A Fogadás

4. A meccsnap

Ideges vagyok? Igen.
Izgulok- e? Talán.
Félek? Kurvára.
De itt jön az a kérdés,hogy kitől?
Az exemtől.

Márk tegnap rám írt és persze, hogy azért mert találkozni szeretne velem. Nem írtam neki és meg se néztem,hogy utánna mit írt, aztán ma reggel bejelentette, hogy ő is ott lesz a meccsen mert ő segített nekik felkészülni. Azt hittem, hogy megfolytom az öcsémet mert ő egy árva szóval se mondta ezt. De mindegy muszáj lesz elmennem mert anyu dolgozik, Emma pedig lusta elmenni úgyhogy én vagyok az egyetlen aki megnézi a meccsét.

Egyszer már megkérdeztem Emmát,hogy miért nem jön és csak annyi volt a válasza, hogy a foci az egy idegesítő sport ahol az emberek nem a labdát hanem egymást rugdossák és utánna meg eljátszák a hattyú halálát,hogy kapjanak legalább pontot.

Én mindig is szerettem a focit. Még apu tanított meg focizni kicsinek és imádtam vele játszani. Persze mindig hagyta,de jó érzés volt, hogy törődik velem.

Felvettem a cipőm és kiléptem az ajtón. Máté, Zalán és Lili már a kertben várt. Köszöntem nekik majd kimentünk a kertből és elindultunk. Igazából csak délre kell oda érni de Máté szereti ha pár órával hamarabb ott van,és ha még előtte be tud melegíteni meg minden.

Útközben nem nagyon beszéltünk, csak Lili mesélte el, hogy már nagyon várja a szülinapját ami egy hét múlva lesz. Én csak mosolyogtam mert nem volt kedvem beszélgetni.

Mikor beértünk a városba- mert sétáltunk végig, mivel ez egy fajta meccs előtti babonája Máténak.- Szóval beértünk a városba és mielőtt a  sport csarnok felé vettük volna az irányt beugrottunk a pékségbe mert még egyikünk se evett.

- Minden oké?- lépett oda mellém, amikor  éppen azon gondolkodtam, hogy mit vegyek.
- Igen- mosolyogtam.
- Akkor jó, csak mert egész úton egy beszólást se ejtettél ki a szádon és azt hittem,hogy valami baj van.- mondta komolyan.
- Beszólást szeretnél? Jó oké.- néztem végig rajta.- Mi ez a hacuka? Hol élsz te a 19. Században?- kérdeztem nevetve mert tényleg elég hülyén nézett ki.
- Na végre már!- mosolygott már ő is. - Hiányzott ez a mosoly- harapta meg a szája szélét, és emiatt a szemem az ajkára fókuszált.

Míg én az ajkát, addig ő engem bámult. Mindketten tudtuk mire gondol a másik mégis egyikünk se tette meg. Én az esküm miatt ő pedig.. nem tudom,hogy ő miért nem tette meg.

- Sziasztok! Mit szeretnétek rendelni?- szólt oda hozzánk a lány, mire mindketten vissza tértünk a való életbe.
- Szia!- lépett a pulthoz Zalán és elmondta, hogy mit szeretnének majd rám nézett.- Neki pedig egy sós-karamellás italt- bicentett a táblán lévő különlegességre.

El lépett a pulttól és leült az asztalhoz ahol Máté és Lili ült. Én is leültem majd kérdőn fordultam felé.
- Honnan tudtad, hogy azt szeretném?
Csak mosolygott és megnyalta a szája szélét amitől a halott pillangók feltámadtak a hasam mélyén.  
- Nagyon fürkészted- mondta egyszerűen.

Ez csak egy aproság volt ami bebizonyította,hogy mennyire is figyel rám. Pedig nem is ismer mégis le se vette rólam a szemét. Soha. A múltkori ebédnél se, futás közben se, sőt még most sem. Előttem ül és folyamat engem fürkész. Olyan mintha meg szeretne fejteni. Mintha tudni szeretné, hogy mi jár éppen a fejemben. Ha tudná akkor biztos most mosolyogna,mert ő jár a fejemben. Csak is ő.

Kihozták a rendelést, megkajáltunk és el is indultunk. A sport csarnoki úton egyikünk se beszélt. Még Lili és Máté is csöndben voltak. 

Mikor beléptünk a csarnokba, Máté az öltözőbe mi pedig a helyek irányába indultunk el. Helyet foglaltunk és  én élő vettem a telefonom.

Márk írt. Annyit írt, hogy merre vagy, de én nem válaszoltam neki. Nem fogok válaszolni az biztos.
- Amúgy- szólalt meg mellettem Zalán, miért felnéztem a telefonomból.
- Nagyon jól nézel ki- mondta zavarodottan mire elmosolyodtam. Olyan aranyos mikor zavarodott.
- Amúgy- kezdtem bele én is, de hirtelen megpilantottam valakit mögötte.
Ott állt és keresett. Aztán sajnos meglátott.

- Basszus- néztem Zalán háta mögé.
- mi az?- fordult volna hátra de megfogtam a fejét és vissza fordítottam felém.
- Csókolj meg!
- Mi?- nézett értetlenül.
Közelebb csúsztam hozzá és az ajka az enyémre tapadt. Megcsókoltam. 

A csók hosszabbra sikerült mint akartam volna és jobb is volt mint hittem. Nem csak simán jó volt hanem tökéletes. Alíg bírtuk egymást elengedni és bármennyire is csak egy ál csóknak indult, kicsit se tűnt annak.

Lassan elhúzódtam tőle és mögé pillantottam. Márk ott állt mérgesen és majdnem leesett az álla. Aztán Zalánra pillantottam aki még mindig meg volt lepődve és nem értette,hogy mi volt ez az előbbi.

- Figyelj- kezdtem a magyarazkodásba. - Pár méterrel arrébb van egy srác, az exem. És tegnap rám írt újra egy év után és most pedig itt van és beszélni szeretne velem de semmi kedvem nincs hozzá. Úgyhogy..- húztam a kérdésemet mert féltem feltenni. - A mai napra lennél az ál barátom?

Nagyokat pisllogva nézett rám majd elnevette magát.
- Leszek az ál barátod - mondta végül, mire egy óriási nagy kő esett le a szívemről.- De!- emelte fel az ujját és egy amolyan tudtam érzés fogott el. - Akkor azt csinálok veled amit akkor, tehát bármikor megcsókolhatlak!- jelenette ki.
- Oké, legyen- legyintettem.
Igazából örültem is neki...

- Elmegyek hozok vizet- állt fel mellőlem.- kérsz valamit fecske?- kérdezte ami iszonyatosan jól esett mert még soha nem találkoztam ilyen figyelmes sráccal.
- Egy kávé jól esne
- Hozom hercegnőm!- mosolygott majd elindult Lilivel együtt a büfé irányába.

Amíg ők a büfénél sorban álltak addig én körül néztem, hogy vajon merre lehet Márk.
Sehol se találtam, aztán hirtelen... itt termett mellettem.

- Szóval új pasid van..- ült le mellém. Dühösen néztem rá mert nem az az első,hogy szia vagy, hogy sajnálom. Nem. Rögtön a féltékenység.
- Amúgy igen jól vagyok kösz, hogy kérded.- ironizáltam.
- Linett ez nem vicces!Ki ő?- kérdezte idegbeteg módjára. A büfé felé fordultam és Zalánt kerestem de sehol se találtam.
- A pasim- válaszoltam flegmán.
Megforgatta a szemét és fel emelte a hangját.
- Na nem mondod,eddig észre sem vettem- gúnyolódott.- Utoljára kérdezem ki ő?
- A szomszéd- nyögtem ki.
Erre a válaszra Márk elnevette magát.
- Szóval a szomszédra cseréltél le?- kérdezte dühösen.
- Együtt se voltunk!- akadtam ki.
- De miattad! Te nem akartál kapcsolatot!- üvöltött.
- De! Akartam csak neked fontosabb volt az a  hülye pompom lány és miután szakított veled már nem akartam össze jönni, mert tudtam, hogy csak tartaléknak lennék jó!- kiabáltam.

Nem válaszolt semmit mert tudta,hogy igazam van.
- Hagyj békén Márk!- gyengítettem a hangomon.
- Randiz velem és bebizonyítom, hogy nem csak tartalék vagy!- könyörgött és megfogta a combom.
- Márk! Enged el a combom!
Márk mint aki meg sem hallotta egyre feljebb csúsztatta a kezét a combomon.
- Márk!Márk ne!- üvöltöttem.
- Hé te rohadék! - halottam Zalán hangját. -Hagyd békén!- utasította dühösen.
- Mi lesz ha nem?- kérdezte úgy, hogy a keze még mindig a combomon volt.
- Ez- mondta Zalán majd bevert neki egyett.

Itt a kövi rész és remélem, hogy tetszik! ❤️  Ha tetszik akkor kérlek jelezzétek mert szeretném tudni, hogy jó-e a story vagy nem.