A Fogadás

1. Az új lakos

Tudjátok nekem van egy rossz szokásom. Reménykedem mindig és mindenben,de idén megfogadtam,hogy nem reménykedem tovább. Nem reménykedtem semmiben, és nem is fogok. A remény rossz és kiszámíthatatlan dolog, tehát isszonyú dolgokban kezd el tőle hinni az ember. Olyan dolgokban amik úgyse fognak megtörténni, vagy mégis?

Egy ismeretlen kocsi hajt el a ház előtt és lelassít. Kiszáll belőle egy 40 -es év végén járható pasas és oda lép a szomszéd ajtajához. Kinyitja az ajtót és belép a kertbe.

- Az új lakosok!- mondja izgatottan anyu és kimegy köszönteni őket.
Furcsállom,hogy egy négy fős család vette meg ezt az óriási házat aminek a fürdőjében nem rég halt meg szívrohamban a szomszéd néni.

Anya még mindig a szülőkkel beszélget amíg a fiúk bepakol a házba. Nem tagadom, tényleg bámulom, sőt nehéz lenne nem bámulni ilyen öltözékben. Egy rövidgatya van rajta és egy papucs,semmi több.  Szép komótosan  beviszi  a cuccokat a kertbe majd mikor végzett oda áll a többiekhez.

Anya int,hogy menjek ki és legyek illedelmes, bár szerintem csak nem szeretne egyedül szenvedni. Miután felvettem az aranyos mosolyomat, kilépek az ajtón.

Életem legrosszabb 20 perce volt. Olyan volt mint amikor 10 év után újra találkoztok a pláza közepén anyud régi barátjával.

De mostmár tudom,hogyha új szomszédok jönnek akkor szépen  bemegyek és ki sem jövök addig amíg vége nincs a beavatósdinak.
Nem is értettem soha ezt az egészet. Anyu 15 éve ezt csinálja vagyis lehet,hogy még a születésem előtt is ez volt a taktikája.

És most vasárnap,akkor amikor általában az ember nem csinál semmit, aznap el kell mennünk velük vacsorázni.

Még van két napom rá lelkileg felkészülni. Szerencsére megtudtam a fiúkról pár dolgot.
A neve Zalán, hogy milyen Zalán azt még nem tudom de remélem instán megtalálom. Végülis hány 17 éves Zalán létezik szegeden akinek világos barna haja és barna szeme van? Hát az biztos,hogy nem kevés.

Az instán rengeteg Zalánt találtam,de egyik se nézett ki ilyen jól,még nem is hasonlítottak rá.Még az a kérdés is felmerült bennem,hogy mivan ha nincs instája?

Még Facebookon és Snapchaten is megnéztem de semmi. Valahogyan muszáj lesz megtudnom a teljes nevét vasárnap előtt, és már tudom is, hogy hogyan.

Kint ülök a fa alatt és az egyik könyvemet olvasom. Gőzöm sincs,hogy miről szól mert nem éppen a könyvre koncentrálok. Zalán kint játszik a kishugával aki kb 6 éves lehet. Eszméletlenül aranyosak.

Őszintén nem tudom,hogy mi fogott meg benne ennyire,hisz kb minden 17 éves így néz ki. Oké ő talán izmosabb a kelleténél de ennyi,ugyan olyan mint a többi srác...mégis nem tudom levenni róla a szemem.

Bújócskáznak. Zalán számol. Eszméletlen cukin számol. Bámulom. És. Észerevett.
Most mosolyog. Eszméletlenül aranyosan mosolyog.

- Neked nem tanították,hogy bámulni másokat csúnya dolog?- kérdezi szórakozottan. Rájött és azt hiszi nyert,DE én utálok veszíteni.
- Neked pedig nem tanították,hogy hogyan vedd fel a pólód?- vágtam vissza, de sajnos félre értette a beszólásom.
- Tán tetszik a látvány?- mutatott a kocka hasára még mindig szórakozottan. Eszméletlenül cuki amikor szórakozott.
- Mi tetszene? Az az egy darab kocka?- gúnyolódtam. - Láttam már ennél jobbat is!
A mondatomra elnevette magát és a húga irányába nézett.
- Akkor biztos egy másik Molnár Linett nézte meg a storym,igaz?- kérdezte mosolyogva mire elvörösödtem.

Csak nevetett és látszott rajta,hogy élvezi.
- Bekövettelek!- kacsintott és elindult megkeresni a húgát.
Én gyorsan elővettem a telefonom és megnéztem az instát. Somogyi Zalán a teljes neve. Mosolyogva néztem utánna mivel, nem néztem meg a storyját. 

Eltelt egy nap azóta amióta beköltöztek az új szomszédok és márcsak egy nap van addig a bizonyos "bevatós" vacsoráig. Igazából a tegnapi beszélgetés után elégé várom azt a napot.

Felöltözöm és felveszem a cipőm. Még csak reggel 6 óra van. Ilyenkor senki sincs ébren kivéve én, mert a reggeli futást sosem hagyom ki.

Kilépek az ajtón és halkan becsukom magam után. A kutyákat megetetem és kilépek a kertből. Még egy utolsó pillantást veszek a szomszéd házra és már indulnék is de..
Hirtelen felkapcsolódik az emeleti villany.

Legszívesebben megvárnám,hogy vajon mit csinálhat az a bizonyos ember és igazából tudom,hogy ki is az az ember. De volt egy esküm magamhoz még év elején, 2 szamályom van amit idén biztos,hogy be fogok tartani.
1.szabály: nincs remény, tehát nem reménykedek olyan dolgokban amik 100% hogy nem történnek meg. Semmi értelme reménykedni, csak időpazarlás.
2.szabály: idén csak magamra koncentrálok,nincs kétszínű barát se pedig eszméletlenül cuki szomszéd srác. Ez az én évem és mindent bele adok a fejlődésembe, sportilag és tanulásilag is.

Befordultam a sarkon és kikapcsoltam az érzelmeimet. Futás közben viszont csak is Zalán járt a fejemben. Mindent megprobáltam, de sajnos mindenhol ott volt.
A fejemben és sajnos mellettem is.

- Jó reggelt kis Fecském.- futott mellettem mosolyogva. A pólóját gondolom még mindig nem találta meg,de őszintén nem bántam.
- Fecske?- kérdeztem furcsán.
- Igen.
- De miért fecske?- lassítottam le mert beszúrt az oldalam.
- Tudod mi a fecske jelentése?- kérdezte miközben bele túrt a hajába.
- Nem. Mit jelent?
- Sok jelentése van pl: hűség, szabadság,önzetlenség- sorolta.
- Ja és persze remény
- Mi? Én nem reménykedem!- válaszoltam picit agresszívan.

Elnevette magát és megérintette a karom. A hirtelen mozdulatra össze rezzentem.
- Valamilyen szinten mindenki reménykedik.-  mondta és mélyen a szemembe nézett. Csak álltunk ott egymás szemeiben elveszve és egyikünk sem mozdult meg.

Remélem eddig tetszik! ❤️