A Fogadás

8. A randi

Sosem hittem volna, hogy idáig fajulnak a dolgok és, hogy mosolyogva fogok a tükör előtt állni folyamat arra gondolva, hogy randira fogok menni egy olyan sráccal aki tényleg küzd értem. Bele gondolva írtó jó érzés viszont kimondva inkább már rémisztő.

Előveszem a telefonom és megnézem az időt.
Fél egy. Már csak Fél óra választ el életem legelső randijától. Nem tudom miért várom annyira hisz tudom, hogy ezek után már nincs vissza út.

Elkészülök és megvárom azt a maradék 20 percet. Talán jót tesz nekem majd ez a nap, talán nem. De abban biztos vagyok, hogy ma fog valami történni.

Hirtelen megrezzen a telefonom. Zalán írt, hogy hamarabb ide ért. Mosolyogva olvastam el az üzenetet és már rohantam is le az emeletről. Felvettem a cipőmet és kiléptem az ajtón.

A kapu előtt egy piros Mercedes állt Zalán pedig benne ült. Kinyitottam a kaput mire Zalán az egyik pillanatról a másikra ott termett előttem.

- Hódolatom milédi- csókolta meg a kezemet.
Nagy szemekkel meredtem rá.. vagyis inkább a rajta lévő kissé megfeszült ingre ami tökéletesen állt rajta.
- Az ing teszi vagy alapból elment az eszed?- kérdeztem.
- Az ing teszi vagy alapból így nézel rám?- kérdez vissza miközben én még mindig a tökéletes testét térképezem fel az agyamban.

Sokáig egyikünk se válaszol és közbe lép a tipikus kínos csend.
- Szóval... akkor megyünk?- mutat a kocsi irányába.
- Te fogsz vezetni?- lepődtem meg.
-  Igen, már meg van a jogsim.- válaszolja le egyszerűen.
- Oké, akkor menjünk.- mondtam és elindultam a kocsi irányába de Zalán utánnam kapott.
- Várj! - húzott közel magához.- Jól szeretném ezt csinálni és szeretném ha jól éreznéd magad- nézett folyamatosan a szemembe. Elmosolyodtam és eltoltam magamtól.
- Akkor csináld jól...-  egy pillanatra a kocsi irányába néztem majd újra Zalánra.- És kérlek ne haljunk meg!
- Hát..  azt nem igérhetem- mosolygott és kinyitotta előttem a kocsi ajtót.

Beültünk a kocsiba és vártunk. Vártunk valamire. De egyszerűen nem tudom, hogy mégis mire.
- Nem tudod,hogy hová menjünk, igaz?- kérdeztem tőle mosolyogva.
- Hát azt hittem mostanra már tudni fogom- töprengett.
- Hát nekem van egy ötletem- mondtam.
- Hallgatlak- nézett rám.

Elakadt a lélegzetem és lefagytam. Ő pedig csak bámult rám azzal a gyönyörű barna szemeivel. Még akarom csókolni- gondoltam magamban és kicsit közelebb hajoltam hozzá.  És sajnos az se akadályozott meg, hogy messze volt tőlem.

Átmásztam az ülésen egészen Zalán ölébe.
- Ez lenne a terved?- kérdezte.
- Miért tán nem tetszik?- másztam volna el tőle de vissza húzott.
- Ezt egy szóval se mondtam!- mosolygott és lassan megcsókolt.

Ezért nem akartam azt a hülye falat leengedni. Mert tudtam, hogy ez lesz.

A kezei lassan lejjebb csúsztak a fejemről a derekamra. Halvány mosoly jelent meg az arcomon, majd tovább folytattuk.

- Várj!- toltam el magamtól.
- Mi az?- kérdezte csillogó szemekkel.
- Zalán..- kezdtem bele.- Vágyom rád de nem szeretnék kapcsolatot.- mondtam a szemébe és láttam,hogy furán nézett rám.
- Megértem- mosolygott és mentem volna le róla de ekkor újra vissza húzott.
- De attól még fogadtunk, és bármikor megcsókolhatlak! - vágta a fejemhez.
- Életed legjobb biznisze volt, igaz?- mosolyogtam.
- A legeslegjobb!- csókolt meg az előbbinél kicsit hevesebben.

És ez volt a legelső amikor nem sírtam egy fiú miatt, sőt inkább mosolyogva figyeltem minden egyes mozdulatát és mondatát.
Aszthiszem ennek a történetnek itt még messze sincs vége főleg úgy hogy egy kocsi állt meg előttünk....

Vissza tértem és lassan de biztosan hozom a részeket! ❤️ Az a tervem, hogy idén nyáron befejezem ezt a könyvet és remélem, hogy sikerülni fog.Nagyon köszönöm nektek, hogy ilyen sokan olvassátok és, hogy ennyire tetszik nektek! ❤️ Köszönöm a sok türelmet és a sok megjegyzést, kérdést, bátorítást ami nélkül lehet, hogy ez a könyv nem folytatódott volna! ❤️