19. fejezet

1.6K 57 4
                                    

• Natalie szemszöge •

- A lányotok miatt a fiunk most az életéért küzd! - hallottam ahogyan Shawn apja anyáékkal kiabál a kórház folyosóján.

- A mi lányunk nem hibás!

- Apa? - ott álltam, mozdulni sem mertem.

- Nat! Gyere mi most hazamegyünk - közölte apa amikor odaért hozzám anyával együtt.

- Nem - ráztam a fejemet - Sehová nem megyek. Shawn mellett maradok!

- Nem akarom , hogy a fiam közelében légy! - üvöltött le Mr. Green.

- Logan! Beszélj normálisan a lányommal! - szólt rá apa utána vissza fordult felém - Indulunk! Most!

Két órája vagyok itthon. Két órája nem kapok levegőt. Shawn mellett kellene lennem nem itthon. Tudnia kell , hogy ott vagyok. Nem értem miért rángattak el mellőle.

- Hallo? - szóltam bele a telefonba ami nem hagyta abba a csörgést percek óta.

- Na végre! Ezer éve hívogatlak. Hová tűntél? - kérdezte Talia a vonal másik végén.

- Anyáék haza hoztak. Shawn szülei engem hibáztatnak - szipogtam.

-Majd lenyugszanak. Most mindenki feszült ami érthető. De ők sem gondolták komolyan. Vissza tudsz jönni?

- Szeretnék , de nem tudok kijutni. Bezártak a saját szobámba.

- Valahogy megoldjuk. Fél óra és ott vagyok. Tarts ki!

Szó szerint fél óra telt el amikor megszólalt a bejárati ajtón a csengő. Nem tudtam kimenni , de biztos voltam benne Talia az.
Hallottam ahogyan a szobám ajtaján kattan a zár mire gyorsan felugrottam az ágyról.

- Beszélgessetek - Apa beengedte Taliat akit egyből magamhoz öleltem amint megláttam.

- Olyan jó, hogy itt vagy! - öleltem még szorosabban.

- Nat , nem kapok levegőt! - nevetett én pedig egy lépést hátráltam.

- Gyere ülj le. Tudsz valamit Shawnról?

- Igen! Felébredt! Pont miután letettem a telót!

- Istenem - teljes zokogásban törtem ki.

- Nem hittem , hogy ennyire szeretitek egymást - egyik kezét a hátamra tette.

- Mindennél jobban szeretem.

- Hihetetlen, hogy Shawn képes volt beleszeretni valakibe. Sosem gondoltam volna ,hogy képes az ilyesmi érzésekre. Igaz amúgy jó srác csak jól titkolja.

- Örülök, hogy nem haragszol emiatt.

- Tiszta hülyék vagytok ,hogy nem mertétek elmondani - ölelt meg - Na de gyerünk akkor! Biztos vagyok benne ,hogy most téged akar látni! Én kimegyek megvárlak az utca végén. A szüleidnek azt mondom lefeküdtél aludni közben meg kikell mássz az abalkon. Nincs más megoldás!

- Na még mit nem! - kivágódott a szoba ajtó és apa idegesen beszállgúldott.

- Apa kérlek - fakadtam ki sírva - Muszáj látnom.

- Megmondtam , hogy nem! A szülei sem akarják ,hogy ott legyél! Én meg azt nem engedhetem meg ,hogy téged hibáztassanak! Talia most már ideje haza menned kérlek.

Talia elment apa pedig újra bezárt.
Ezt nem hiszem el!

* 1 héttel később *

Taliától tudom, hogy ma haza engedik Shawnt. Apáék azóta nagyon szigorúak velem szemben. Minden nap ők visznek és hoznak a suliból , és ha egy orán nem jelennék meg egyből tájékoztatná őket az igazgató. Úgy érzem magamat mint egy rab a saját családomban.

Ne törj össze! [ BEFEJEZETT] Where stories live. Discover now