Ne törj össze! [ BEFEJEZETT]

6. fejezet

• Natalie szemszöge •

Magam sem értem, de aggódom Shawnért. Remélem nem csinált vagy mondott valami olyat a szüleinek, amit már nem lehet visszafordítani.

Délután Taliaval náluk tanulunk viszont az agyamat egyeltalán nem érdekeli a földrajz, csakis az , hogy mi lehet most Shawnnal.
Amikor végzünk elindulok haza. Mondtam Talianak nem szükséges haza vinnie majd hívok egy taxit. De igazából csak beakartam nézni Shawnhoz.
Tudom , hogy itt lakik és azt is , hogy melyik házban. Talia észre sem vette amikor elmondta.
Össze szedem magam és becsöngetek.

- Segíthetek? - nyitott ajtót egy nő aki körülbelül anyával lehet egyidős.

- Igen , én...én Shawnhoz jöttem. Nem volt suliban és elhoztam neki a házit.

- Kedves tőled gyere be - félre állt, hogy betudjak menni a házba - Shawn anyukája vagyok. Menj csak fel hozzá. A folyosó végén jobbra. - mondta kedves mosollyal.

Bekopogok Shawn ajtaján.

- Gyere! - kiáltja bentről. - Natalie? - állt fel gyorsan az ágyról amikor beléptem. - Mit keresel itt? - kérdezte zavartan.

- Elhoztam a házit.

- Nem is egy osztályba járunk.

- Na nem mondod. - grimaszolam - Anyukádnak ezt mondtam ,amikor ajtót nyitott.

- Értem - tett felém két lépést - De komolyan, mit csinálsz itt?

- Én csak.. - nem is tudom gondolom magamban - Csak nem láttalak a suliba ahogy az üzibe is írtam és kíváncsi voltam mi volt apuddal.

- Aggódtál miattam?

Picsába!

- Nem. Lehet. Talán. - beszéltem össze vissza mire csak nevetett.

• Shawn szemszöge •

Kár is tagadnia.
Aggódott értem különben nem lenne itt azok után ahogy viselkedtem. Mintha már kezdne olvadni a jég tegnap óta. Azóta, hogy berántottam a takarítói szertárba.

- Csak , hogy tudd minden okés volt. Nem vitatkoztunk annyira. Mindössze a kocsit vette el tőlem. - tudom, hogy érdekli ezért is mondom el őszintén amit történt.

- Az jó. - idegesen szorongatta a könyveket a kézben - Akkor én megyek is - elindult az ajtó felé de gyorsan utána mentem és megragadtam a karját - Egyébként ha tudni akarod , én is egész nap csak rád gondoltam.

- Tényleg? - mosolygott.
Mindig mosolyognia kellene, mert a mosolya egyszerűen olyan akár a drog. Könnyen a függőjévé válik az ember.

Közelebb hajoltam és elsepertem a haját az egyik oldalra , majd a füléhez hajoltam - Igen tényleg. - Láttam ahogy a nyaka libabőrös lesz és ezen elmosolyodtam. Tudom, hogy minden lányra hatással vagyok de eddig Natalie az egyetlen aki énrám is hatással van. Soha nem éreztem ilyen vonzódást senki iránt sem. Pedig azért nem egy lánnyal volt már dolgom.

- ömmm - megköszörűlte a torkát - nekem most már mennem kéne.

- Tudom , hogy nem akarsz elmenni - suttogtam még mindig a füléhez hajolva.

- De igen , muszáj - mondta határozottan.

- Nem , nem muszáj - a két kezemet az ajtónak támasztottam , hogy esélye se legyen elmenekülni. Szemtől szemben voltunk a szemembe nézett aztán a számra és ez kibaszottul tetszett ezért fogtam és megcsókoltam. Amikor elhúzódtam tőle arra számítottam, hogy felpofoz majd ,de ehelyett megfogta a pólómat és vissza húzott magához, utána pedig a száját az enyémre tapasztotta. Heves volt a csók és forró. Úgy markoltam a fenekét hogy feltört belőle egy halk nyögés. - Azta!

- Miaz? - kérdezte egyből attól félve,hogy valamit nem jól csinált.

- Az a kis hang...észveszelytő vagy. - nevetett a megjegyzésemen és újra csókolóztunk. Percekig addig ameddig a szánk már szinte fájt és levegőt is alig kaptunk.

Az ágyamhoz mentünk és Natalie háttal az ölembe ült. A nyakát puszilgattam , kicsit megszívtam majd a jobb kezemmel kigomboltam a nadrágját és lassan alá csúsztattam a kezemet.
Először a bugyiján keresztül odadörzsöltem a tenyeremet mire nagyot sóhajtott. Arrébb húztam a bugyiját majd az egyik újjamat finoman belecsuztattam amire egy halk nyögés hagyta el a száját.

- Jó érzés? - kérdeztem mire hevesen bólogatott. - Soha nem értek még így hozzád?

- Nem - megrázta a fejét.
Ez valahogy örömmel töltött el , hogy tudom én vagyok az első férfi aki valaha is megérintette.

Percek alatt elérte az orgazmust, egész teste megfeszült és remegett.
Elégedettség töltött el amiért én okoztam neki az elsőt.
Natalie felállt és újra az ölembe ült most már velem szembe.
Megcsókolt.

- Érzem, hogy te is bevagy indulva - súgta bele a csókba.

Hát, hogy a picsába ne lennék beindulva tőled.

Kimászott az ölemből felemelte az államat és a szembe nézett.

- Előre szólok, hogy fogalmam sincs hogyan kell. - mondta és elkezdte lehuzni rólam a farmert és a boxert. - Jó ég! - kiáltott fel.

- Miaz?

- Ez...ez hatalmas!. - meredt a péniszemre mire rászkódva nevettem.
Letérdelt és óvatosan megmarkolta , majd utána a szájába vette a farkam.

- Azt a rohadt... Te jó ég. - sóhajtoztam.

- Kurva jól csináltad - mondtam amikor kimentem a fürdőszobából.
Natalie ott ült az ágyon és maga elé bámulva piszkálta a körmeit. - Hé minden oké? - guggoltam le elé.

- Mit művelünk?

- Ezt, hogy érted?

- Hát így - vállat vont - Mi ez köztünk?

- Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy halálosan bejössz nekem és amióta megláttalak a parkolóban csakis te jársz a fejemben. - ismertem be.

- De én ezt így nem akarom.

- Sajnálom, de én ennél többet nem tudok adni - felálltam - Nem hiszek a szerelemben.

- Értem - bólintott.

- Viszont a testem megmagyarázhatatlan módon vonzódik hozzád.

- Igen én is így érzek. - helyeselt.

Natalie már órák óta elment. Kicsit bűntudatom van amiért azt mondtam neki. De most minek hazudjak? Nem akarom olyasmivel áltatni ami úgysem következik be...