Moral Of The Story || Lando Norris ✅

Harmadik Rész

– Akarsz beszélni arról, ami történt? – kezdett bele a beszélgetésbe Ali. szorosabban megfogtam a táskám pántját és magam felé húztam.

– Miről beszélsz? – Ali rám pillantott egy pillanatra, majd elnevette magát. Elővette a telefonját, hogy valamit írjon, s egy nagy sóhajjal le is tette. Ali barátnője egy jó pár órája nem írt neki. Természetesen nem értette, hogy miért, de én se.

– Ki volt a srác?

– Milyen srác?

– Aki neked adta a Mclarenes pulcsiját? – A levegő megállt bennem egy másodpercre és idegesen letettem a kávémat. Pislogva meredtem a távolba, miközben a nyári napsütés egy csodának hatott. Ali kérdése felbontotta a nyugalmat, ami eddig volt.

– Amúgy fogalmam sincs, hogy ki volt. – magyaráztam, teljes őszinteséggel.A fekete hajú fiútól csak egy bólintást kaptam, de számomra már ennyi is elég volt.

A fiú, akivel korábban találkoztam, ámulatba ejtett. Valamiért ismerős volt, és ez volt érdekes az egészben. A kedvessége bármi miatt lehetett, bár nem hinném, hogy azért volt velem olyan, mert szépnek talált. Lehet, hogy csak egy kedves ember volt közöttünk, egy igazi gentleman, ami eléggé ritka volt a mai világban.

– Még ma össze kell pakolnunk. – jelentette ki a legjobb barátom, miután mind a ketten megittuk a kávénkat.

– Miért? Tán nem csak holnap megyünk? – kérdeztem vissza, s válaszként Ali felállt, hogy betolja a székét. Ali és én hónapok óta tervezünk egy kirándulást az európai országok között. Ali választotta az országokat, én intéztem a hotelt, ő pedig a programokat. Ali rápróbálta beszélni a barátnőjét, mondván ha beleegyezik, akkor együtt mennek, de mindhiába.

– Meddig maradunk?

– Két hét, körülbelül.

– pompás. – dünnyögtem. A vállamra dobtam a kabátomat, táskámat pedig megigazítottam. Tetszett az ötlet, hogy bejárjuk az országokat, s új emberekkel találkozunk, de az nem, hogy azokat majd ott kell hagynunk. Ali bízott benne, hogy a távozással nem lesz gondunk, se semmi mással, és ebbe én is bíztam.

Miután hazaértem, csináltam magamnak egy forró fürdőt, és miközben hagytam, hogy engedjen a víz a kádba, addig elkezdtem a vacsorát csinálni, és gondolkodni a mai napon. Ali váratlan bejelentése felcsigázott engem, és mindenféleképpen benne vagyok egy kirándulásban. A hagymát hagytam, hogy piruljon, addig a telefonomon megnyitottam az instagramot. Láttam, hogy egy újabb üzenet érkezett: Jess volt az, az egyik barátnőm.

– Szia! Ma láttalak az újságban :) – megkevertem a hagymát, miközben olvastam az üzenetet. Felhúztam mindkét szemöldökömet.

– Szia! Melyikbe? – írtam neki. Pár másodperc múlva jött is a link, és megnyitottam a hivatkozást. Egy stadion volt látható, ahol a közönséget fotózták és én is benne voltam, egyik oldalamon Cisca, a másikon pedig Ali. Elmosolyodtam, aztán letettem a telefonomat, hogy folytassam a vacsorát.

Pár perc után benéztem a fürdőszobába, ahol elzártam a csapot, és megfürödtem.

Nem gondoltam túl a szereplésemet az újságban, se azt, hogy bárki is felismerne engem. Édes volt, hogy a tomboló tömegről lesi fotókat csináltak. Bár, én egyáltalán nem tomboltam, talán még az ellentéte is. Szétuntam a fejemet, de ezt ne zavarja senkit.

Fürdés után leültem vacsorázni, aztán bepakoltam holnapra, eléggé fáradtan. Tevékenységeim elvégzése után pedig a takaró alá bújtam, és csak pár másodperc kellett, hogy elaludjak. .