Direkt csinálod? - felkapom a fejem a telefonomból és elengedem a fürdőszoba kilincsét. A vállán átvetett törülközővel áll előttem.
Rezzenéstelen arccal nézem. -Itt lakom.
-És akkor úton útfélen egymásba kell botlanunk?
-Nem gondoltam, hogy te is most akarsz jönni fürödni.
-Máskor egyeztessünk időpontot.
-Úgy lesz - biccentek, majd ismét az ajtó felé fordulok. - Viszont lefürödnék, hosszú napom volt, a gyerekek nem tudták eldönteni, hogy gumicukor vagy vattaízű fagyit szeretnének, úgyhogy... - lenyomom a kilincset, amikor egy pillanat alatt ott terem és a hátamnak simulva beljebb taszajt.
-Mit művelsz?
Becsukja magunk mögött a fürdőszoba ajtaját.
-Nem vagy apuci, anyuci kicsi lánya - mér végig, a testemen hullámzó vibrálás vonaglik. A bőröm tüzel, mintha órák óta a napon lennék. -Bizonyítsd.
A tekintete sötét és mély, mint egy feneketlen tó. Figyelmen kívül hagyom a fülemben zúgó vért, hogy a végtagjaimból kiszáll az erő, a gyomromban pedig fészket rak a sokkoló remegés.
-Azt hiszem, ennek jobb módja és helye is van, mint a fürdő - köszörülöm meg a torkom, a nyomokban fellelhető határozottságomról akarok tanúbizonyságot tenni. Neki.
-Például?
-A szobád.
A szája szabálytalan mosolyra billen, ami alapjáraton nem mondható szépnek, én mégsem maradok tőle érdektelen. -Csináltad már nappal? Lámpafényben?
-Igen.
-Hazudsz.
Kihúzom magam, holott tény, hogy az előző kapcsolatomban pár kellemetlen szexig jutottunk csak el, utána az exem úgy élte meg a kapcsolatot, hogy nem illünk egymáshoz. Dobott. -Tegyél próbára.
-Majd. De nem ma este. És nem most.
-Akkor -kibontom a hajam, abban a pontban, ahol össze volt fogva, erjedő zsibbadás terül szét. Lehunyt szemmel, a fejbőrömet masszírozva kérdezem: - Kifáradnál? Lefürödnék. Hosszú napom volt.
Fél farpofával a radiátoron helyezkedik el. -Részemről nincs akadálya.
Nézem félig odavetett testét a szemközti hőtesten, végig robog az agyamon, mi van, ha Lizáék meghallják mindkettőnk hangját, esetleg ránk nyitnak vagy nem találják a szobájában és rajtam keresik, miközben itt van, velem, kettesben. A fürdőben. Első nekifutásnak nem tűnhet aggasztónak, de a szembesülés pihentetése után kérdéseket hagy maga után.
Taktikát kell váltanom.
-Mi van, ha képtelen vagy ellenállni?
Hátraveti a fejét, hangtalanul nevet.
El fogom érni, hogy az a mosoly elillanjon.
-Valamiért úgy érzem, több tapasztalatom van, mint neked.
A reggeli közjátékunk emléke óvaintett, ha túl nagy hatalmat adok neki felettem, akkor minden elevenségemet porrá tudja zúzni. A tarkómban érzem az acélos jellemet, ahogy a gerincemen végig csordogál, lassú masszaként. Kihúzom magam.
-És ez mit is bizonyít? Mi van akkor, ha olyan hatással vagyok rád, amire nem számítasz? Ha meghozom a váratlant? -mire felteszem a kérdést a kádban állok, kezemben a tusolóval. Ruhástul. A szemkontaktust tartva kiolvasom a szeméből, hogy valóban szkeptikus.
-Meglepnél.
-És ellen tudnál állni, bármit is teszek? Kockára téve, hogy Lizáék meghallanak? -megengedem a vizet, egyenesen a mellemre. Az arcom rezzenéstelen, pedig a bojler még nem melegítette fel a fürdővizet és így az jéghideg. A pólóm nedves, a vizes folt egyre jobban terebélyesedik, minden szemérmetlen domborulatom magáért beszél.
A tekintetét nem tudja levenni a hetyke mellemről, amire a vizes póló tapad, a száját összepréseli, nagyot nyel.
A tusolórózsát a nyakszirtemhez vezetem, a fejemet oldalra biccentem és a kezemet a kulcscsontomtól elindulva levezetem a két mellem közé, átkanyarodok balra, körözök egyet, mire ő halkan, de hallhatóan felmordul és egy pillanat alatt előttem terem. Nem ér hozzám, csak néz. Fal. A mellkasa hullámzik, az orrcimpája kitágul, a tekintete oda szögeli a sarkam a kádhoz.
-Lara, te vagy bent? - hallom Liza hangját, mire berántom magamhoz, ő pedig elhúzza a zuhanyfüggönyt. A víz a combomat verdesi, a szeme pedig hozzám tapad, mint a póló címkéje az izzadt tarkóhoz.
-Kiadnád Merse pizsijét? A szárítón van.
Ránézek, a mellem a mellkasának préselődik, délen pedig mindketten lüktetünk.
-Gyere be, nyugodtan!
Liza szabadkozva átszeli a fürdőszobát, motyog valami "bocsánatkérést", de minden bántás és tiszteletlenség nélkül mondhatom, totálisan hidegen hagy.
Ahogy becsukódik az ajtó, elszámol magában háromig és kiszáll a káll a kádból. Nadrágjából csöpög a víz, délen pedig sziklaszilárdan harcra kész.
-Ezzel bizonyítottam? - kérdezem, mire felém fordul.
-Nem csináltál semmit.
-Ellenállok. Ellen tudok állni - csípőre tett kézzel állok, a mellemre tapadt ruha nem rejt véka alá semmit.
A két bimbóm közt pattog a szeme. -Pontosan minek is? -odáig jön hogy a térde a kád pereméhez ér. -Semmit sem csinálok.
-Ezzel csak engem igazolsz.
-Miben is?
-Magadban sem bízol annyira, hogy feszegesd a határaidat.
A tőle megszokott módon reagál, háravetett fejjel nevet. -Vagy csak nem érdekelsz annyira, hogy feszegessem.
Nem hezitálok sokáig, leguggolok és farkasszemet nézek a merev hímtaggal
Ahogy kiszáll azzal a lendülettel megindul az ajtó felé.
-Csurom víz vagy! - sziszegem utána, de figyelemre se méltatva kicsörtet.
Hátam a hideg csempének vetve a kádba ereszkedem, bedugaszolom a kádat, légzésemre figyelve várom, hogy megteljen vízzel, közben pedig hallgatom a csobogást.
Még újak voltak az illatok, a színek, nem tudtam, melyik ajtó milyen helyiségre nyílik, hol nyikorog a padló, hány lépcsőfok vezet az emeletre. Azt tudtam, hogy itt nem osztozkodom a szobán, nem lesz olyan, hogy "én térfelem, te térfeled", nem rúgnak oldalbordán, nem tépik meg a hajam a pörgős-forgós szoknyámat magaménak akarom. Itt csak én leszek, egyedül.
A szobám falai lazac rózsaszínűek voltak, a függöny éppen, hogy nem súrolta a földet, az ágy hatalmas volt, színes párnákkal, két takaróval. Nem kell osztozkodni a takarón.
-Tetszik a szobád?
Gáborra pillantok, Liza vállát fogva elégedetten néz körbe. Liza kerekded pocakjáfa pillantok.
-Nagytesóként kell viselkednem?
Összenéznek, Liza arcán egy grimasz nyargall végig, rúghatott a baba. Ennek dacára mosollyal válaszol. -Nem.
-Vagyis szeretnénk, ha a család teljes értékű tagjának éreznéd magad.
-De add önmagad. Ne csinálj semmi olyat, amit kényszernek érzel.
Ez olyan fokú törődés és személyre szóló porció, amihez nem vagyok hozzászokva.Érzéketlenül csenghetett a válaszom. - Oké.
-Remélem, jól fogod magad itt érezni, direkt neked festettük ki. Tetszik a színe?
-Aha - hazudtam. Széonek szép volt, de nem az enyém. Nem ehhez szoktam, az én falaimon mindig is voltak rajzok, pingálmányok, amiket egy pillanatra beköszönő érzések inspiráltak. Harag, magány, önzőség, hataloméhség, eltiportság. - Rajzolhatok a falra?
-Tudok jobbat, gyere velem. -mikor a garázsba érünk, jellegzetes illat csap meg és a házban először valahol káosz uralkodik. Először éreztem őket hétköznapi embereknek, akik nem a polcról lett hősfigurák. - Ezt itt úgy pingálod ki, ahogy csak szeretnéd.
Úgy sajog bennem a düh, ahohy meggyújtanak egy cérna véget és fellobban a lángtól, majd összezsugorodik. -A szobámat nem szabad? Az az én szobám, nem? Azt mondtátok, érezzem jól magam. Érezzem jól magam itt. Akkor hadd fessem ki a szobát.
Ekkor még nagyon dolgozott bennem valami. Valami, ami tapintásra ahhoz volt fogható, hogy elhagyom azt a helyet, ami egész eddigi életemben az otthonom volt. Szar volt, de az otthonom volt. Ismertem az épület minden zegzugát, óhaját-sóhaját, hol fáj neki és mi a legnagyobb baja.
Csapzott és vizes hajamtól a hátamon átázik az alvós pólóm, a bőrömből árad a kókuszillat, a testradír pedig magáért beszélő puhaságot adott. A fürdőszoba folyosója végén lévő szobája felé nézek. A csukott ajtó alatt narancssárga csík húzódik. Ébren van.
Nem teszem.
De akarom.
Nem.
Csak kíváncsiságból.
Nem.
Hátha hallok valamit.
Ugyan mit?
Igaz..na mégis.
Másodpercek alatt meggyőzöm magam és az ajtajához somfordálok, már hajolnék közelebb, hogy kihegyezzem a fülem a bentről kiszűrődő neszekre, de ekkor kivágódik az ajtó.
A szemei elkerekednek, majd a döbbenet csalóka, ám kéjenc pillantásba full.
-Már hugyozni sem mehetek ki anélkül, hogy ne lennél útban?
Ellépek előle, vállával kicsit meglökve a mosdó felé halad öles lépteivel.
Hallom az ajtó csukódását. Benézek a szobába, puritán, kevés a személyiséget eláruló dekoráció. Mint például a falra celluxozott poszter egy bandáról, gördeszka a szoba közepére hányva, az ágy mellett hánykolódó műanyag pohár egy fesztiválról, vagy akármi. Helyette a tizenhét éveseket meghazudtoló, tolerálható rend.
A szememmel akaratlanul is az óvszert keresem. De miért is gondolom, hogy szem előtt hagyná? Talán, mert annak a benyomását kelti, akit szétfeszít a szexuális feszültség és a tesztoszteron.
-Csak ne lennél ennyire kiszámítható -a hangja, amiben megül a szórakozottság, kizökkent.
Szóra sem méltatva kiviharzok a szobájából.
Ha tetszett ez a fejezet, hagyj itt kérlek egy szavazatot és egy kommentet, hogy minél több emberhez eljusson a történetem.🥹
A történettel kapcsolatban ezeken a fiókon osztok meg tartalmat:
Tiktok:@polcrafel
Instagram: @megszolalas.ig
