11. fejezet

2K 67 10
                                    

• Natalie szemszöge •

Jolvan nyugalom!
Csak semmi pánik!
Itt maradtam egész éjszakára kettesben Shawnnal , akivel pár napja még csókolóztam, aki úgy érintett meg ,hogy szinte bele szédültem és most meg már barátok vagyunk!

- Bezártam minden ajtót és ablakot - zökkentett vissza Shawn hangja - Azthiszem talán itt kellene aludnunk lent , hogy ha bármi történik kitudjunk menni.

- Igen ez jó ötlet - felmentem az emeletre és hoztam le pár pokrócot és párnát.
Vissza vettem magamra Shawn pulcsiját , és észre vettem ,hogy mintha tetszene neki , hogy rajtam van.
Megágyaztam magamnak a kanapén közben eszembe jutott, hogy Shawn hol fog aludni? - Ömmm te hol fogsz aludni?

- A kanapén. Tudod ki lehet húzni így mindketten elférünk.

- Nem!

- Mit nem? - felállt és a szemembe nézett - Barátok vagyunk emlékszel? - húzta össze a szemeit - Ne aggódj nem teszek semmit ! - feltartotta a kezét ezzel is jelezve semmi olyan szándéka nincs.

Lefeküdtünk a kanapéra ,  közénk pedig párnákat helyeztem el:
- Ez a határ vonal! - jelentettem ki határozottan amin Shawn csak nevetett.

• Shawn szemszöge •

Ez a lány bolond.
Tetszik , hogy ilyen.
Tetszik , hogy tegnap beszélgettünk és megtudtam neki nyílni.
Máris többet tud rólam mint valaha bármelyik másik lány.

Barátok lettünk azthiszem.
Mégis most ahogy itt fekszik mellettem minden erőmet össze kell szednem ahoz , hogy ne érjek hozzá.
Pedig annyi mocskos gondolod fut végig egymás után az agyamon ,hogy miket csinálnék vele és senki sem zavarna meg minket.
Nem tudom ő is ennyire küszködik e  magában,vagy tényleg tovább lépett és bele zúgott Noahba.
Már csak a pali nevétől is elönt a düh, de különösen akkor amikor arra gondolok, hogy ő megérinteni úgy ahogyan én nem tehetem...

- Alszol? - kérdezi egy idő után.

- Nem - válaszolom halkan.

- Nem tudok aludni - felült és felkapcsolta a lámpát.

- Én sem - követtem a mozdulatát.

- Shawn én... - megcsörrent a telefonja - Hallo? - szólt bele - Igen minden rendben..- kis szünet - Okés. Jóéjt.

- Ki volt az? - kérdeztem.

- Noah.

- Tudja , hogy kettesben vagyunk egy faházban szinte a semmi közepén?

- Nem... Vagyis még nem majd elmondom neki. Vagy nem. Lényegtelen - legyintett.

- Lényegtelen? Értem.

- Inkább mégis alszom. - az oldalára fordult utána már nem szólalt meg. Gondolom lassan elaludt.

- Sajnálom, hogy nem tudtam jönni - mentegetőzött Talia miközben bepakoltunk a csomagtartóba - De látom nem öltétek meg egymást. - közelebb lépett hozzám - Ugye nem csináltál vele semmit?

- Mégis mire gondolsz? Hogy meghúztam e a legjobb barátnődet?

- Shawn! - ütött vállon - Ez nem vicces!

- Nyugi , egy újjal sem értem hozzá - nyugtattam meg - vagyis most nem értem hozzá - folytattam magamban.

• Natalie szemszöge •

Amint haza érek anyáékkal találom szememben magamat. Sikerült megnyugtatni őket, hogy jól vagyok.
Nem mondtam el ,hogy egy fiuval voltam kettesben az isten háta mögött mert nem akarom apát hallgatni. Örülök, hogy elfogadta , hogy van barátom.
Úristen Noah, teljesen elfejtettem.

Ne törj össze! [ BEFEJEZETT] Where stories live. Discover now