A Fogadás

9. Apa

A csókja melegében elveszve fel se tűnt, hogy  egy kocsi állt meg előttünk. Viszont amikor a dühös apám kopogtatott az ablakon akkor a melegség szép lassan elhagyta a testemet.

Mondhatnám neki azt, hogy csak egyszeri eset, vagy talán, hogy csak álmodik, vagy esetleg el magyarázhatnám ezt az egész Fogadásos cuccot Zalán és köztem, vagy akár egy apró hazugság keretében, bemutathatnám neki úgy mint az újdonsült pasimat.

Nem éppen tudtam, hogy melyik lenne a legjobb, viszont azt igen, hogy legszívesebben köddé válnék.

Mindig is úgy képzeltem el ezt az apa-lánya beszélgetést, hogy Márk fog mellettem ülni. De most igazából örülök neki, hogy nem ő az mert Zalánnak több esélye van bevágódnia apánál. Igazából 1 a 100 ból de hát az is több mint a semmi.

- Szóval. Ki szeretné kezdeni?- kérdezte apa miközben fel-alá járt a nappaliban.

Én nem nagyon gondoltam, hogy magyarázattal tartozom neki, mert hát látta amit látott és biztosan meg van a saját véleménye amin már semmi sem változtat.

Meg amúgy is alíg látom! Mindig dolgozik és nagyon ritkán jön haza! És persze, hogy pont ilyenkor kell neki hiányolnia és úgy döntenie,hogy "ideje meglátogatnom a kis családomat."

Megforgadtam a szememet és úgy voltam vele, hogy ezt az egy hetet amíg apa itthon van ki fogom bírni úgy, hogy Zalán lesz a "pasim."

- Apa!- szóltam hozzá.- Ő itt a pasim, Zalán!- mutattam be neki. Zalán teljesen meglepődött de próbálta rejteni és inkább kezet rázott vele.

- Szóval a pasid mi?- fürkészte Zalánt.
Egy ideig csak bámulta aztán így szólt:

- Cigizel?- kérdezte a fiútól.
- Jézusom apa!- álltam fel.- Nem cigizik, nem piál, nincs tetkója, sosem lopott, nem drog díler, nem egy maffia vezér, nincs pisztolya, nem akar megerőszakolni, nem hülye, 17 éves és még szűz!- mondtam egy kicsit hangosabban az utolsó szót.
- Oké, nekem ehez kell pia!- jelentette ki és kiment a konyhába.

Vissza ültem Zalán mellé és elröhögtem magam.
- Ugye tudod, hogy az egyik nem igaz?- kérdezte.
- Titokban maffia vezér vagy?- lepődtem meg.
- Nem- mosolygott.- Az utolsóra gondoltam- mondta.
- Tudom- mosolyogtam én is.- De nem baj ha így tudja,mert akkor több esélyed van, hogy "elfogad"- tettem idézőjelbe.
- Szóval azt akarod, hogy elfogadjon?- mosolygott aranyosan. Iszonyatosan aranyosan. Szó szerint elolvadtam ott helyben.
- igen, szeretném ha bírna- válaszoltam zavartan.

Ő csak mosolygott és a kezét a combomra helyezte.

És ekkor tudtam, hogy nincs vissza út. Tényleg nincs. Viszont mi jön ez után? Meddig mehet ez így? És meddig tart míg bele nem esek? Nem tudom mi lesz és, hogy hogyan, viszont azt igen, hogy a végén, minden szarul fog végződni. Mert ez nem egy mese, egy gyönyörű bajba jutott hercegnőről akire rá talál a hercege. Nem. Ez a valóság és iszonyatosan tud fájni.

-Zalán..- fogtam meg a kezét.
- Igen fecske?- nézett rám kedvesen.
- Ugye tudod, hogy ennek csak rossz vége lehet?- kérdeztem és rögtön tudta, hogy mire gondolok. Nagyot sóhajtott és a másik kezével megérintette a fejemet.
- Már a legelső pillanatól fogva tudom- mondta.
- Akkor miért egyeztél bele? Miért vagy itt velem?- kérdeztem kíváncsian. A szemében láttam a választ amit rögtön ki is mondott.
- Azért mert őrülten beléd estem...

Remélem tetszik nektek a story mert mostmár minél hamarabb fogom hozni a részeket! ❤️