Terhességem félidejében fiam már pontosan tudta, mi a helyzet. Bár feltételeztem, hogy fogalma sincs arról mi vár rá, és igyekeztünk úgy előadni a dolgokat neki, hogy számára pozitív legyen, ezért várja a kistesó érkezését.
Egyik nap a nemekről kezdtünk beszélni (csodálatos, hogy egy gyermeknek minden napra jut valami téma, amire az ember nem számít).
– Anya, én kisfiú vagyok? – kérdi hirtelen a fiam.
– Igen. Kisfiú, aki nagy lesz hamarosan.
– És a kistesó? Ő is kisfiú lesz?
– Nem. Ő kislány lesz – válaszolom mosolyogva. Nagyon örülök, hogy a második gyerkőc lányka lesz.
Gyermekem arca erre grimaszba torzul.
– Kislány? Mé'? Tevezzétek úgy, hogy kisfiú legyen!
Döbbenten nézem, de rajta látszik, hogy hajthatatlan. Neki kisöcsi kellene.
– Arról már lekéstünk – nevetem el magam.
YOU ARE READING
Gyerekszáj - avagy az anyaság hullámvölgyei
Non-FictionRövid történeket az anyaság érdekes, kínos vagy éppen tanulságos pillanataiból. Mindezt abból az időszakból, amikor a gyerek már beszél. Amikor pici, nagyon várjuk, hogy megszólaljon. Aztán legszívesebben elsüllyednénk szégyenünkben miatta, olykor f...
