3. A dráma király és királynő

546 24 5
                                    

Miután tegnap Emma és Zalán vissza tért, megkajáltunk és haza mentünk. Egész hazáig sőt még utánna is fagadtam a nőverem,hogy mi volt de ő csak a "nem rád tartozik" -ot vágta a fejemhez folyamat.

Pedig igen is rám tartozott. De próbáltam nem törődni vele és inkább elmentem a szokásos reggeli futásomra csak este nem pedig reggel.

És most megint futok. Átgondolom a tegnapi napot azt, hogy milyen hülye voltam tegnap és azt, hogy a dolgok nem úgy sikerültek mint ahogyan terveztem.

Ahelyett,hogy leszartam volna, holnap "randim" lesz vele. Itt is látszik, hogy mennyire "szerencsés" vagyok.

Halkan belépek a házba és becsukom az ajtót. Felmegyek az emeltre és elmegyek Emma szobája mellett.
- Te meg hol voltál?- kérdezte meglepetten.
Értetlenül néztem rá, mert már lassan 3 éve ugyan az a reggeli rutinom. 5 kor kelés, futás, fürdés, majd reggeli. Mindig ugyan az.

- Futni voltam, tudod mint ahogyan minden egyes reggel.
- De szobafogságban vagy, velem együtt!- hisztizett. - Ha én nem mehetek el a pénteki koncertre akkor te se futkorásszál itten!
- Csak emlékesztetnélek, miattad vagyunk szobafogságban!- mutattam rá majd tovább mentem a szobámig.
Emma dühösen utánnam rohant és így szólt:
- Nem is értem mit lát benned a szomszéd srác, de ha már ilyen hülye,hogy veled foglalkozik, akkor elmehetnél vele egy randira! - mondta és a hangja egyre gyengédebb lett.- Lépj túl Márkon és az emós, idegesítő korszakadon és nőlj fel végre!- oktatott ki. Megforgadtam a szemem és becsaptam volna az ajtót de megállította.
- Hiányzik a régi,boldog, őrült kishúgom aki nem foglalkozott mások véleményével!
Elengedte az ajtót és hátrébb lépett.
- Ő már nem létezik- válaszoltam egyszerűen és becsaptam az orra előtt az ajtót.

Utálom,hogy itthon folyton csak a dráma megy. Sosem hagyják békén az embert és mindig történik valami.

Lefürdöttem, felöltöztem majd oda mentem a könyves polcomhoz. Levettem a kedvenc könyvem és neki álltam olvasni. Szeretem az ugly love-t mert mindig sirhatnékom lesz ha ezt olvasom, és most pont sírni szeretnék.

Hirtelen  megrezzent  a telefonom. Felnéztem a könyvből, majd oda nyúltam érte. A telefonban ez állt:
Új üzenete érkezett Somogyi Zalántól.

Nem volt most semmi kedvem beszélgetni vele úgyhogy úgy voltam vele, hogy leszarom. Na hát igen, mi is történt legutóbb? Ja megvan! Randim lett...

Most se sikerült a "leszarom" téma úgyhogy megnnyitottam a messengert és elolvastam az üzenetet amiben ez állt:

Somogyi Zalán
Már nagyon várom a holnapi meccset! Gondolkoztam,hogy felírom a hátamra,hogy: hajrá szeged, de rájöttem, hogyha nem lenne rajtam póló,akkor nem tudnál a meccsre koncentrálni.

Mosolyogva olvastam el az üzenetet és utáltam, hogy mosolyognom kell tőle.

Molnár Linett
Fogadjunk, hogy kacsintottál volna a végén ha szóban mondod ezt.

Somogyi Zalán
Túl jól ismersz fecske.

Molnár Linett
Fogadjunk, hogy mindjárt beállítod a becenevem fecskére.

*Somogyi Zalán becenevett állított be önnek:
  Fecske*
*Somogyi Zalán becenevett állított be magának:
Superman*

Superman
Most lebuktam.

Erre  a válaszra felhorkantottam mint egy kismalac. Sokáig egyikünk sem válaszolt és már úgy voltam vele,hogy nem is fog amikor hirtelen újra megrezzent a telefonom.

Nem Zalán volt, hanem Márk. Megnézte e történetem és be szivezte. Már vagy egy éve nem találkoztam vele, de a dühöm nem csillapodott.

- Emma! - rohantam át a nővérem szobájába.
Ő csak mérgesen ült az ágyon és épp családi titkokat nézett.
- Tán bocsánatot szeretnél kérni az előzőért?- kérdezte úgy, hogy rám se nézett.
- Nem! Most van ennél fontosabb dolog is!- mondtam kissé agresszívan. Emma felült és oda invitált maga mellé. Leültem és át adtam neki a telefonom.

- A KIS ROHADÉK!- üvöltözött. - Mit képzel ez magáról?- kezdett el föl allá járkálni. - Leszart 1 évig most meg...- halkult el a hangja, amire felfigyeltem.
- Mi történt?
- Írt- facsarta ki magából nagynehezen.
- MI?
- A kis szemét rád írt!!!!- dühöngött.
- Mit írt?- léptem oda hozzá.
- Annyit, hogy szia.- olvasta el azt a 3 betűt.

Ez a rész sajnos ilyen rövidre sikerült mert nem volt nagyon időm rá, de igyekszem minél előbb hozni a következő részt! ❤️

A FogadásWhere stories live. Discover now