Ne törj össze! [ BEFEJEZETT]

12. fejezet

• Natalie szemszöge •

A tegnapi látogatása Shawnnak totálisan kiakasztott.
Barátok vagyunk , de semmi joga sincs  számon kérni.

- Beszélhetnénk? - odamentem Shawnhoz a szünetben.

- Persze - szó nélkül követett ki a hátsó udvarra , egy eldugott kis részhez ahol remélhetőleg senki sem lát meg minket.

- Hallgatlak - álltam meg vele szemben karba tett karral.

- Mit mondjak?

- Amit tegnap nem tudtál. Nem mászhatsz be csak úgy az ablakomon.

- Tudom.

- Barátok vagyunk , de nincs jogod olyasmit kérdezni amihez semmi közöd.

- Tudom.

- Tudod? Ennyi? Semmi mást nem akarsz mondani?

- Sajnálom. Kicsit iszogattunk a srácokkal és nem is tudom mi ütött belém.

- Oke - bólintottam - Azt hiszem ez nem fog menni.

- Mi?

- Hogy barátok legyünk. Meg ,hogy mindig amikor részeg vagy bemászol a szobámba!

- Nat! Nézd! Sajnálom. Egyetlen baklövés volt, ígérem többé nem fordul elő. De kérlek ne lökj el. Te vagy az egyetlen aki megért. Akinek bármit eltudok mondani.

- Akkor tartsd a távolságot, és ne szólj bele a magán életembe!

- Rendben. De tényleg Noahaval akarsz lenni? - egy lépést tett felém - Mondd , ő is úgy csókol meg ahogyan én?

- Látod erről beszélek! Nem tartod a távolságot! Miért csinálod ezt? Nem értelek komolyan! Azt mondtad nem akarsz semmi komolyat! Most meg totálisan az ellenkezőjét csinálod annak amit mondtál! Miért?

- Fogalmam sincs! - hátrált el - Nem tudom! Soha nem engedek senkit közel. Neked megnyiltam magam sem tudom miért! És.... - kifujta a levegőt - Mindegy.

- Mi és, Shawn? - közelebb léptem - Nézz rám! Mi és?

- Hagyjuk. Igazad van. Ez nem fog működni! - mondta majd ott hagyott.

Mégis mi a fene ütött belé?
Össze zavar engem is ezzel a viselkedésével.

• Shawn szemszöge •

Mégis, hogy mondhatnám el neki ,hogy többet érzek iránta amikor még én magam sem tudom mik ezek az érzések. Szerelem? Nem!
Vonzalom? Igen.
De szerelem? Mi a szerelem? Honnan a picsából kellene tudnom mi a szerelem ha még soha nem voltam?

- Shawn, tudunk beszélni fiam? - kérdezte apa miközben kint ültem a hintaágyban.

- Persze - becsuktam a könyvet amit olvastam.

- Te olvasol? - próbált viccelődni - Mi van veled mostanában rád sem ismerni.

Igaza van.
Még én sem ismerek saját magamra.

- Igen apa miről akarsz beszélni?

- A fociról. Tudom most nem játszol még egy ideig és ha nem akarod majd folytatni akkor megértem. Melletted állok bármit is akarsz!

- Azta! Szóhoz sem jutok apa , komolyan. Őszintén még nem tudom mit akarok.

- Értem - bólintott - Először várjuk meg mit mond az orvos jövőhéten , utána majd meglátjuk.

- Oke , ez így jo.

- Nos akkor - felállt - Vacsoránal találkozunk.

Egész este furán érzem magam.
Észre sem veszem, hogy Nat instáját nézegetem már órák óta.
Minden egyes képét percekig bámulom. Egyszerűen túl tökéletes ez a lány!