A Fogadás

6. A vágy

Néha a vágy sokkal erősebb mint a fejemben lévő gondolatok. Úgyhogy nem tagadom tetszett ez a beszolás és amúgy is ha át megyek egy kicsit, mi baj lehetne?

Az ajtójuk előtt állok és azon gondolkozok, hogy vajon hogyan kerültem én ide. Mikor lett a fiúk iránti vágyam ilyen eszméletlenül elviselhetetlen? És mikor lett ez a fiú nem Márk hanem Zalán? Kérdéseim vannak magamhoz, rengeteg kérdés amit később úgy is elfelejtek.

Kinyílik az ajtó és Lili mosolyogva áll előttem. Máté megöleli és már el is mentek hátra a medencéhez. Belépek a kertbe és mosolyogva figyelem őket miközben egy bizonyos személyre várok. Igen. Pontosan rá.

Hirtelen valaki megérinti a vállam, mire hirtelen megfordulok. Zalán az, de van valami más benne. Tudom is,hogy mi. Rajta van egy trikó, ami szorosan húzódik végig az izmos testén. Elmosolyodom mikor meglátom, és miután végigmértem megjegyeztem magamnak, hogy Zalán ezerszer jobb mint Márk.

Ő is elmosolyodik mikor meglátja,hogy fürdőruha van rajtam és egyre nagyobb lesz a mosolya mikor a tekintetünk találkozik. Engem figyel, nem pedig a mellemet, pedig nem mondanám, hogy kicsi. Le se veszi rólam a tekintetét és mosolyog. Mélyen egymás szemeit nézve állunk ott tehetetlenül. Ha rajtam múlna akkor... Őszintén nem tudom mi lenne akkor... vágyom rá, az érintesére, arra, hogy mikor meglát ilyen aranyos képet vág és a szeme mindet elárul, arra, hogy érezzem az illatát, ami kakaóscsiga, a férfi parfüm és az izzadság tökéletes keveréke. Vágyom rá, sőt akarom őt, de nem lehet. Két ok miatt. 1. Még nem is ismerem és 2. Van két szabályom amit idén  ha esik ha szakad betartok és pont.

Elbambulok. Zalán pedig még mindig mosolyog. Hogyan tud valaki ilyen aranyosan mosolyogni? És,hogy lehet valakinek ilyen gödröcskéi?

- Jó reggelt fecske- mondta és újra végig mért. Valszeg félt, hogy amit lát az hirtelen eltűnik.
- Szia- üdvözöltem furán mert már jócskán elmúlt dél.
- nyugodtan fáradj beljebb!- mutatott a medence irányába- persze óvatosan menj bele mert a fecskék általában nem tudnak úszni- sajnálkozott.
- Hát legalább ha fuldokolnék lenne aki megmentene- száltam be a játékba.
- Ki?- nézett körül.
Megforgadtam a szemem és a medence irányába indultam meg. Otthagytam,megint, mert tudtam ha maradok akkor nem lesz jó vége.

A medence és köztem csak pár méter volt, de így is magamon éreztem végig Zalán tekintetét. Olyan volt mintha védelmi burok lenne körülöttem és ez nyugodsággal töltött el. Még sosem éreztem ennyire biztonságban magam és ez nagyon jó érzés.

A medencéhez érve felmászok a matracra és Zalánt figyelem aki éppen a trikóját húzza le magáról. Beleharapok az ajkamba és mint a lassított felvételekben végig figyelem őt.

Most tényleg ilyen lassan jön vagy csak az én fejemben van? Vagy az is lehet,hogy direkt csinálja?

Bemászik a medencébe és mosolyogva figyel. Tudom,hogy tervez valamit de nem érdekel, mert nem miatta jöttem. Vagyis, de lehet,hogy miatta, de akkor se fogom megadni neki ezt az örömöt.

Eltelt 1 óra, azóta kellőképpen lebarnultam és majdnem megfulladtam. Az utóbbi Zalán miatt volt aki viccesnek tartotta, hogy elaludtam a matracon és úgy gondolta, hogy bele lök a vízbe. Viccesnek vicces volt az, hogy utána végigkergettem az udvaron egészen addig míg el nem taknyoltam. És most pedig itt  ülök a fürdőjükben és a vérző sebemet nézem. A térdem tiszta vér és rettentően fáj.
Éppen Zalánra várok aki elvileg hoz valamit rá, de már lassan 10 perce elment.

Kinyitódik az ajtó és Zalán végre vissza tér a sebbtapasszal és azzal a fertőtlenítő vacakkal amit utálok, mert rettentően csíp. Egyszer még kicsinek mikor elestem és bevertem a kezem, anya ezt az ízét hozta és rákenete. Azt mondta, hogy nem fáj, de mégis fájt. Azóta nem bízom benne és inkább magam látom el a sebeimet.

- Azt ide ne hozd! - mutatok a kezében lévő flakonra.- Nélküle is jó lesz!
Zalán hülyén néz rám mint aki nem érti amit mondanák.
- Ez kell, hogy a koszt és a bacilusokat kiszedje a sebedből!- akaratoskodott mint egy apuka.
- Ott a víz! Az is kiszedi!- mutattam a csap irányába.
- Te hülye vagy? Az nem ugyan az!- oktatott ki.- Vagy lefertőtlenítjük vagy levágom a lábad!- mondta komolyan.
- Én szeretem a lábam..- néztem szomorúan le a lassan vörös lábamra.
Zalán elmosolyodott és megfogta a fertőtlenítő vackot és a lábam elé emelte.
- Szeretnél szorítani közben?- kérdezte aranyosan.
Nem válaszoltam semmit mert már rá is kente a lábamra azt a vackot. Hirtelenjében megmarkoltam a kezét- vagyis inkább a bicepszét- és megszorítottam.

-Már kész?- kérdeztem csukott szemmel.
- Igen- mondta rekedtes hangon.
Mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy a kezem még mindig a picepszén pihen úgyhogy zavarodottan levettem a kezem róla és megköszöntem.
- Bármikor!- kacsintott mire halkan felnevettem.
- Amúgy- néztem a lábamról Zalánra.- Most, hogyan jövök le a mosógép tetejéről?- kérdeztem kíváncsian és vártam a választ.
Zalán megfordult és mélyen a szemembe nézett míg a kezei a derekamra csúsztak.
- Így- válaszolta halkan és leemelt a mosógépről.

Itt a kövi rész! ❤️ Remélem tényleg tetszik és próbálom minél hamarabb hozni a részeket!