9. fejezet

2K 59 3
                                    

• Natalie szemszöge •

Anyával ma elmegyünk a kórházba az első ultrahangra. Nagyon izgul és őszintén én is. Remélem minden rendben.
Apának tegnap megint elkellett utaznia, de nagyon szeretett volna itt lenni.

- Mrs. Adams? - szólított minket a doki.

- Itt vagyok! - mondta anya aki megfogta a táskáját és bementünk a vizsgálóba.

- Kérem feküdjön csak fel az ágyra - közben a doki előkészűlt - Kérem húzza fel a felsőjét. Ez egy picit hideg lesz. - anya hasára tett valami zselés cuccot majd pár perc múlva már a monitoron láttam a kistesómat.

- Ott van! - kiáltottam fel örömömben ,mire mindannyian nevetni kezdtünk.

- Doktornő lehet már tudni, hogy fiú vagy lány? - kérdezte anya.

- Nem még nem. - rázta meg a fejét - Viszont úgy látom eddig minden rendben van. - kedvesen mosolygott. - Adok egy példányt az ultrahangról. - nyújtott át anyának egy kis képet amin látni lehetett a kisembert.

- Apa szóhoz se fog jutni!

Anyával még elmentünk a plázába és tartottunk csak mi ketten egy csajos délutánt.
Amikor haza érünk átöltözöm és kipakolom a ruhákat amiket vettünk.
Közben Noah üzent , hogy átjöhet e. Megkérdeztem anyát aztmondta igen.
Szerencse , hogy apa most sincs itthon bár ha tényleg össze jöttem Noahval előbb utóbb be kell mutassam neki.

- Szia - adtam egy puszit az arcára - Gyere - megfogtam a kezét és magammal vonszoltam a szobámba. Bezártam az ajtót és megcsókoltam.
Hevesen. Talán túl hevesen.

- Nat nyugi - mosolygott.

- Bocsi. - kicsit zavarba jöttem.

- Nem kell bocsánatot kérned. A csókodért ölnék is annyira imádom. - most már végképp zavarba jöttem.

- Egyébként mit szolnál ha azt mondanám elvinnélek hozzánk bemutatni otthon.

- Nem korai még?

- Együtt vagyunk és szerintem ez működni fog. Szóval nem , nem hinném, hogy korai. - húzott magához - Meg hát hol találnék még egy ilyen lányt mint te. Aki így csókol, hogy bele szédülök.

- Noah nemár! Igyis totálisan zavarban vagyok! - elpirultam.

- Nagyon cuki vagy így. - nyomott egy puszit az orromra.  - Mennem kell de elhiheted, hogy semmi kedvem elmenni. - duzzogott.

- Akkor miért nem maradsz?

- Nem lehet - rázta meg a fejét - Túl korai lenne még megtenni azt amit szeretnék - mért végig a szemével közben az alsó ajkát nyalta.

Másnap reggel apa is hazáért és megnézte a kistesómról készült ultrahang képet majd elsírta magát. Természetesen utána anya is pigyeregni kezdett.
Sokáig úgy gondoltam, hogy nem szeretnék majd gyereket. De ahogy nézem őket és, hogy mennyire szeretik egymást amióta én megszülettem és most is , hogy jön az új baba talán meggondolom a jövőben ha ott tartok.

- Nat , eljössz hétvégén velem és a családommal a fa házunkba? Pihenhetünk , pletyizhetünk tudod csajos dolgok. - dobta fel az ötletet Talia.

- Persze! Jó lenne egy kis kikapcsolódás. - és tényleg így van. Annyi minden történt rövid idő alatt amióta ide költöztünk.
 
Amint haza érek anyáék elé állok. Apának is végre el kellene mondanom , hogy van barátom. Talán itt az idő.

- Szeretnék mondani valamit. Vagyis kettő dolgot is - szólaltam meg végül vacsora közben.

- Hallgatunk - mondta anya és megfogta apa kezét.

- Ömmm - fújtam ki a levegőt - Van barátom. Vagyis járok valakivel.

- Nagyszerű kicsim! - kacsintott anya.

- Hogy tessék? - szólalt meg apa - Mi? Nem! Nem! - rázta a fejét.

- De igen apa! Van barátom. Noahnak hívják. Nagyon jó srác tényleg! Bízz bennem!

- Én.. most elvesztettem a lányomat.

- Jesszusom apa! Ilyenről szó sincs! Nem kell ennyire túl gondolni. Én mindig a te kislányod leszek tudom. Viszont meg kell értened , hogy felnövök. Ti is az én koromban jöttetek össze.

- Igaz igaz - helyeselt végül apa - Rendben. De! - emelte fel a mutató ujját - Mihamarabb szeretném megismerni!

- Okés! - nagyon örültem, hogy végre elmondtam. Így nyugodtabb vagyok , hogy már apa is tudja. Felálltam és hátulról megöleltem apát és anyát is. - A másik dolog pedig ,hogy Talia meghívott a hétvégére a családi faházukba. Nyugi apa csak ő és a szülei lesznek ott. Elmehetek?

- Igen. - apa engedélyt adott , és ez a nap nem is zárulhatott volna jobban.

Péntek este minden tanulást befejeztem , hogy nyugodt legyek a hétvégén.
Tegnap este be is pakoltam a két éjszakára, de Talia azt mondta semmi extrát ne vigyek mivel ott minden van ami kell.

- Jóreggelt! - szólt jó kedvűen amikor beültem az autóba - Na indulhat a hétvége?

- Igen! - becsatoltam a biztonsági övet és elindultunk.

Útközben zenét hallgattunk és énekeltünk. Talia leengedte az autó tetőt így fújta a hajunkat a langyos szellő. Ahoz képest , hogy október eleje van nagyon jó volt az idő. Még nem kell annyira felöltözni és ezt imádom!

- Meg is jöttünk! - parkoltunk le körülbelül két óra autó út után.

- Azta! Ez a hely nagyon szép! - a két szintes faházat és nagy tó ölelte át aminek a túloldalán egy hatalmas erdő volt. - Hihetetlen ez a hely!

- Igen én is nagyon szeretem. Nagyon sok jó gyermekkori emlékem van itt. Képzeld itt tanultunk meg Shawnnal biciklizni. - mondta a barátnőm miközben kivette a bőröndöket a csomagtartóból.

Bementünk a házba és bepakoltunk a szobába. Ahoz képest, hogy szintes a ház osszesen csak három szoba van.

- Anyáék nemsokára jönnek és a nagynénémék is.

- Nagy néni? Úgy érted, hogy Shawn és a családja?

- Ühüm. Ugye nem baj? Nem mondtam , de nyugi beszéltem Shawnnal , hogy hagyjon téged békén mivel a legjobb barátnőm vagy! - magyarázta.

Hát ez remek.
Elakarom felejteni , de így nehéz. Nehéz, hogy a legjobb barátnőm az unokatesoja és ezálltal mindig felfog bukkani.. Viszont én már Noahval vagyok úgyhogy ez nem lehet gond. Simán kibírom majd ezt a két napot.

Amíg Talia az emeleten előkészíti a szobákat addig én lent a konyhában bepakolok a hűtőbe mindent amit útközben vettünk.

- Ezeket hová tegyem ? - hallottam Shawn hangját. Felegyenesedtem a pult mögül és láttam,hogy Shawn épp annyira meglepődött azon ,hogy lát mint én pár perce amikor megtudtam , hogy itt lesz.

- Szia - böktem ki.

- Szia - válaszolt zavartan - Natalie? Mit keresel itt? - közelebb lépett és letette a pultra a szatyrokat amik a kezében voltak.

- Talia hívott meg. És csak mondom nem tudtam, hogy te is itt leszel.

- Értem - bólintott - Baj , hogy itt vagyok?

- Nem! Miért lenne baj? Ők a te családod.

- Végülis igen. Csak azok után ami a kórházban...

- Felejtsük el! - vágtam a szavába - Nem jelentett semmit. - karba tett kézzel álltam előtte - És már van barátom!

- Remek. - egy mosolyot eröltetett az arcára de láttam, hogy lenne pár kérdése. Szerencsére Talia épp időben jött le az emeletről.

- Minden kész már csak anyáékat kell megvárni! - mondta a legjobb barátnőm.

- Akkor én kimegyek a tóhoz - Shawn fogott egy sört és elment.

- Nincs valami jo kedve - állapítom meg.

- Hát hidd el ez nála egyeltalán nem fura. Szinte mindig ilyen. Főleg mostanában. Én sem értem - legyintett Talia és elkezdtük előkészíteni a húst az esti grillezéshez. 

Ne törj össze! [ BEFEJEZETT] Where stories live. Discover now