A Fogadás

2. Az őrület

Tegnap elkezdtem érezni valamit, valami újat amit kb egy éve éreztem utoljára. Meg jött az a bizsergető erzés és újra reménykedtem. Pedig a remény szörnyű és veszélyes dolog. Nem reménykedhetek.

Úgyhogy ma majd amikor beállít az ingjében ami tökéletesen fog állni rajta és a kócos hajával, akkor majd szépen le fogom szarni. Igen, ez a tervem. Nem foglalkozom vele, mert minél többet beszélek vele annál jobban a szívemhez nő, és annál jobban nőni fog a reményem az iránt,hogy talán bejövök neki.

Pedig tuti,hogy nem. Neki csak egy dologra kellenék, mégpedig a szexre. És én nem fogok lefeküdni vele, mert nem vagyok hülye.

- Te nyomorék!- kiabált velem a nővérem. Dühös volt, az egyik kezében a gatyája ami tegnap rajtam volt, a másik kezében pedig egy olló.
- Meg szeretnél ölni?- kérdeztem a kezére meredve.
- Igen,mert most miattad elszakadt a kedvenc gatyám!- üvöltözött és egyre közelebb jött.
Hirtelen megfogta a hajam és rángatni kezdte. Sikoltozva próbáltam kiszabadulni de nem sikerült. A keze a nyakam köré csavarodott és fujtogatni kezdett.

- Emma! Enged el a húgodat!- rohant be anya és kiszabaditott a fogásából. Mérgesen nézett ránk majd megütötte Emma tarkóját.
- Mi ütöt belétek?- kérdezte értetlenül.
- Linett elszakította a kedvenc nadrágom!- hisztizett.
- Te meg majdnem megfújtottál!- nyávogtam már én is.
- Elég! 1 hét szobafogság mindkettőtöknek!- jelentette ki anyu majd elment.
Király. Most egy hétig ezzel az őrültel leszek össze zárva.

Beültünk a kocsiba és egyikünk se szólt hozzá a másikhoz egész út alatt. A kocsi lelassúlt és leparkolt a kfc mellett.
- Rendben akkor mondom a tervet!- fordult hátra anyu.
- Megkajálunk itt, és az étteremben max csak salátát vagy valami olcsó dolgot rendelünk,rendben?- kérdezte. Mindannyian mosolyogva bólintottunk.

Tudtam,hogy ez lesz mert igazából mindig ez van. Mikor egy drága étterembe megyünk ahol kb 4 főétel kerül 30 ezer forintba, plusz még a szószok, italok és köretek,tehát kb 40 ezer forint lenne az egész, akkor előtte mindig megállunk egy gyors kajáldánál és megkajálunk 7 ezer forintból. Szerintem megéri és amúgy is, nem szeretem az ottani puccos kajákat.

Mikor beléptünk az étterembe, csodálkoztam,hogy mennyi embernek van erre pénze. Tele volt az étterem de szerencsére Somogyi néven le volt foglalva egy 8 fős asztal. Leültünk, jobb oldalamon ült Emma mellette anya és anya mellett Máté. Én az asztal végében ültem és reméltem,hogy se mellém és se elém nem fog ülni Zalán.

10 perc múlva kinyílt az ajtó és egy ismerős kopasz fej tűnt fel. Zalán apja volt, mögötte a lányával Lilivel. Lili nagyon kis aranyos volt és rögtön el is foglalta a Máté melletti helyet. Máté gyorsan szót értett vele, pedig volt köztük vagy négy év.

Pár perccel később újra kinyílt az ajtó csak most Lilinél is aranyosabb ember jött be. Akin fekete ing, fekete farmer és egy arany nyaklánc volt. A haja-mint ahogyan megjósoltam- kócos volt és néhol bele-bele lógott az élénk barna szemébe. Mikor az asztalhoz ért habozás nélkül elfoglalta a mellettem üresen álló helyett.

Mérgesen néztem rá ő pedig csak mosolygott. Később az anyjuk is megérkezett csak volt még egy kis dolga úgyhogy azt elintézte.

Mikor mindenki megérkezett rendeltünk, vagyis csak ők. Mi csak üdítőt kértünk, anyu pedig szokás szerint egy pohár bort. Ahogy anyu szokta mondani: "bárhová megyünk egy pohár borra mindig kell, hogy legyen nálunk pénz." Úgyhogy míg Emma a cipővel volt megszálott, addig anya borok "kostolásával."

Anyu a borral, Zalán szülei pedig Emmával voltak elfoglalva. Máté és Lili pedig épp egy meséről beszéltek, így csak mi ketten nem csináltunk semmit. Néha-néha mikor senki se figyelt egy apró mosolyt facsartam ki magamból,mert Zalán folyton engem nézett. Csak bámult, én pedig zavaromban csak mosolyogni tudtam.

Egyszer csak hirtelen valami hozzá ért a combomhoz. Zalán keze volt, ami lassan megállította az éppen idegtől rázkódó lábam.
- Nyugodj meg!- súgta majd levette a kezét a lábamról.

Bármennyire is szeretném azt mondani,hogy utáltam, hazugság lenne. Igazából eléggé tetszett, sőt még meg is nyugodtam tőle.

- Ki megyek a mosdóba! - szóltam anyunak majd felálltam és elidnultam a mosdó felé.
Miután megtaláltam a mosdót és sikerült össze szednem magam kiléptem az ajtón.

Az ajtón kilépve megtorpantam mert ez a hülye egy percre se tud békén hagyni, és most is ott állt az ajtó félfának nekidölve. Végigmért majd így szólt: - Jól vagy?- kérdezte aggódva.
- Igen.- mosolyogtam. Majd nagyot sóhajtva túlestem a kérdésen amit már tegnap óta fel akartam tenni neki.
- Mit akarsz tőlem Zalán?- fürkéztem kíváncsian.

Egy apró halvány mosoly jelent meg az arcán és közelebb lépett.
- Egy randit szeretnék - suttogta a fülembe.
Eltoltam magamtól a mellkasánál fogva,hogy újra a szemébe nézhessek.
- Az nem fog menni - mondtam és indulni szerettem volna de a csuklóm után kapott.
- Nekem meg nélküled nem fog menni- mosolygott majd elengedett.

Megforgattam a szemem mert tudtam mire megy ki a játék. Addig nem fog békén hagyni amíg el nem megyek vele egy randira.
- Kedden lesz öcsémnek a foci versenye és láttam,hogy eléggé jól kijön a húgoddal úgyhogy ha van kedvetek eljöhetnétek szurkolni.- motyogtam.
Ő csak mosolygott mert elérte amit akart.
- Örömmel elmegyek veletek, főleg akkor ha be állsz a szurkoló lányok közé- szívta a vérem.
- Hogyne, még miniszoknyát is felveszek csak is a kedvedért- gúnyolódtam.
- Jaj csak azt ne még a végén rád nyomulnak a 10 évesek!- játszadozott tovább.
- Mondták már neked milyen gyerekes vagy?- kérdeztem mert már az agyamra ment.
- Már rengetegszer, de még ilyen szép lány mint te sohasem- mosolygott ravaszul. Erre a mondatra már elegem lett,úgyhogy megfordultam és otthagytam.

Vissza mentem az asztalhoz és mintha semmi sem történt volna elfoglaltam a helyem. 2 perccel később Zalán is vissza ért és lazán leült mellém. Még mindig mosolygott és emiatt Emma gyanakvóan nézett ránk.

Fel alá cikázott a szeme köztem és közte, fürkésző tekintette nem volt elég megnyugtató. Egyszer csak megakadt a szeme a csuklómon ami egy picit vörösebb volt a keletténél. Nem fájt, csak piros volt. Épp csak látni lehetett, látni lehetett, hogy valaki megszorította.

Dühösen felnézett a kezemről és Zalán felé fordult.
- Beszélhetnék veled négyszemközt?- kérdezte eröletett mosollyal. Zalán csak bólintott és felált az asztaltól. Próbáltam jelezni Emmának,hogy erre semmi szükség és,hogy jól vagyok de nem hagyta annyiban.
Azthiszem örülhetnek Zalán szülei ha életben vissza kapják a fiúkat.

Igyekszem majd holnap hozni a kövi részét! ❤️