A Fogadás

7.A szoba

A keze még mindig a derekamon pihen és elveszünk egymás szemeiben.  Tudtam, hogy szép szeme van de még ilyen közel sosem láttam őket. Gyönyörűek és reménytelenül elmerülök bennük. Próbálok szabadulni, de csak lélekben mert a testem meg sem mozdul.. igazából nem is akar megmozdulni..

Közelebb húz magához és az egyik kezével végig simítja az arcom.
- Meg akarlak csókolni- mondja halkan mire meglepődök mert én is ugyan ezt akarom.
Közelebb hajol hozzám és már az ajka érintené ez enyémet csak hirtelen kinyílik az ajtó. Gyorsan el lököm magamtól és úgy teszek mintha éppen csinálnék valamit. Olyas valamit ami nem Zalánnal kapcsolatos.

Máté az aki kíváncsian kukant be az ajtón.
- jól van a lábad?- kérdezi aggódva.
- igen, Zalán bekötözte- emeltem fel óvatosan a sebes lábamat. Igazából hálás voltam Máténak mert ha ő nem nyit be akkor olyan dolog történt volna amit később megbánok.

- Linett! - szalad be Lili boldogan az ajtón.
- Ugye jól vagy?- kérdezi a térdemet nézve.
- igen, minden rendben- mosolyogtam.
- Akkor jó! Körbevezethetlek?
- ez nagyon jó ötlet! Menjünk!- lelkesedtem és minél hamarabb el akartam hagyni azt az átkozott fürdőszobát.

Miután végig néztük az alagsor minden poros  zegzugát is, jöhetett az emelet. Vagyis Zalán és Lili szobája.

A lépcsőn felérve jobbra Lili szobája helyezkedett el egy tiszta fehér ajtó kíséretében ahová nagy rózsaszín betűkkel ki volt írva,hogy Lili szobája.

Bal oldalt pedig Zalán szobája, ahol egy fekete ajtó helyezkedik el egy "Ne lépj be" táblával.

Először Lili szobáját vesszük célba ahol Liliék játszani kezdenek, és ezzel magunkra hagytak Zalánnal. Mosolyogva nézem őket míg Zalán láthatóan mondani szeretne valamit.

- Megnézhetem a te szobád is?- néztem a szobája irányába. Nem válaszolt, csak bólogatott és kinyitotta az ajtót.

A szobába beérve elcsodálkoztam mert rend volt. Nem tudom miért hittem azt, hogy még az én szobámnál is nagyobb kupi lesz. A szoba fala kék és fehér színekben pompázott.
Az asztalán rend volt, az ágyán is rend volt és a ruhái se voltak szana szét.

Körbe néztem és már szerettem volna ki menni de Zalán el állta az utat. Neki támaszkodott az ajtónak és esze ágában se  volt az, hogy esetleg kienged innen.

- Ki engedsz?- kérdeztem a kilincs felé nyúlva.
- Linett miért nem szeretnél idén barátot?- kérdezte komolyan. Nem tudom, hogy honnan tudja ezt de biztos,hogy nem én mondtam el neki.
- Emma mondta el igaz?- meg se kellett volna kérdezzem mert már tudtam a választ és azt is, hogy később kinyírom a nővéremet.
- Igen- válaszolta.
Azthittem ennyivel lezárjuk a témát de nem, még mindig nem mozdult meg.
- Gyere el velem egy randira!- nézett rám és közelebb húzott magához.
- Nem!- próbáltam leszedni magamról a kezeit de nem sikerült mert pár pillanat múlva már én dőltem neki az ajtónak és a kezeimet a fejem főlé szorította.

- Csak egy randi!- kérlert tovább.- Szegd meg a szabályaid egy napra, kérlek!- súgta a fülembe majd megcsókolt.
El löktem magamtól és mérgesen a szemébe néztem.
- Így is miattad már megszegtem egy szabályt és nem fogok többet!- nyitottam ki az ajtót és lerohantam a lépcsőn egészen ki a kertig.

A ház oldalánál Zalán utól ért és ugyan abban a helyzetben voltunk mint az előbb. Ugyan abban a kurva helyzetben.

- Tudom, hogy félsz és védő burokkal veszed körül magad, de egyszer meg kell, hogy törjön! Mindig megtörik!- mondta mélyen a szemembe nézve.
- Hadd legyek én aki megtöri!- a barna szemei csak úgy csillogtak közben.

Őszíntén nem tudom, hogy mi ütöt belém. Lehet, hogy ez a barna szempár, vagy a vágy  és a vonzalom e fiú iránt, de megtört a jég és kicsúszott a számon egy válasz amit még meg fogok bánni.

- Oké legyen
- Tényleg?- csodálkozott.
- Igen, hajlandó vagyok veled el menni EGY randira, de csak EGYRE ha elengedsz!- emeltem ki hangosan, hogy megértse.
- Oké- mosolygott és levette a kezét rólam, majd hátra lépett pár lépést.
- Te sosem adod fel igaz?- kérdeztem.- Ha nemet mondtam volna addig piszkálsz míg bele nem megyek,ugye?  - léptem el a faltól.
- Igen.- válaszolta egyszerűen és felnézett az égre.
- De miért?- tekintetem rajta volt végig és figyeltem ahogyan az eget fürkészi.
- Tudod..- kezdett bele meg mindig az eget bámulva.- Olyan vagy mint a sarkcsillag.- mutatott a soha le nem nyugvó csillagra.
- Elérhetetlen,kilönleges és gyönyörű- mosolygott és lassan elindult a medence felé megnézi a kicsiket.
- Hé!- kiabáltam utánna.
- Igen?- nézett vissza rám.
- Én nem vagyok különleges, csak egy átlagos lány és ezt tudnád ha ismernél- mondtam.
- Hát majd holnap megismerlek! Egyre érted megyek!
Elmosolyodtam mert nem értettem, hogy hogyan jön értem ha itt lakik közvetlenül mellettem.
- Remélem a nagy távban elfaradsz és elmarad a randi!- kiáltottam hangosabban mert már a kert másik oldalán volt.
- Álmodozz csak! 

Talán fogok- gondoltam magamban és mosolyogva néztem ahogyan Zalán is csatlakozik a kicsik játékához.

Új rész, új hét. Remélem ezen a héten több részt fogok tudni kirakni mint a  múltkor, de ha nem akkor kérlek legyetek türelmesek! Igyekszem minél előbb hozni a következő részt és lehetséges, hogy pár rész lesz Zalán szemszögéből is! ❤️