𝐕𝐀𝐋𝐄𝐑𝐈𝐄 𝐑Á𝐂𝐙 csupán az elkövetkezendő időt akarta élvezni legjobb barátjával, Alejandro Gondával, mikor esélyt kapott a Forma 1-be mérnöknek lenni. De ez a pálya teli van hepe-hupás utakkal és gondokkal. Szeretettel, utálattal. Valerie mit...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Január 2
Kinyitottam az ajtót és beléptem rajta, majd beengedtem magam után Landot, aki a kezeibe vitte a házba a megvásárolt cuccokat. Megmutattam, hova tegye le őket, majd levettem a cipőmet és ő is azt tette.
– Jó hideg van odakint – állapítottam meg mihelyst megcsapott a meleg levegő. Lando szótlanul bólintott, majd levette a sapkáját és felakasztotta. Levettem magamról a havas, elázott kabátot és én is felakasztottam, Lando sapkája mellé.
A konyha felé sietve bekapcsoltam a kávéfőzőt, ami egy hangos zugással félbe csapta a síri csendett, ami a házban uralkodott. Hátrafordultam, miközben hagytam, hogy magától kitisztítsa a gépet és kijöjjön a piszkos víz, egyenesen a műanyag edénybe.
– Kérsz kávét? – kérdeztem, mikor a gép már nem zúgott hangosan és csak arra várt, hogy kiválasszam milyen kávé kell.
– Ja! – állt fel Lando a kanapéról és indult el felém, a mosogató szélén megállva és rám pillantva. Elővettem egy kávéspoharat, amit a kávékifolyó alá tettem.
– Milyet kérsz? – kérdeztem tőle, elővéve közbe egy másik poharat, amit magamnak szántam. A cukor is kikerült a pultra, a komplettával együtt. A barnacukrot is elővettem, bár azt inkább vészhelyzetkép.
– Milyen van? – érdeklődött, közelebb húzódva alakomhoz. Megtorpantam, hirtelen közelsége miatt teljesen zavarba jöttem. Szinte éreztem a parfümjét, a mosószer illatát a pulóverén. Hirtelen egy gombóc nőtt a torkomba, így megköszörültem.
– Hát van... – szedtem össze a gondolataimat egy másodpercre. – Hát van espresso, latte, cappuccino...
– Jó, egy latte jó lesz. – bólintott, majd rákapcsolt a gombra. A gép hangosan csattogott, felmelegítve a tejet amit időközben beleöntöttem a pohárba. A hangos zúgás miatt még a saját gondolataimat se hallottam, pedig azt mindig mindenkor hallom- és azt hiszem ez volt a vicces az egészben.
– Vannak terveid a szünetre tekintve? – érdeklődtem nalá, mikor már a zúgás elhalkult. Lando elgondolkodva meredt a fehér falra ami előttünk volt.
– Hát, azon kívül hogy Ciscával megyek egy-két helyre, nem hiszem hogy fogok valamit csinálni.
– Cisca? – felhúztam az egyik szemöldökömet, miközben kezeim jéggé dermedtek. Cisca? Mármint az a Cisca, akivel kibeszéltem Landot? Az a Cisca akit első nap megismertem? Az a Cisca, aki mellettem ült a hungaroringen? Az a Cisca aki bemutatott engem Landonak?
– Igen, a húgom. Cisca. Tudom, furcsa név, vagyis nem mindennapi, szerintem csodaszép neve van... – magam elé bambulva próbáltam feldolgozni. Valahogyan most már megértettem, mit mondott Tom hónapokkal ezelőtt, Ali is miről beszélt mikor erről volt szó. Cisca volt a lány, aki segített rajtam és ő volt a legnagyobb ellenségemnek a huga. Cisca testvérek Landoval.
