A fiam a fürdőszobában volt, de egyszer csak nagy csattanás hallatszott, aztán az üvöltés. Az apja sietett hozzá, hogy megnézze, mekkora a baj. Nálam már válogatott rémképek derengenek fel, lelkiekben készülök, hogy este nyolckor fogunk menni a kórházba, mert akkora a baj.
Pár perc után még szipogva jött le a nappaliba.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Hát... át akartam ugrani a szőnyeget, és megcsúszott a lábam.
Képzeletben fogtam a fejem. Mi juthat egy négy éves fejébe, hogy frissen kimászva a kádból, vizes lábbal ugráljon? Ilyen az, amikor jönnek a hajmeresztő ötletek.
- Légy szíves máskor ne ugrálj a fürdőben, mert a padló nagyon csúszós.
- Már tudom - bólint komolyan.
- Midet ütötted be?
- Mindenemet. A fejemet, könyökömet, hasamat.
- A fejed nem fáj?
- Nem, gyorsan meggyógyult.
- Nem szédülsz?
- Nem, miért?
- Mert ha fáj, szédülsz vagy hányni fogsz, akkor kórházba kell menni, mert agyrázkódásod lehet.
- Nincs agyrázkódásom.
- Azért majd figyellek. - Őt különösen figyelni kell, mert képes letagadni dolgokat, csak ne kelljen doktor nénihez menni.
- Nem kell, nincs olyanom. - Rövid szünet után hozzátette: - Hasrázkódásom sincsen.
BẠN ĐANG ĐỌC
Gyerekszáj - avagy az anyaság hullámvölgyei
Phi Hư CấuRövid történeket az anyaság érdekes, kínos vagy éppen tanulságos pillanataiból. Mindezt abból az időszakból, amikor a gyerek már beszél. Amikor pici, nagyon várjuk, hogy megszólaljon. Aztán legszívesebben elsüllyednénk szégyenünkben miatta, olykor f...
