aludni, és a doki engedélyezte a telóm használatát.

És te?

Én sem aludtam, ha ez érdekel

Tarts ki, hamarosan minden rendbe jön

Jó éjt

Neked is!

Te jó ég! Cortez komolyan segíteni szeretne? Nekem? Mi történik itt?