Ne törj össze! [ BEFEJEZETT]

10. fejezet

• Shawn szemszöge •

Azt reméltem a hétvége mindentől és mindenkitől távol végre segít egy kicsit,hogy ne gondoljak minden egyes perceben Nataliera. De hát a sors fura tréfát űz velem.
Főleg, hogy össze jött azzal a csávoval. Minden után ami történt. Bár semmi közöm hozzá. Tudja , hogy én nem akarok semmi komolyat ahogyan kapcsolatot sem. Nem kellene , hogy zavarjon a helyzet de az igazság az , hogy mégis zavar. Furán érzem magamat amiért itt van és nem csókolhatom meg , nem érezhetem a kezét a bőrömön. Valószínűleg már ezek után nem is fogom érezni. Majd Noaht érinti meg úgy ahogyan engem és ettől elkap a düh és egy fura érzés amit még soha nem éreztem. Nem tetszik ez az érzés, nem akarom ezt érezni!

- Megjöttünk! - zökkentett vissza anya hangja - Shawn? Miért ülsz kint egyedül?

- Pihenek!

- Remélem az csak az első üveg! - szólt apa amikor meglátta a sört a kezemben.

- Hát persze - feléjük emeltem az üveget majd ittam egy jó nagy kortyot.

Össze szedtem magamat majd bementem a többiek után a házba.
Apa és Richard a kandallóba raktak tüzet amíg anya, a nénikém és a lányok a konyhában voltak.

- Mit csináljak? - kérdeztem hangosan mire apa rám nézett.

- Menj ki indítsd be a grillt! - adta ki az utasítást.

Miután elkészült az étel kint már besötétedett ezért bent terítettük meg az asztalt , amit nem bánok mivel kint most már egész hűvös van.
Vacsora közben apa és a nagybátyám üzleti dolgokról vitatkoznak , anya és a nénikém a lányokkal a fiúkról pletykálnak én meg legszívesebben láthatatlanná válnék.
Miután véget ért a vacsi mindenki szét szóródott a házban. Fogtam magam és elkezdtem bepakolni a mosogatógépbe ,hogy addig is eltereljem a gondolataimat.

- Fiam még ezt is tedd be - nyújtott át anya egy boros poharat - Egyébként ez a Natalie nagyon szép! - jegyezte meg anya mielőtt elindult az emeletre.

- Tudom - suttogtam magam elé, hogy ne hallja meg.

Miközben pakolásztam Nat is megjelent az asztalnál , hogy segítsen.
Elkezdtem a tiszta tányérokat kipakolni amikor egy késbe nyúltam.

- Franc! - kiáltottam fel mert sikerült megvágnom a kezemet.

- Mi történt? - kérdezte Nat , aki éppen a maradék tányérokat szedte össze az asztalról.

- Semmi csak megvágtam.

- Hadd nézzem - letette a tányérokat utána megfogta a kezemet - Nem mély, de le kellene fertőtleníteni.

- Oke .

Leültem a kanapéra a kandalló elé, a lány pedig elővette az elsősegély dobozt a konyhapult alól.

- Nézzük csak - megfogta a kezemet és már csak ettől végig futott a hátamon a hideg - Teszek rá egy kis fertőtlenítőt , de lehet kicsit csípni fog.

- Kibirom nyugi.

Rátette az oldatot ami eléggé csípett , de nem akartam gyengének látszódni.
Utána fogta és rakott rá egy kis gézt majd át tekerte.

- Kész is van - bezárta az elsősegély dobozt - Azért jobb ha nem éri víz szerintem pár óráig.

Ott ült velem szemben és csak a kandalló fénye pislálkolt , mintha megszűnt volna a világ. Mindig ezt érzem amióta csak megláttam. Ha ő a közelben van olyan mintha semmi más nem létezne.

- Köszönöm - böktem ki , mire elmosolyodott - Ezt imádom!

- Mit? - kérdezett vissza egyből.

- A mosolyod.